A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

46. fejezet

Lucy szemszöge. 

Egy át sírt éjszaka után úgy döntöttem, hogy reggel a sebem meg tisztítása után megyek a kapitányságra és visszaszerzem az életem. Határozottan döntöm, el miközben a kocsimat leparkolom a kapitányság előtt és idegesen nézem a bejáratot. Nem rég még az oldalamon volt a szerelemem most meg egyedül vagyok itt. - szomorkodom ezen egy darabig majd nagy levegőt vettem és kiszálltam a járműből. Mintha nem telt volna el az az egy hét úgy mentem be az épületbe, csak hiányzót a fegyverem. A portás kedvesen biccentet nekem én is neki majd a liftbe érve egyenesen a gyilkossági csoport emeletére mentem ahol is meg céloztam a kapitány irodáját. Rengeteg kollega nézet rám tátót szájjal lehet, hogy csak azért mert élek vagy mert nem vagyok szabadságon ahogy az elvárható ilyenkor. Kopogok, az üvegajtón majd lassan benyitok.
- Jó napot kívánok kapitány! - kedvesen köszönök neki, amire már majd nem ki köpte a kávéját a szájából.
- Lucy még mindig a morfium hatása alatt vagy? - döbbenten kérdezi tőlem, amire elmosolyodom és becsukom, magam mögött az üvegezet lapot.
- Nem uram, csak ki pihentem magam. - kedvesen válaszolok neki, amire már is nagyobb lett a szája.
- Lucy Heartfilia egyre jobban kezdesz meg ijeszteni, és még csak nem is vagy bandavezér csak társvezető. - mentegetőzik a főnök, amire egy kicsit nevetni kezdek. – Rosszabb, vagy mint a keresztapa. - siránkozik nekem.
- Hogy van Luna? - kedvesen kérdezem tőle, amire már is kezd megnyugodni.
- Remekül van, és nyugi nincs baja mondtuk neki, hogy ti vidéken dolgoztok. - kedvesebb mondja nekem, amire biccentek.
- Rendben, akkor már csak párdolog van hátra! A pszichológus, a nyomozó, akinek kell a vallomásom, és ezek után egy igazolást, hogy dolgozzak az ügyeken. - követelem tőle, amire már is mosolyogni kezd, mint egy gyerek, bár akkora, is mint egy kis iskolás.
- Mind elő van, készítve már csak az kell, hogy találkozz Gajeel és vedd fel a vallomást Bob haláláról és, hogy mit csinált Natsu. - magyarázza nekem, amire bólintok majd meg indulok az ajtó felé.
- Főnök van esély rá, hogy Natsu visszatérjen közénk? - kétségbe eseten kérdezem tőle reményért könyörögve.
- Amíg van beleszólásom abba, hogy ki dolgozik, alattam addig van helye a csapatban és szerencsénkre a mi oldalunkon van Levy így Natsu addig is tisztességes katona. - magyarázza nekem és ezzel meg könnyíti a lelki világom.
- Köszönöm. - kedvesen mondom, neki miközben visszaveszem a komoly arcom és megyek tovább és egyenesen megyek a kollegákhoz, akik elhűlve néznek rám. - Gajeel gyere velem a kihallgatóba Gray te keresd meg a pszichológust, hogy ha végzek vele is találkozzak majd szólj Gildatsnak hogy hozza is egy lő tesztre. - adóm ki az utasításokat mintha lese mentem volna. Gray a nyakamba borul Gajeel meg hátulról ölel meg.
- Úgy örülőnk hogy jól vagy. - egyszerre mondják nekem a G-fiuk amire mosolyogva fogadom őket és próbálok nem kiáltani a fájdalomtól.
- Én is örülök nektek és tudom ki a főnökötök ezért kell gyorsan intézkednünk. - sietettem meg őket, amire már is elengednek. A kihallgatóbba megyünk ahol most a vádlót oldalára.
- Szóval mi történt Miss. Heartfilia az nap, amikor Bob Latest meg ölték? - komolyan kérdezi tőlem, amire mélylevegőt veszek, majd hátra dőlök a széken és egy kicsit nyugodtabban nézek körül.
- Az, nap amikor Bob Lates meg halt kaptam egy hívást egy torzítót hangú embertől aki közölte velem, hogy ha nem teszem azt amit akar akkor meg öli Natsu Dragneelt a társam. - komolyan mondom, neki miközben eszembe jut a mondat. -"Tudja hölgyem a férje nagy bajban van! Ha nem teszi, amit kérek akkor száz-százalék, hogy nem látja viszont."- borzongok bele a mondatába. - Ezek után oda rendelet engem a Blue bárba, amit jól ismerek. Oda mentem a helyszínre és Bob fent volt a színpadon meg kötözve fel ugrottam és azonnal ki akartam szabadítani, de egyből mondta, hogy csapda. Meg jelent Niki, akinek akkor még nem tudtam mi a neve, de elvette a mobilom és a pisztolyom. Mivel nem kapcsolta ki így bíztam abban, hogy a társam lenyomoztatja a telefonom. Órák telhetek el amíg a katonanő kínozta Bob, de a férfi nem tört meg és kényszerítetek, hogy énekeljek. Folyamatosan fenyegetett minket a katona, de egyszer se ejtet rajtam sebet csak akkor amikor Natsu berontót a bárba. - emlékszem vissza arra a meg könnyebbült pillanatra. - A társam be jött az ajtón majd fegyverrel a kezében és a kínzónkra fogta a fegyvert, aki engem fogót le hogy ha közelebb jön meg öl. Egy pillanat tört része alatt történt meg az, hogy én Natsu karjaiba kerültem és lőttek le, míg a társam meg ölte a nőt, és eközben Bob is az utolsó erején múlt az, hogy engem meg mentet egy lefogó fogással. - meséltem el amire emlékeztem. - Esetleg kérdés is lenne? - kérdezem tőle hátha nem lesz jó a jegyző könyv.
- Igen! - eszmél fel a kollégám. - Ön szerint az élet társa képes lenne ölni? - komolyan kérdezi tőlem közben meg próbál provokálni. Lehet, hogy az a kígyó az üveg mögött van jó szokásához hülyen. Ám a kérdés eszembe jutatót egy emléket. - elmosolyodtam majd nyugodtan Gajeel szemébe néztem.
- Nem mert a pisztolyát is úgy tartja a táskájában, hogy az ütőszeget ki veszi. - illedelmesen válaszolok neki.
- Miért csinálja ezt? - döbbenten kérdezi mintha nem is egy kihallgatáson lennénk. A kollegám előrébb jön az asztalhoz és rá tehénkedik, mint ha támadni kész lenne.
- Mert Afganisztánban meg vádoltak, hogy lelőtt egy embert pedig csak kötelezték neki a fegyver viseletet így azóta, ki szedi az ütőszeget, és mivel az ember meg ijed, amikor bele néz a pisztoly csőbe így anélkül is jó. Meg, ha munkából megyünk találkozni a lányával legalább nem lőni le magát vagy minket, ha az apja fegyvere van a kezében. - magyarázom neki, amire azonnal bólint és elmosolyodik.
- Hol tárolja az ütőszeget a társa, ha gyorsan kell eltenni a fegyverbe a lét elemét? - emeli ki a végét, mert meg tálalta a megoldást.
- A katonai karórájában elrejtve. - sejtelemesen válaszolok neki, amire még szélesebb lett a mosolya.
- Köszönöm, hogy elmondta Miss. Heartfilia. - búcsúzik tőlem, amire már is felpattanok a helyemről és egyenesen megyek az asztalomhoz. A képek ott voltak ahol hagytam őket és a filyókomban diszelget mindenem. Nem sokára hordhatlak ti tetteket és ki szabadítjuk Natsut.