A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

58.fejezet

Natsu szemszöge.

Lucy visszatért az át alakulásból és bár Laxus óva int minket attól, hogy találkozunk a szüleimmel, de tudja, hogy biztonságos és Luna már alapból ott van hisz egy kolléga, elvitte oda. Eddig is nagy titok volt a lányom, de most amikor még veszélyesebb ügyben vagyunk Lucyval. Meg ott van az is amit Laxus mondott. Vissza kell, venném a régi szerelésem, ami bőrdzseki volt és szaggatót farmer. Lehet, hogy egy rendőrnek ez túl extra, de amikor szabadnapom volt olyan lehetem, amilyen akarok. - visszatértem a régmúltból a jelenbe, mert meg érkeztünk a szülő otthonomhoz ahol is még nem állt egy kocsi se.

- Lucy tudod, hol vannak a régi bőrkabátjaim, és szaggatót farmerom? – kérdezem kicsit váratlanul tőle, amire mosolyogni kezd.

- Igen! Pontosan itt vannak. – kedvesen tájékoztat, amire már meg nyugszom.

- Köszi. – szűken válaszolok, hisz nem épp a legjobb időszakból maradtak azt meg.

- Gondolom Laxus neked is ki adta azt, hogy ne légy ön magad? – kérdezi tőlem egy kicsit félve, amire meg fogom a kezét, és a számhoz emelem, majd finoman meg csókolom.

- Azt mondta, hogy vegyek fel olyan gúnyát, ami nem egy katonára jellemző, de tudod, ön magam maradok, mert téged védelek. Szeretlek, és bár nehéz lesz meg állni, hogy ne csókoljalak meg, vagy a kezedet ne fogjam, de a tudat, hogy melletted lehetek és védelmezlek, az nekem már alap. – romantikusan mondom, amire egy kicsit elneveti magát a kedvesem, majd az állam alá nyúlva az ajkához emelet.

- Szeretlek Etherious Natsu Dragneel, és már nem kételkedek semmiben. – erősít, meg a szerelmem miközben kiszállunk a kocsiból és ház felé tartunk. Az ajtó előtt meg állva be kopog az ajtó, majd egyszer csak ki nyílik az ajtó és az édes anyám szőke haját és mosolyát látom, meg amint felragyog.

- Szervusztok! – mosolyogva fogad majd a nyakunkat át karolva ölel meg.

- Szia. – egyszerre köszönünk, majd elengedve minket beljebb megyünk, és már is a legcsodásabb teremtény fogad engem.

- Angyalom! – ugrik a nyakamba a kicsi lányom, akit szorosan magamhoz ölelek.

- Apa! – tökéletes kiejtéssel mondja nekem, amire már is megmelengeti a szívem. Elengedem, a kicsit majd hagyom, hogy járjon tovább az útján.

- Anya, merre vannak holmim? – kedvesen kérdezem tőle, amire felmutat, a mennyezetre.

- A régi szobádban! – gyorsan válaszol majd Lunát fogva megy a napaliba, é meg a lépcsőn felrohanok, és egyenesen a fajtóhoz, ami mint mindig nincs be zárva. Belépve meg csap a régi poros illat, amitől viszket az orrom. A régi asztalom amin, tanultam annak idején, meg játszottam. Az ágyamra megy a szemem ahol történt egy két dolog. Mint az első csókom, és az első alkalmam. A szekrényhez mentem ahol is várom a dolgokat. Kinyitva meg találtam a fekete bőrdzsekimet, és a szaggatót farmerem, és furcsamód egy doboz hajfestéket is találtam, ami ráadásul barna színű. Jó sok régi emlékem van ehhez a szobához, és dolgokhoz. – gyorsan összeszedem a dolgokat, majd visszamentem a földszintre ahol is mindenki már készül a vacsorára.

- Mi lesz a kaja? – kérdezem kicsit gyerekes, amire apum nevet, meg a nejem is.

- Csirke húsleves, egy jó szarvasmarhapörkölt, amit te is meg a bátyád is szerettettek gyerekként. – ecseteli nekem az édesanyám, amire mosolygok.

- Akkor igen különleges ebéd lesz, és raktál csípőst is tettél ki? – kérdezem kicsit merészebben, amire bólint.

- Igen. Mind a négy Dragneel elé lett letéve! – kedvesen mondja, amire fen, akad a szemem.