A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

70. fejezet

Natsu szemszöge.

Nem tudom, hogy a földön vagy sem egyszerűen csak azt érzem, hogy a kezem közt hallt meg az utolsó emberem, aki az életét adta értem. Nem tudom fel fogni nagyon, de az biztos, hogy valamivel meg akarom hálálni, de nem tudom, hogy, és csak az tehetetlenséget érzem. A véres kezemet magam elé lengetem, miközben a padlót bámulom, remélve hogy valaha egyszer elém sétál Scott és ez csak egy rossz állom.

- Natsu. – szolit meg Gray, amire rá emelem a ködös tekintettem, és ad nekem egy vizes törülközőt, amivel meg törlöm a kezem. – Tudom, hogy nehéz neked jelenleg tesó, de mi lenne, ha felhívnád Lucyt? – kérdezi tőlem, és amikor tiszta a kezem elő veszem a mobilom.

- Köszi. – halkan mondom, miközben hívom a kedvesem. A világon senki nem lehet nála józanítóbb. – gondolom reménykedve, amire már is hallom, hogy felveszi telefont. – Kicsim. – esdekelek neki, amire halok egy kisebb üvöltést, majd bele szól.

- Mi baj Szívem? – kérdezi tőlem, amire nagy levegőt veszek és meg indulnak a könnyeim.

- Scott meg mentett. – mondom könnyes szemmel, ahogy egyre inkább homályosodik a szemem.

- Natsu nagyon sajnálom, és részt vétem. – lelki ismeretesen mondja pedig őt is meg fogta a személyisége.

- Köszönöm Kicsim, de most jobban esne a ha látnálak. – komolyan mondom neki amire már is jobban vagyok egy kicsit.

- Akkor gyere, úgy is egyedül vagyok. – kedvesen mondja nekem.

- Akkor elindulok. Nálad találkozunk. – kedvesen mondom neki, és végül kinyomom miután mondtam neki, hogy szeretem.

Ahogy lement az egyórás rutin, ami a helyszínelők rutinja, és bár Erik kijött most nem fogadtam örömmel, hiszen ott van a tény, hogy nekem is kell egy kicsi idő, míg feldolgozom ezt. A kocsiban volt tartalék ruha így át öltöztem gyorsan, és a véres ruhákat át adtam a helyszínelőknek, akik zacskózták. Tudják, hogy úgyis lőpor, meg persze vér lesz, rajta meg hogy kávéztam. Nem találnak olyat, amit ne tudnék. Gray és Gajeel elkísértek engem a korházba, ahol vár a béke. Elena hajtó vadászatot rendelt el Ali ellen, és mondta, hogy mennyek Lucyhoz nem kell részt vennem, hiszen nem kicsit vagyok érintett. Meg érkezünk a korházba és az a furcsa hogy nagyon, de nagyon furcsa, mivel az ápolok, rettegnek, és értehetetlen oknál fogva nincs a két őr a helyén, elő vettem a fegyverem.

- Gray, Gajeel, nézettek meg a másik oldalról a folyosót lehet, hogy vak lárma, de ha nem akkor nagy a baj. – mondom nekik, amire már is a másik oldalra mennek. Fel megyek a lépcsőn, és leszámítva hogy hallom a kedvesem ordítását a fájások miatt nem merek oda rohanni, mert tudva hogy nincs őr mert ki ütötték, ahogy a másik oldalt. Az ápolok felé lépek, és végig nézek rajtuk, de nem látom azt a híres beépített faarcot. Így lementem, a lépcsőn, majd a köztes helyen találkoztam a fiúkkal.

- Tudom, hogy lehet hogy vak lárma, de csak hívjátok fel Makarovot, hogy valami nem stimmel, és biztos hogy nem lesz séta galopp. – mondom nekik, amire már is ki mennek, én meg a lejjebbi szinten maradtam, és elővettem a mobilom, és hívom, aki eszembe jutót, és egy idő után fel is vette a telefont.

- Szia mond hogy az embered jelentet hogy fen forgás van itt és miért? – kérdezem tőle idegesen hiszen, nem vagyok a kedvesemmel, akinél elég sűrűn jönnek a fájások.

- Szia. – szol bele szigorúan. – igen kaptam jelentést és nem fogsz neki örülni. Lucy és egy orvos, meg egy ápolót fogva tart Ali féle le írású férfi, akinek van egy lőtt sebbe az oldalán, és ha nem várják be akkor elvérzik, de nem hiszem hogy ez a terve úgy hogy Natsu kérlek légy óvatos. – kéri tőlem, amire nagy levegőt érzek, mert egyszerűen fel ment bennem a pumpa.