A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

21 fejezet

Natsu szemszöge.

Amikor letettem a telefonom, nagy levegőt veszek. Még mindig nem voltam kész a hajam befestésével, de mondjuk már mehetnékem volt.

- A fenébe, hogy nem tudok haladni! – mérgelődök, magamban miközben igazgatni kezdem a tincseim. - Nem tetszel magadnak? - pimaszul kérdezi egy ismerős hang, amire elfordulok a szekrényemtől, és a haverommal nézek szembe.
- Nem, de mondjuk nem is vagyok oda azért, hogy szmokingot kell, felvenném! - idegesen mondom, neki miközben végig nézek magamon, ahogy egy pingvin jelmezben vagyok.
- De a legjobb az, hogy te és a társad együtt lesztek a parketten, és abban a ruhában, amit még Mr. Marvell tervezet neki! - csibészen állítja be az egészet, amire kíváncsian kezdek erre gondolni. Ha tényleg ott leszünk akkor lesz időm egy kicsit hódítani is. - gonoszan gondolok, erre miközben elszélesedik a mosolyom.
- Igen, és lesz időm arra, hogy egy kicsit meg hódítsam a szívét. - jelentem ki neki, amire a haverom együtt érzően bólogat.
- De ne feled el hogy még a mi kedveseink foglyok! - vágja vissza, amire egy kicsit elkomorulok.
- Igazad van! Mielőtt elrabolták volna még sikerült kibékülnötök? - higgadtan kérdezem Graytől, aki meg rázza a fejét.
- Nem, de most hogy elrabolták teljesen hülyeségnek tálszik az egész! - morogja nekem, amire vessen bólogatni kezdtem!
- Igaz az egész egy nagy hülyeség volt! - vágtam a fejéhez a tényeket miközben befejezem a haj festést és felteszem maszkom.
- Ennyire ne érts már velem egyet! - idegesen mondja nekem, amire egy kicsit nevetek. – Utálom, hogy nem tudok semmit tenni! - bosszankodik nekem, amire már is lelohadt a kedvem.
- Hidd el nem csak neked szar! - komolyan mondom neki miközben közelebb lépek hozzá.
- Tudom, de neked itt a szerelmed, míg a miénket elnyelték a föld! - idegesen vágja a fejemhez, amire nagy levegőt veszek.
- Lehet, de nem a tiéddel fog randizné egy örült! - viccesen mondom neki, amire persze nem nevet, de ebben semmi humoros nincs.
- Bocs, de úgy érzem...
- nem tudsz nélküle élni? – vágok, a szavába miközben befejezem a mondatát, amire bólint. - Ha visszakapod, akkor ne is enged el! - tanácsolom neki, amire elmosolyodik és hátba vág.
- Akkor te old meg, hogy a tiéd legyen a szíved választottja, mert szörnyű nézni, ahogy egymást majd felfajtátok szemmel! - pimaszkodik nekem, amire nevetni kezdek és meg indulok a lift felé.
- Most meg teszem a nagy lépést! - vágom oda neki, amire mosolyogva figyel a távolból, míg becsukódik az ajtó. A meghívom és a mobilom is meg van, már csak a hotelba kell eljutnom egybe! - mondom magamnak miközben a kocsimat meg közelítve és után szállok be a kocsiba.

Hamar a Mey hotel elé értem ahol minden féle gazdag ember szúrt szemet nekem. Nem hiszem el, hogy egy ilyen helyre kell jönni, hogy meg találjuk az egyik legveszélyesebb örültet, aki a társamra pályázik. – gondolom, magamban miközben ki szállok a járműből és át adom a kulcsokat a londinernek, aki meglepetten néz rám. Gyorsan a zsebembe nyúltam és adtam neki egy kis borra valót, amire egyből hálásan kezdett rám nézni. - De aztán vigyáz rá! - komolyan mondom neki, amire hevesen kezdett bólogatni. Ott hagyom és meg indulok a fogadó emberhez, aki az elektromos tábláját nézi, és unót arccal néz rám. Felmutatom neki a meg hívót, amire keresni kezdi a nevem.
- Üdvözlöm a Mey hotelban Mr. Dragneel! - monoton hangon mondja, amire egy kicsit elmosolyodok.
- Köszönöm! - kedvesen mondom neki, amire egyből elkerekedik a szeme és viszonozza a mosolyom. Nem hiszem, hogy sok ember meg köszöni neki bármit, de egy kis kedvesség bele fér. – gondolom, magamban miközben keresni kezdem a társam, de túl sok szőke hajú lány van a teremben, és még a maszkok se segitenek nekem. Ahogy keresgélek, a tánc parkett közelében észre veszek egy vörös ruhába bujtatót, szépséget aki egy pohár pezsgővel a kezében néz a semmibe. A ruha még mindig olyan szép mint a divat bemutatós ügy óta, és ha lehetne akkor most meg szabadítanám tőle! - izgatom magam miközben egyenesen meg indulok felé. - Egy ilyen szép hölgy miért áll itt egyedül? – kedvesen kérdezem a társamtól, aki egyből felém néz, és mint az első találkozónál most is végig mér. Nem hiszem, hogy egyből felismert engem, de ezt ki is használhatom. - csibészen gondolok erre miközben közelebb lépek hozzá.
- Várok valakit! – udvariasan válaszol nekem, amire egyből elmosolyodok. Ha lehetne, akkor soha nem váratnálak meg! - vágyakozóan gondolom magamban, de közben kezet nyújtok neki.
- Akkor, amíg várja, azt a személyt táncolna velem? – úri emberhez méltóan kérdezem tőle, amire a pezsgőjét gyorsan meg itta és felre rakta, bár azt nem néztem hova, csak a két mogyoró barna szemét figyeltem. Óvatosan a tenyerembe helyezte a kezét, amire meg indulok vele a parkettre és amint meg volt a megfelelő hely egyből meg álltam és a keringőhöz hasonlóan a két kezemet az oldalara helyeztem, míg ő a vállamon pihentette a karját.
- A nevét meg tudhatom? – kedvesen kérdezi tőlem, amire egyből nevezni kezdek. Tényleg ennyire nem lehet engem felismerni? – kérdezem, magam miközben a kezem lassan lejjebb csúsztatom a derekára és meg annál is lejjebb tervezek.
- Túl jól ismersz ahhoz, hogy ezt meg kérdezd! – pimaszul mondom neki, amire kitágulnak a szemi, és egyből meg könnyebbül, de ekkor bele csíp a vállamba, amire abba hagyom a kézcsúsztatást.
- Igen, de mikor lett fekete a hajad? – meglepetten kérdezi, amire még szélesebb lett a mosolyom, de közben érzem, hogy reszket a karomban, amitől egyből hevesen kezdett verni a szívem.