A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

49. fejezet Esküvő!

Lucy szemszöge. 

Natsuval azon voltunk, hogy mindent összehozzunk egy hét alatt, hogy a hétvégén már is összeházasodjunk, de minden nap meg lett tervezve és a barátaink is segítettek nekünk. Míg én az úgy mond, női részét csinálom a virágok, étkészlet, terítő, és az egész hobele francot, bár a vendég listát lepasszoltam Natsunak mert neki több a rokona, és a barátaink azonosak, na meg nekem egyszerűbb összehozni ezt, hisz apám ágáról, semmi anyum ágáról meg csak Aquverius van meg Aries azt ennyi. Most jelenleg Laxussal és Eveline_Black vagyok, akikkel nézzem a helyszíneket. Mivel Tavasz van így a helyek nagy része foglalt, és nem találok semmit, ami nekem tetszene. A hatodik, vagy a hetedik helyet jártuk a minek a hétvégére és nem tudok mit tenni. Ha azt hinné az ember, hogy a filmekben lévő tény hogy inkább menne a pár meg szökni, hogy ne kelljen szervezni akkor csak meg súgom igaz. Ki a fennének, van kedve meg szervezni ezt a nyűgöt. Senkinek nem jó semmi, és mind rajtam csattan. – gondolataim fejtegetem, miközben egy padon ülök, és nézek ki a fejemből.

- Miért ilyen nehéz Fioréban találni egy helyett ahol össze lehetne adni a kedvenc nyomozó párosom. – panaszkodik Eveline_Black, amin csak mosolygok.

- Igen, nem egyszerű a feladat kedvesem, de hol lehet, jó helyet foglalni ahol elfér kétcsaládnyi ember, akik már egyek, és még két kisebb család. – magyarázza Laxus amire már is nagy levegőt veszek.

- Max egy magán birtokon lenne esélyünk. – magyarázom nekik, amire mintha neki egyszerre akadt volna el a szava.

- Szerelemem, ugyanarra gondolunk? – kérdezi a maffia vezér, amire én is felemelem a fejem, és látom a két vezér egyént amint lázba jön.

- Ha te is arra gondolsz Drágám. – feszült izzasztó pillantókkal várjuk, a helyzetet majd felém fordulnak.

- Lucy mit szólsz, ha meg oldanánk a helyszint azzal, ha a Dreyar birtokon ahol is az egész család elfér és nem is kell külön helyett foglalni, és nem is kell fizetnetek, mert ezzel tudok hozzád járulni, mint bátyád! – magyarázza nekem Laxus amire fokozatosan mosolyogni kezdek.

- Tökéletes! – egyezek, bele majd a két idióta nyakába borulok, akik meg ölelnek. – már csak

- Már csak az lenne tökéletes, ha meg lenne aruhám. - keseredek el a végén hisz évekkel ezelőtt nem gondoltam bele, hogylesz esküvőm így félre tettem a terveimet, de amikor Natsu meg kért még akkorsem jutót eszembe, hogy tervezni kéne. Aztán egyik baj jött a másik után nekemmeg ki ment a fejemből és ruha ötletem soha nem volt.
- Van elképzelésed ruha téren? - kérdezi tőlem Eveline_Black amire meg rázom afejem.
- Nincs, egy fikarcnyi ötletem sincs. Juvia és Levy ruháját könnyen megtaláltam a nekik valót, de magamon soha nem képzeltem el egyet se. - magyarázomnekik, amire a bátyám meg fogja, a kezem majd lassan felemel a helyemről.
- Akkor mi lenne, ha elhívnád őket és hagyod, amíg mi ki csinosítjuk a birtokotés szalonképesé tesszük. - kedvesen mondja nekem, amire bólintok és adok azarcára egy puszit majd Eveline_Black -nak is.
- Köszönöm akkor hívom is őket. - mosolyogok rájuk majd el indultam a kocsimhozahol is elő vettem a mobilom és hívni kezdem Juviat aki kisebb ki csengésekután vette fel a mobilt.
- Szia Lucy miben segíthetek? - csilingelő hangon kérdezi tőlem, amire egykicsit idegesen kezdem vakarni a tarkómat.
- Szia. Mit szolnál, ha eljönnél velem ruhát próbálni? - félve kérdezem abarátnőmet, de ekkor akkorát sikítok, hogy azt hittem majd beszakad a dobhártyám.
- Ez még kérés! Természetesen hogy megyek veled ruhát próbálni! Összeszedemmagam és mehetünk! Gyere értem a kapitányságra. - adja ki az utasításokat Juviamajd kinyomja, a mobilt én meg alig tudom felfogni, hogy mit mondót. Amint feloncsolodtam elindítottam a kocsit, és ahogy kérte a munkahelyre vezetem ahol ismost nagy a felfordulás, mert a kért eszközök most jöttek meg amiket a tízedikemeletre rendeltem. Ha visszatérek, alig várom, hogy ki próbáljam az újszerkényüket. - izgatottan nézem a nagy plazma tévét es a sokkényelmes széket. Közben Juvia is meg jelent, aki vidáman közelítetfelém.
- Lu! - vidáman becéz engem, amire kinyitom, az ajtómat majd várom, hogy bepattanjon,az anyós ülésre. - Mi az úti cél? - vidáman kérdezi tőlem, amire meg rándítom avállam.
- Nem tudom. Igazából azt se tudom, mi állna jól nekem. - tanácstalanul mondomneki, amire morog egy nagyot.
- Hát akkor nincs mit csinálni, mint hogy elmegyünk a legelső szalonba ami azutunkba esik és ott a ruha táróssal egyeztettünk. - kedvesen mondja, amireegyből el is hagyja az ajkamat egy gondterhes sóhaj, és nem sokkal később még akocsit is beindítottam majd indultunk is a városba és én néma csendben néztem aboltokat.
- Izgulsz? - halkan kérdezi tőlem a barátnőm, amire egy kicsitelmosolyodom.
- Igen, hisz eleinte csak ott felejtettük egymásnál és aludtunk, de volt egykét és fél év kihagyás majd, után egy lakásban élünk viszont most még nemrázódtunk össze, de csak idő kérdése. Meg itt van az is, hogy egy hétig távolvoltunk egymástól még a sebem is friss így nem nagyon rázódtunk vissza a hároméve ilyenkor időben. - magyarázom neki, amire meg fogja a vállam és biztos megértően néz, de mivel vezetek, így az úton marad a figyelmem.
- Három éve ilyenkor még egy mást nyaltátok faltátok egymást. Amúgy is nemlehet minden olyan, mint régen hisz van egy szép lányotok, és remek karrieretek,ami most ível felfele, sőt elérted, hogy saját csapatod és emeleted legyen. Eznem kis teljesítmény, amúgy is a nász után visszarázódtok, csak reméld, hogynem kapsz hívást egy barátok, hogy terhes és a repülő téren látod, amint elkell hagyni élete szerelmét. - hozza fel nekem a múlt béli eset, amire eszembe jutótegy tény.
- Basszus nektek nem sokára itt a három éves fordulótok. – döbbenek rá igennagyon, amire simogatni kezdi a vállam.
- Igen! Else hiszem három éve házasok és 4 éve együtt vagyok a marhámmal. – poénkódjael a végét, akire kuncogni kezdek.
- A marhád? - kétesen kérdezem tőle, hiszen tuti hogy mesél nekemvalamit.
- Igen! - egyezik bele a barátnőm igen fájdalmasan. - Ahogy nő a hasam úgy kezdegyre aggódóbb lenni és nem tudom, mi legyen vele, mert jó hogy törődik velem,de akkor is az agyamra megy az óvatosságával. Lenyomozza a mobilom Gipieszétamit én azzal gátlók meg, hogy ki kapcsolom folyton a telefonom így csoda volt,hogy utol értél. - sopánkodik nekem a kis mama.
- Igen ezt valahogy meg értem, de tudod, hogy csak félt, hiszen szeret meg agyereket is. - mentegetem a férjét, amire fujtat egy nagyot.
- De téged nem nyomóz le a párod. - panaszkodni kezd, amire kuncognikezd.
- Nem engem nem a párom nyomozót le hanem Laxus volt, és még meg is figyelhetett. Úgyhogy örülj, amíg hazáig nincs rendőri kísérleted, meg nem figyeltet meg. -nevetve mondom neki, amire halok egy döbbent hangot.
- Ezért mondtad, hogy ne mennyek veled? - félve kérdezi, amire bólintok. -Akkor tényleg örülök, hogy nem ilyen meg szállót Gray. – hálálkodik, amire megis látok egy ruha szalont, és egyből leparkolok.
- Igen, gondolj bele, ha újra terhes lennék és Natsu tudná, szerinted mi lenneaz első tenni valója? - kihívóan kérdezem tőle, amire nevetni kezd, majdkiszáll a kocsiból, és én is.
- Azt, hogy felhívja Laxust szerveznek egy meg figyelő csapatot, majd bezárnaktéged. - nevetve meséli nekem az örült tervet, amire meglepődök egy kicsit.
- Van benne valami! Biztos, hogy ezt csinálná a két fiú. Bár ismerve magam kiszabadulok onnan, ha nincs le kötve a kezem. - poénkódok a rég múltból, amiremár is mosolyogni kezd.
- Hát az biztos, de kíváncsi leszek, hogy lesz-e még egy gyerek. -kedvesen mondja nekem, amire gondolkodóba estem és meg álltam a szalonelőtt.
- Talán, nem tudom. Ha lehetne, akkor fiút szeretnék. - magyarázom neki teljestanácstalansággal.
- Most igen vagy nem? - komolyan kérdezem, tőle miközben benyitok a boltba ésvárom, hogy csendesedjen.
- Jó napot. - kedvesen beköszönök, majd a pulthoz megyek.
- Üdvözlöm önöket, miben segíthetek? - kedvesen kérdezi tőlünk amire Juvia ismeg érkezik mellém.
- Jó napot! Neki lenne egy esküvői ruha, amit már ma elvinnénk. - darálja abarátnőm, amire bólintok. A nő egyből végig mér engem.
- Hát nem lesz nehéz méretett találni, de inkább az a kérdés hogy mit szeretneaz ügyfél? - diplomatikusan kérdezi, amire a vállamat rántottam.
- Nem tudja ezért kéne a segítsége! - magyarázza nekem, amire már is fog engemJuvia és a ruhák közé vezet ahol is a nő körbe járja és közben a ruhákat veszielő, amik úgy hármas sorok után jelenik, meg.
- Maga kész modell alkat, nem akar inkább többször férjhez menni, mert mind jólállnának. - magyarázza nekem, amire már is nevetni kezdek.
- Egyszer akarok férjhez menni tehát, esünk neki! - adom be a derekam, éselkezdek vetkőzni, majd a melltartó, és a buggyimon kívül mind levettem, és méga cipőmet is.
A ruhadarabok csak úgy szállingóznak rajtam, és egyik fűző rosszabb, mint amásik, de nem tudtam fel fogni mi történik. Ez addig ment, amíg végig nempróbáltam mindent, és ahogy meg történt ez már is jobban voltam, amikor végelett. Nagy levegő vettem miközben a képeket nézem és keresem a meg felelőruhát.
- Igazam volt, hogy mind jó lesz, de nehéz választani! - magyarázza a ruhatárosnő miközben Juviával nézelődnek.
- Igen, és nem olyan egyszerű a választás! – egyezik, bele a barátnőm miközbenmég mindig a képeket nézem, majd eszembe jut valami.
- Mit szóltok ahhoz, hogy véletlenszerűen legyen ki választva a ruha? -kedvesen kérdezem tőlük, amire már is döbbenten néznek rám. - Inkább asorsra bízom magam. – sejtelmesedek, majd elindítom a diavetítést a mobilom ésvárni kezdek.
- Miért lettél ilyen hirtelen oda a soros ért, azt hittem, hogy butaságnaktartod. - nyugtalanul faggat, miközben várok.
- Nos, míg államtalan éjszakáim voltak, volt időm olvasni és tudod, van egykedvelt íróm, aki mindig be mutatja milyen is a sors fintora, mivel ha nemtörténik valami rossz, akkor nem lenne az a jó ami jelenleg a karakterrel van.Vegyük, magunkat mintha egy könyvben szereplők lennénk, és nekem valami sorosfordító mód kéne rá lelnem a ruhára, de mivel ez a való élet így marad amobilom való vetítés. - ahogy ki mondtam úgy fordítódtam fel a mobilt. (Amúgynem én élek a kegyetlen valóságban, és csak az agyamra ment a novella elemzésgyerekek nem kattant meg Lucy csak az alkotónak ment az agyára a magyartanára.Bocsi) A képen egy szép vállat mutogató ruha volt. 

- Ezt a ruhát kérném. - kedvesen mondom a hölgynek, aki azonnal bólint és hozni kezdi a ruhát becsomagolva. A fizetést meg papírokat elintéztük majd visszaindultunk a kocsihoz.
- Azért örülök, hogy engem hívtál ide, de a ruha is tetszik? - kedvesen kérdezi tőlem, amire lemosolyodok.
- Igen, reménykedtem benne, hogy ez lesz. – mosolygom, neki miközben felemelem.
- Sors? - kérdezi vissza megerősítésként, amire nevetni kezdek.
- Is meg számolás. - kacsintok rá, amire tátva marad a szája.
- Csaló. – vágja rá felháborodottan, amin nevetni kezdek, majd beszállok a kocsimba.
- Nem csalás, csak nem akartam, hogy bele szólj így bevágtam a sorsos metaforád. Amúgy is bosszút állhatsz a lány búcsún, ami mint tanú te szervezel. - sejtelmesen, amire nevetni kezd.
- Ez most egy felhívás keringőre vagy egy utálás? - nevetve kérdezi, amire már is bólogatni kezdek, gyorsan visszavezetem az örvre ahol is még mindig kupi van a rendelt dolgokból. - Ezek meg mit pakolnak egésznap? - kérdezi morogva, amire egy kicsit felgördül a szám.
- Tudod nem olyan rég a kapitány ki nevezet valakiket, hogy legyenek az új szuper csapat vezetője, aki képes lesz elintézni a dolgokat, mint a maffia ügyeket és rendőri dolgokat. - magyarázom neki, amire persze szélesedet az ajka.
- Szóval teleszel az all kapitány? - lelkesen kérdezi, amire bólintok és a nyakamba borul a barátnőm. – Gratulálok, de mikor akartad elmondani? - morcosan kérdezi tőlem én meg kínomban nevetem egy kicsit.
- Az esküvő után akartam el mondani, mert addig mindenki azon van, hogy nekem segítsen. - magyarázom neki, amire felfújja az arcát majd le is ereszt.
- Rendben, de akkor kérek egy kulcsot, ami egyenesen a 10dik emeletére vezet, ha már meg szenvedek fiúkkal bent. - alkudozik Juvia amin mosolygok majd meg puszilom az arcát.
- Tiéd az első, de hess, dolgozni vagy a főnököd engem nyír ki. - küldöm a lányt, aki biccent, és ahogy távozót a kocsiból visszament az épületbe én meg mentem is a lakásba ahol a vőlegényem várt. Ez a hét nagyon gyorsan eltelik.

Hello-Bello Mindenkinek.
Na remélem mindenki jol van és pihen. És a legfontosabb nem mozdultok ki hisz most nem szabad és én ebbe örülök bele. Mindegy remélem tetszet a rész és mindenki jólvan?