A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

47. fejezet

Lucy szemszöge. 

Gray jött felém egy lappal a kezében, amin ott volt a pszichológiai igazolás arra, hogy munkaképes vagyok. Nem is nagyon hittem a szememnek, de nem zavart engem azonnal mentem a főnökkel vele hogy le igazoltasam magam. A szobába most kopogás nélkül rohantam be akár csak a párom szokta így egy kicsit meg toppantam, amikor át léptem a küszöböt, és a szívem csak úgy zakatolt a gondolattól, hogy át vettem néhány rossz szokást tőle.
- Mi a baj Lucy? - kérdezi tőlem a főnök, amire meg rázom, a fejem majd oda megyek hozzá át adni a papírdarabot.
- Semmi különös főnök, de hoztam egy alkalmassági papírt. Most mennék is a lőtérre. - magyarázom neki, amire meg állj, mond nekem.
- Várj egy kicsit Lucy! - szól nekem, amire meg állók. - Gray bemegy a börtönben Natsuhoz, ha üzeni, akarsz neki akkor most ad át nekem, mert később nem tudsz neki élet jelet adni magadról. - komolyan mondja nekem, amire gyorsan elvettem egy kis lapot majd el kezdetem írni. Kedvesem! Nem tudom mit kéne írnom neked, de azt mondhatom, hogy ébren vagyok, és hellyel, közzel mondhatom, hogy jól vagyok. Luna is jól van állítólag nem tudtam még találkozni vele. Nélküled nem is akarok vele találkozni. Tudom, milyen rossz anya vagyok már, hogy nem akarom látni őt, de nem akarom látni, ahogy meg tör a tudattól hogy nem lát téged. Szeretlek, és ő is. Szeretnélek téged visszakapni és vissza is foglak, csak várd ki türelmese a tárgyalás napját. Szeretlek. – írtam, amit gondoltam majd alá írtam. Négybe hajtottam a levelet majd oda adtam a főnökömnek.
- Köszönöm Kapitány hogy ezt mondta nekem! - kedvesen mondom, neki miközben ki megyek az ajtón. Az asztalomhoz léptem és visszatettem az övére a jelvényemet.
- Lucy! – ordítja, a nevetem egy ismerős lány páros, és még mielőtt meg fordulnék, már is a nyakamba borulnak. Mind a ketten nagyon erősen szorítják a nyakam, hogy menten elájultam volna.
- Nem... kapok... levegőt! - fúladózva mondom nekik, amire elengednek, én meg bele esek a székembe. - A fiúk szóltak, hogy itt vagyok? - kérdezem tőlük, amire mind a kettő igen heves kezdett el bólogatni. - Miért nem tudják tartani a szájukat? - kérdezem magamtól hisz nem akartam, hogy a lányok ilyen állapotban lássanak.
- Mi a gond ezzel Lucy? - kérdezi tőlem Juvia teljesen aggodalommal az arcán.
- Az hogy nem akartam hogy ilyen állapotban lássatok engem. Még nem vagyok toppon csak a feszültség tart egyben! - fáradtan mondom nekik, amire a lányok bánatosan néznek rám.
- Bocsi, de értsd meg, hogy aggódunk érted! Mindenki, akinek van hozzád közöd aggódót. - anyáskodóan mondja nekem, amire már is ki megy a fejemben a biztosíték. Nem kell értem aggódni soha nem akartam, hogy bárki is aggódjon értem, csak én. Van, elég teher a vállamon nem kell az is hogy azért aggódjak, hogy mi lesz velük, ha bajom van! – morgom, magamnak miközben ordibálok.
- Nem akarom, hogy aggódjatok! - csúszik ki a számi a gondolataimat. - Bocsássatok meg lányok! - kérek elnézést, amire a barátnőim szomorúbban néznek rám.
- Lucy. - halkan szólít meg Levy de egyszerűen képtelen voltam arra, hogy rájuk nézek.
- Na, jó Lucy most vele jössz! - idegeskedik egy kicsit Juvia majd meg ragadja a karom és elkezd magával vonszolni a lifthez ahol meg nyomja a szünet mentesítőt így a lift leáll mi meg bent ragadtunk. - Mi a franc, bajotok van? - dühösen kérdezi tőlem. - Natsu börtönbe ment minden küzdelem nélkül te meg szét vagy esve annyira hogy kimondod a gondolataidat. Lucy te vagy a legerősebb és egyben a legrafináltabb. - agyon dicsér, de közben még le is hord engem, hiszen ilyen egy barát. - Lucy szeretünk, természetesen aggódunk érted, hiszen nem szoktál olyan dolgokat csinálni, hogy csak úgy eltűnsz. - komolyan mondja, amire már elerednek a könnyeim.
- Tudom Juvia, és ez a bajom. Mindenki, akit szeretek baja esik Bob is itt hagyót, mert meg akart engem védeni. Natsu börtönben van ezért, még több szeretetemet nem akarom elveszíteni! - fakadok ki neki, amire meg ölel majd szorosan fogni kezdett, míg én próbáltam le nyugodni.
Az idő érzékem ma nagyon elveszet, de egy idő után újra elindult a lift, de most levezetett minket a lőtérre. Az ismerős puskapor illattól pezsegni kezdett a véren annyira jó volt vissza jönni az egykori második otthonomhoz. Gildatsru már készítet is nekem egy pályát én meg örömmel vettem le egy betöltőt Beretát.
- A szokásossal indítasz? - kérdezi a férfi, amire felé nézek, majd elmosolyodom.
- Persze! – vágóm rá vidáman majd megyek a kijelölt helyre és a célt meg célozva elkezdek lőni. Három tiszta lövést adok, le majd a fegyvert leteszem az asztalra és visszahívom a lapot. Amin csak egy nagyobb lyuk van.
- Lucy mikor voltál utoljára lőtéren? - kérdezi tőlem döbbenten Juvia amire már is meg fordulok felé.
- Utoljára akkor amikor Natsu még katona volt. - magyarázom neki, ami pár hónapja volt.
- Az nem most volt. - döbben meg a barátnőm. Leveszem, a lapot majd szépen összehajtom.
- Mindent Gildatsr! - kedvesen mondom, neki majd visszamegyünk a liftbe.
- Szóval ezt csináltad egy stresszes nap után? - kérdezi tőlem kicsit sejtelmesen.
- Igen, de tudod, valahol le kellet vezetni az éjségem. - utalok neki az intim dologra, amit értet is és mosolygót.
- Mi lenne ha Natsu kezében lenne egy pisztoly mikor fél meztelen? - kérdezi tőlem úgy, hogy magam előtt látom az adón is testű párom és a kezében a fegyver.
- Hu, ki kell hozni! - fut végig a testemen egy jól eső hidegrázás.
- Igen tudom, de halottkémként csak a boncjelentést tudtam írni. - szomorúan mondja nekem, amire átkarolom a lány vállát és magamhoz ölelem biztatásként meg vidítom.
- Azzal segítesz nekünk a legtöbbet, hiszen te mondod, meg mit kell keresnünk. - magyarázom neki, amire már is mosolyogni kezd.
- Köszönöm Lucy! - boldogan válaszol miközben meg ölel teljesen. - Minden nap bementem, hozzád, a korházba. - halkan mondja, amire meg lepődök, de meg is könnyebbültem.
- Úgy szeretlek akár a testvéremet. – valóm be neki, amire kaptam is egy puszit az arcomra.
- Én is. - viszonozza majd meg érkeztünk az ő szintjére a liftben. - Megyek át nézni a boncjelentést az őrmesterét. - kedvesen mondja, majd ki száll a liftből. Én tovább nyomtam a gombot és mentem is a gyiloksági csoport emeletére. Ki megyek, a kabinból majd az asztalomhoz megyek, ahova leteszem a lapot hisz ilyenkor a főnök ebédel így nem zavarom meg addig én is békésen nézem az asztalom majd bekapcsoltam a gépet. Egyből egy rakat üzenetet kaptam hivataloktól és engedélyek az ügyekről. Ezek szerint nem minden hova ért el az infó, hogy kórházban vagyok. – tudatosítom, magam majd látom, hogy Gray is üzent két hete. Meg nyitom és egy képet látok, amin én is Natsu vagyok, amint faljuk egymást még öt évvel ezelőtt.