A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

30. fejezet. Katonai köteleségek.

Natsu szemszöge.

Mostanában Lucyval jól megvagyunk, főleg hogy a házas pár már nászutunkon voltak. Nehéz lesz lehinni, hogy a haverom nélkül vagyok, és ez egy hónapig, de ez még kiderül, miként tűröm, még csak az elején vagyunk. A legnagyobb bajom viszont még mindig Seilah akit hideg vérrel és élvezettel kínoztam meg, majd nyírtam ki a raktárban. Azóta is összerezzenek, ha az éjszaka közepén felhívnak egy ügy miatt. Nincs bűntudatom, csak zavar a tény hogy esetleg vége annak, amit eddig elértem. Karierem, és esetleg Lucy elvesztése hisz öltem, ami nem kis dolog, lehet hogy a barátnőm csukna börtönbe, ahol viszont engem gyilkolnak meg az udvaron. Hova lett az a Natsu aki képes volt az apja által kapót útról letérni és sajátot kitaposni? – kérdezem, magam miközben otthon vagyok és várom haza Lucyt, mert ő orvosnál van. Mostanában nagyon rosszul van reggelente és nem ö azt mondja, hogy lehet, hogy a miatt van, hogy Seilah gyomron rúgta, és ez az utó hatása. Engem nem nagyon hagy békén a tudat, hogy bár egy honapja vége ennek még most is vannak nyomok a testén miatta. – idegeskedek, magamban miközben toporzékolva várok, hogy történjen valami. Az imáimat meg hallgatva meg szólalt a mobilom, amit gyorsan felveszek, és a fülemhez emelek.
- Dragneel Nyomozó! - szolok bele gyorsan miközben felállok.
- Itt meg a főnök! Lenne neked egy ügyem! - egyes számba mondja a kapitány, amire felhúzom a szemöldököm.
- Rendben. - a hangomon hallani lehet, hogy nem tetszik nekem ez a helyzet. - Mi a cím? - komolyan kérdezem tőle, amire azonnal meg is kapom. Leteszem a telefont és a padlót kezdem nézni, mert egy olyan helyre van utam, amit úgy ismerek, mint a tenyerem. - Ennek köze van hozzá! – mondom, magamnak miközben felkapom a bőrdzsekimet.

Nem tudom mennyi idő alatt voltam ott, de többször mentem volna rosszul úton, mint az ismerten a katonai kocsmába. A helyszint a kukánál volt ahol a járőrök egyből tudni akarják, ki vagyok, de én csak felmutatom a jelvényem majd meg indulok tovább és látom, az ismeretlen halottkém épp vizsgálódik. Lilásvörös haja zselével állította így látni lehet a komoly arcát.
- Üdvözlöm Doktor úr! - köszönök neki, amire a férfi abba hagyja, amit csinál és meglepetten felnéz rám.
- Viszont Nyomozó! - kedvesen mondja nekem és már is enyhül az arca. Komolysága változata azt jelenti, hogy nem mindig köszönnek neki. - állapítom meg magamban közben egy apró mosoly jelenik meg az arcomon.
- Tud valamit a halál okáról? - magázom tovább teljes tisztelettel.
- Nyugodtan magáz! Erik Crob vagyok! - mutatkozik be nekem és reflexszerűen nyújtja nekem a kezét, ami tiszta vér.
- Majd a boncteremben bepótoljuk a kézfogást, de én Natsu Dragneel vagyok! - mutatkozok be neki egy kicsit viccesebben, amire a férfi már is nevet.
- Rendben, de az úr itt John Gyvar százados és három lőtt seb, ami a mellkasába fúródót. Valószínűleg este ölték meg, de pontosat csak boncolás után tudok mondani. - tájékoztat engem, amire bólintok.
- Köszi, doki! - hálálkodok neki, amire mosolyogni kezd. - Azt tudod esetleg, hogy ki jelentet be az esetett? - kedvesen kérdezem, amire elkezd mutatni egy irányt én meg követem, és egyből meg pillantok egy ismerős vasakaratú arcot és vörös hajat. - Köszi, Erik! - idegesebben mondom miután minden jó kedvem elszállt látva a férfit. Elindulok felé, de ő eközben végig a járőrnek beszél, aki hevesen kezdet jegyzetelni. Hátulról megyek oda hozzájuk, hogy haljam, miről van szó.
- Szóval a harmadik korsómat rendeltem, amikor is a pincér meg adta nekem a számát, de én azt mondtam neki, hogy: bocsánat hölgyem, de családos apa vagyok és boldog férj! - meséli az apám, amire nagy levegőt veszek, és meg kocogtatom a vállát. Meg fordul a férfi, de a járőr is megkönnyebbülten néz rám.
- Beszélhetek én is vele? - kedvesen kérdezem a rendőrtől, aki hevesen kezdet bólogatni. - De csak hogy teljes legyen, a jelentése vissza jöhet és végig hallgathatja! – pimaszkodok, vele miközben rá kacsintok. Bánatosan félre baktat a férfi majd egyenesen apám szemébe nézek. - Mit képzelsz magadról, hogy ide rendelsz, mint egy pincsit? - bosszúsan kérdezem tőle, amire felhúzta a szemöldökét.
- Így üdvözlöd apádat, akit évek óta nem láttál? - vágja vissza, amire már is ideges kezdek lenni.
- Mert miután közölte velem, hogy ha a rendőrséget választom, akkor ne is kerüljek a szemed elé! - hozom fel neki a múltat, amire már is legyint egyet.
- Mert a Dragneelk katonának születnek nem pedig dagadt rendőröknek, akiknek semmi haszna nincs! - sértegetni kezd, amire érezni kezdem minden kollegám tekintetét magamon.
- Akkor a hasztalan embereim most összepakolnak és mennek egy másik ügyhöz, és hívhatod a hasznos katonai rendészeted, akik olyan okosak, hogy ezt percek alatt meg oldják! - higgadtan még is végig ironizálom a dolgot. - Fiuk pakoljatok! Át veszik az ügyünk! - szólok nekik és mutatom, hogy pakoljanak.
- Ne gyerekeskedj már Fiam! - lekicsinylően mondja, amire lassan felé fordulok.
- Kettőnk közül nem én szóltam le azokat az embereket, akik nap, mint nap mennek a kihívásokra, és oldják meg az olyan ügyeket, amiket idióta emberek hoznak meg. - mérgesen mondom neki, amire az apám teljesen le fagyot. Végre képes leszel felfogni, hogy nem olyan rossz, ha az ember meg kapja a fejmosást! – mondom, magamnak miközben visszanézek az emberekhez. - Bocsánat srácok meg gondolta magát, kérlek folytassátok ahol abba hagytátok! - kedvesen mondom nekik, amire mindenki fintorogni kezd. - Meg mutatom neked milyen is egy rendőr Ezredes! - pimaszul mondom, neki miközben intek a járőrnek, aki rettegve néz ránk. - Sok sikert kollega!- biztatom, a férfit majd helyet cserél velem, én meg a kocsim felé megyek. Elő veszem a mobilom, és hívni kezem a hekkert, de csak hang postát kapok. - Szia Levy, Natsu vagyok, kérlek amint géphez érsz keresd ki nekem egy Bizonyos John Gyver százados. Ha találsz, bármit róla kérlek, szólj nekem! - kedvesen mondom a telefonba, majd leteszem. A telefonomat a markomba tarom közben a kezemet az álamhoz helyezem és nézni kezdem az órát. Lucy nyolcra ment a dokihoz, és most van tíz óra huszonnyolc perc! Vajon végzet már? Áh, felhívom pocsék érzés, hogy nincs itt. - mondom magamnak miközben ki kerestem a számot, és hívni kezdem. Hosszan csöng ki a mobil, amikor is felveszi végre.
- Szia Natsu mi a baj? - kedvesen kérdezi, amire már is nyugodtabb vagyok.
- Szia, csak hallani akartam a hangod! - nyugodtan mondom, neki miközben bele süppedek az ülésbe. - Meg kaptam egy ügyet, amit a társam nélkül nem vinnék véghez! - komolyabban mondom neki, amire egy kicsit nevet.
- Hát nem rég voltam a dokinál most a váróban vagyok. Gyere értem és akkor elmondod miért vagy idegesít az ügy. - ajánlja fel, amit nem kell nekem kétszer mondani.
- Repülök hozzád édesem! – mondom, neki majd leteszem, és mint Vin Dizel repültem a kedvesem ért. Végre találkozom azzal, aki biztos pont az életemben.