A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

56.fejezet Maffia ügy!

Lucy szemszöge

Egy hét telt el azóta, hogy visszajöttünk a nászútról Natsuval és furcsa mód nagyon élveztem. Nem szoktam lazítani az is általában olyan, íme-lámmal van, de mondjuk egy két éves gyerekkel nem is lehet nagyon bírni, se pihenni így csoda, hogy nem vagyok nap mint nap olyan, mint egy mosót szar. Ám most, hogy Natsuval tényleg hivatalosán is házas társak vagyunk, valahogy nyugodtabb vagyok a Dragneel házban. Nehéz volt meg szokni, hogy Anna, és Igneel, ilyen barátságosan fogadót amikor Luna még csecsemő volt. Kicsit tehernek éreztem magam itt, de azóta nem nagyon. El is felejtettem milyen is, ha családom van névszerinti, de a lányokat is annak tartom, ez nem tagadom. Viszont nem olyanok nekem, mint ha csak barátok vagyunk, hanem tényleg egy család, mint a Blueban. Ott is anyának, vagy Mamanak szólítanak, mert hát kicsit anyásan viselkedek velük, de ezt kezdik meg szokni. Laxus meg hát tényleg olyan, mint egy báty. Úgy lett családom, hogy ezt észre se vettem, ami szívet melengető. A szívet melengető érzés mellett a csapattal épp bulit csapunk, mert mi vagyunk a legjobb nyomozó osztály, akik képesek minden helyzetben meg állni. Az álmom teljesült és végre nem egyedül harcolok a démonaim ellen, akiknek nem kell sokat várni. Lassan itt van nekik is a tízedik évfordulójuk és én azóta, nem voltam a sírjuknál. Szörnyű vagyok, de még a nevelő anyummal sem beszéltem, akit csak az esküvőn láttam. Vele is ideje lenne találkoznom meg Ariessel akivel nem beszéltem a Loki eset óta. Nem olyan egyszerű elé állni az után, hogy Loki elrabolta és kényszerítette. De annak is már három éve az se ma volt. van egy két dolog az életemben, amit ideje lenne tisztázni és nem csak húzni és vonni. – gondolom, ahogy buli kellős közepén leültem egy székre és nézem a csapatom, akik békésen iszogatnak. Igen alkoholizálunk egy rendőr őrsön, ami nagy nem etikus, és le is kéne csuknom magam, de nem érdekel egy percig se. – nevetem, ahogy bele iszom a vodkás narancs lémbe.
- Lucy elhiszed, hogy van egy külön egységed? - izgatottan kérdezi Elena azután, hogy már nem az első töményét issza.
- Elhiszem, de te inkább állj le az ivással. - jegyzem meg neki egy kicsit csípősen, amit nevetve fogadót. Graynek és Gajeelnek intek, akik oda jönnek majd finoman meg fogják Elenát majd elvezetik a konyhába. Nevetek egy kicsit, amire meg érzek a vállamon egy tenyérnek a mellegét a pólómon keresztül, amit bármikor felismernék. Felnézek a kedvesemre, aki mosolyogva néz rám.
- Meg vagy Luce? - becézgetve kérdezi a társam, amire bólintok, de nem nagyon tudok mit mondani. Nekem van a legnagyobb szerencsém, hogy egy olyan férfi van az oldalamon, aki hasonlókért küzd és nem lép félre, ha baj van. Meg nekem van a legjobb nyomozó csapatom, akikkel olyan ügyet vállalunk, amihez a főnök gondolja, és bele kezdhetek olyanba, ami döglőt. A kedvem meg foghatatlan még szép hogy meg vagyok. - mondom magamban, ahogy meg simogatom a kezét.
- Persze remekül vagyok. – mosolygom, miközben lehajol meg csókolni én meg viszonzom a lágy érintést.
- Nagyon Szeretlek. - nagyon halkan mondja, de én tisztán értem, mint ha normálhangon mondaná.
- Én is szívem. - válaszolok neki majd egyszer csak a legromantikusabb helyzetben egyszer csak nagy nevetés hallani. Az irányába nézek, és meg indulok lassan a hangok felé, majd látom a csapatom, akik a hűtőnél vannak. Elena nevetve fog egy paprikát a kezében és mindenki körülötte mindenki fetreng.

- Natsu, Lucy, ezt nektek is hallani kell! – nevetve mondja nekünk Gajeel aki már könnyezik a nevetéstől. Elenára nézek, aki meg áll előttem és felemel egy sárga paprikát, amit valamelyik kollega hozót be.

- Paprika! – hangosan mondja, majd lassan maga felé emeli és egészen a csípőjére illeszti, amit oldalra billent. – Ez meg a CSÍPŐPAPRIKA! – a végét hangosan mondja, hogy ennek láttán nevetni kezdtem, de nem csak én hanem Natsu is. Fetrengeni kezdünk mi is annyira nevetséges, és még is fáj a hasam a nevetéstől, és a könnyeim is kezdenek ki buggyanni, de ekkor meg szólal a mobilom, ami furcsa. Hiszen nem nagyon vagyunk ma szolgálatban. A hívót fél nem éppen a lejjebb levő főnökünk volt, így nyugodtan fogadtam a hívást.
- Szia Lax! - vidáman üdvözlöm a bátyám.
- Szia. Hugi. Bocsi, hogy meg zavarlak titeket. - szavatkozik a bátyám, amit nem is értek nagyon.
- Nincs semmi baj, de mi a gond, mert nagyon komor vagy! - kicsit idegesen kérdezi tőle amire persze nincs válasz azonnal, inkább egy nagy fújtatás.
- Az, hogy a csapatodat be kéne vetni most! - idegesen osztja le nekem a parancsot, amit az eddig ivott italnak a hatása szerte foszlót. Felkeltem a székemről majd egyenesen a páromra néztem, aki nem olyan rég lépet elém.
- Csak Natsu meg én megyünk a többiek nincsenek be vethető állapotban. – osztom, le neki a tényeket majd leteszem a poharat.
- Rendben! - katonásan válaszol nekem majd meg adta a címet. Valami nem stimmel, mert nem szokót ilyen ideges lenni, tehát baj van!