A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

34. fejezet. Nem minden fekete vagy fehér!

Lucy szemszöge. : 2 éve, és 6 hónapja

A maradék fél év, amit terhesen töltöttem az hamar eltelt, de ez az időszak nagyon sűrű volt. Mert közben Yukino lánya megy született, és nem sokkal Levynek az ikrei akik nem azonos nemüek. Igen mind gyönyörű kis lányok, és, akik nem hasonlítanak az apjukra, ám mindezek mellett Juvia is terhes, aki pont pár hónappal utánam szült. Az egész egy káosz volt, hisz nem tudtunk dolgozni, és nevelni is egyszerre. Laxus, kitalálta hogy a gyerek, és a mi biztonságunkért cserében a Fairy Tail, fent tart egy lakást, valahol a luxus negyedben, ahol Lina, Stingék lány aki anya fehérhaját, és apja kék szemét örökölte. Emma, aki Gajeelék lány, ö meg apja fekete haját, és anya szemét örökölte, majd jön az én ki édes Lunám, aki az apja rózsaszín haját örökölte, és az én szemem, meg persze Natsu mosolyát, akit bár nem látót, én nem is tudja, hogy van egy két éves lány. Viszont nem felejtethetem ki a legfiatalabbat, kis legényt, aki három lány ellen küzd rendszerit ő pedig Storm Juvia szemem fénye. Nos, ez a négy kis tünemény szokót egy lakásban lenni valamelyikünk kell. Álltalábban Laxus, és Yukino van bent, de amikor nincs munka Juvia van bent, míg mi a fiúkkal keményen dolgozunk. A gyerekek idő rendje a következő. Lina nem sokára három éves, Emma nem sokára tölti a kettő és felett, Luna kereken kettő ebben a márciusi hónapban, és Storm pedig még csak tizennyolc hónapos. Ám ez idő alatt Natsu rengeteg levelet irt nekem, és hívót fel a szülinapomkor, meg persze karácsonykor. Mind a két alkalommal elsírtam magam hisz nem tudtam meg mondani neki, hogy van egy lánya, de Igneel az orromra kötötte, hogy nem mondjam el neki, míg haza nem tér, amit egyszerre várok, és rettegek. Hisz még mindig nem tudom, mit mondana nekem, ha meg tudná. Az biztos, hogy zabos lenne, de az érdekében cselekedtem, mert nem akartam, hogy börtönbe mennyen. Viszont hiába minden jó szándék akkor se fog hinni nekem, és az értelmét fogja keresni arra, amire ha meg mondom neki a választ, de nem hiszi. De nem tudom, mikor jön vissza az életembe, de addig a leveli tartják bennem a lelket, amik még most is meg ríkatnak este.

Nem lehet a babárjaimon ülni, mert most épp egy tetthelyre tartok ahol engem vár a társaim, és persze egy ártatlan, akinek az ügye a meg oldásra vár részemről. A kocsival most leparkolok, egy vízpart mellé ahol már a jól ismert helyszínelők dolgoznak. Mosolyogva lépek ki a vörös Mercédeszemből, amire mindenki felém néz, és a szabad kollegák füttyenteni kezdetek utánam.

- Lucy ha meg untad a várakozást, akkor mi lenne, ha egy jobb pasival lennél, mint Natsu! – kacérkodik az egyik tiszt, amire meg rázom a fejem.

- Nála nincs jobb, úgy hogy ez felejtős! – koptatom, le a férfit majd a barátnőmhöz megyek egyenesen, aki épp meg figyeli a hullát. – Halszagú jó reggelt Drágám! – kedvesen köszönök neki miközben mosolyogva oda libbenek hozzá.

- Nagyon vicces kedvesem, de tudod a pelenkák után ez néha már kész felüdülés! – szál be a csatába Juvia.

- Tudom, de Wendyék szenvednek ezzel jobban. – magyarázom neki miközben meg állok előtte. – Mit tudsz a lányról? – higgadtan kérdezem, miközben végig nézek rajta. Farmer nadrág, ami befedi az egész lábát, kék sportcipő, és egy piros póló, ami kifakult. – mondom, magamnak miközben végig elemzem.

- Az igazolvány, amit találtam nála a szerint a lány neve Alexandra Hol, és 22 éves, diák, aki az egyik közeli egyetemen tanul. – magyarázza nekem, amire bólintok.

- Remek, táska volt nála? – faggatom a barátnőm, aki meg rázza a fejét. – Akkor a helyszínelők, nézzék át a területet tudni akarom hogy hol van az a női táska, és hogy mit tartalma! – szólok neki egy kicsit idegesebben.

- Rendben! – megértően mondja nekem, amire már is biccentek.

- Fiúk ideje dolgozni! – szólok hangosan az embereknek látva, hogy nem csinálnak semmit, csak néznek felénk.