A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

9.fejezet

Lucy szemszöge.

Másnap reggel azonnal bementem a kapitányságra ahol meg indult az élet. Minden rendőr, akit ismertem az ott volt. Mivel még nem láttam a társam egy ötlettől vezérelve le mentem a lifttel az informatikus részlegre. Most kávé nélkül, de remélem azért még így is fogad engem Levy. Ahogy kinyílik a toló ajtó egyből a meg szokott vak sötétség fogadót engem. Elővettem a telefonom, és bekapcsoltam rajta a zseblámpa üzem módot. Nincs kedvem megint szólni nekik, hogy esetleg fény mellett jobban menne a meló. Mit várok, tőlük hisz ők bele vannak zúgva a programokba. Miközben magamban dühöngök, elérek Levy asztalához, aki veszettül gépel valamilyen kék hátterű dolognál.

- Jó reggelt éjjeli rém! – kedvesen köszönök neki, amire felém kapja a tekintetét.

- Már reggel van? – Fáradtan kérdezi, amire én bólogatok, és leülök hozzá. – Miben segíthetek neked? – komásan kérdezi, amire én csak elmosolyodtam.

- Igen, meg kéne nézni Hibiki levelezéseit, amikre válaszolt! – halkan mondom neki, amire bólogat, majd visszafordul a géphez, és gyorsan ki keresi a leveleket.

- Nos, a gép szerint csak egy embernek irt, akivel már hónapok óta beszélget. – Meg lepetten mondja nekem, amire gondolkodóba estem. A levél, amit találtunk az is kábé ekkor írták. Levy felém mutatja a képernyőt én meg azonnal olvasni kezdem az elejét. A legelején teljesen normális beszélgetésnek tűnt, de ahogy haladtam ügy lett egyre perverzebb, és nekem így eset le hogy miről is van szó ott. Most már minden világos.

- Köszönöm Levy te egy zseni vagy! – Hálásan mondom, neki miközben magamhoz ölelem a kis barátnőmet. Végre mindent értek, de azt nem hogy ki ölte meg. Lehet, hogy a laborban lesz valami amit meg tudhatók. Gondolom, végig magamban miközben el engedem a barátnőmet.

- Lucy kérhetek valamit? – kedvesen kérdezi tőlem a lány, amire felkapom a fejem, és érdeklődve nézek rá.

- Neked bármit! – határozottan mondom neki, amire egy kicsit szégyenlősebb arcot vágót a lány.

- Tudod nem olyan rég szárnyra kelt a bandában, hogy ma este ki nyit a fairy tail bár, és lehet karaokézni, és nem tudom, hogy mennyire lennél benne abban, hogy együtt éneklünk? – félve magyarázza nekem, amire lágyan elmosolyodok, és oda hajolok hozzá.

- Rád hagyom a dal választását, de cserébe meg hívsz inni! – vidáman alkudozom vele, amire elneveti magát.

- Rendben! – adta be a derekát a lány. Imádom, amikor ilyen programok is vannak a naptáramban, nem csak idióták kergetése.

- Viszont nekem most mennem kell! – gyorsan mondom neki, amire elmosolyodik, és engedően hagyja, hogy mennyek az utamra. Rohan léptekkel el is iszkoltam onnan és a lifttel egyenesen a laborba megyek. Nagyon gyorsan le értem, és amikor le értem azonnal keresem a barátnőmet. – Juvia lenne pár kérdésem, és remélem, van neked is pár... híred! – döbbenten mondom neki, mert látom, hogy a barátnőmet a kollegám a pólója alá nyúl, és Juvia lábai majdnem összekulcsolódtak Gray dereka körül. – Gyerekek ez itt egy munkahely, és amúgy is egész este egymás ölébe lehetettek, mért most kell? – anyáskodóan kérdezem őket, amire mind ketten elengedik a másikat és rendezik az öltözékűket. – ha már itt vagy Gray, te és a társad mennyetek el Minevaért és a két testőrért, meg a maszkos srácért, valamelyik a gyilkos! – komolyan mondom neki, amire a fiú bólintót is és ki is rohant a helységből. Így kettesbe maradtam a szúrós szemű barátnőmmel, aki most biztos átkoz magában. – Ne néz rám így én se munkaidő alatt csinálom a dolgaim. – magyarázkodom neki, amire felfújja az arcát, és duzzogva félre néz.