A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

50. fejezet

Natsu szemszöge

A napok nagyon gyorsan elteltek és minden elintéztünk, és egyikünket sem hívták, hogy lenne munka nekünk. Furcsa is volt, de a srácok a kosárlabdaedzésen mondták, hogy csak piti ügyeket kapnak nincs éjszaki fent lét, időben mennek haza és nincs probléma. Az egész olyan, mint egy nagy összeesküvés lenne az ügyben, hogy mi Lucyval végre összeházasodjuk. Lehet a bíró is ezért volt velem ilyen kedves. Na, mindegy a mai terv amúgy is az, hogy leigyam magam a sárga földig annyira, hogy másnap mozdulni se tudjak, hogy harmadnap meg tudjak nősülni. - magyarázom, magnak miközben kezdek össze pakolni a katonai zsákomba.
- Minden meg van? - kérdezi tőlem a szerelmem, amire én csak mosolyogva nézek rá.
- Igen! Bár mondjuk, ami kell, azt nem tudom el csomagolni. - kacsintok a végén rá, amire pirulni kezd. - De minden meg van Kicsim, csak nem tudom, mit szedjek másnaposság ellen, mert már évek óta nem ittam le magam tehát vagy jól bírom vagy be rúgok, mint az állat. - magyarázom neki, amire oda ad nekem egy doboz fejfájás csillapítót meg egy kis sós nasít.
- Azért vigyáz magadra. - aggodva mondja miközben meg puszilja az arcom.
- Ugyan ez természetes. Hisz három nap és itt a nagy nap. - kedvesen mondom neki, amire csak bólint, de nincs meg győzve. - Nyugalom kicsim, csak játszunk, meg pasis estét tartunk. - magyarázom neki, amire már mosolyogni kezd.
- Rendben, de tudod, hogy az a bajom hogy Gray szervezte, és az ő legény búcsúján volt egy eszkort lány. – idegeskedik nekem, amire meg puszilom, a homlokát miközben a hátát simogatom.

- Nyugi Kicsim, mi úgy se vadulunk el, mint a Másnaposokban, meg ugye tudod, hogy senki nem olyan elvetemült, hogy egy másik államban kelljen fel. – magyarázkodok neki, hát, ha meg nyugszik, de a szemöldöke összefut a homlokán.

- Az inkább még jobban meg ijeszt engem Natsu. – morogja, amire egy kicsit nevetek.

- Kicsim, nyugi, attól nem lesz jobb, ha így nézel, mert nem én szervezem, hanem Gray, és tudod jól hogy csak két dolog tud elcsábítani. – biztatom, meg egy kicsit bókolok neki.

- Kitalálom. Luna, és egy tál Nutelmisu. – gonoszkodik, amire már is mosolyogni tudok.

- Na, jó három, ez ki maradt. Luna, egy kis Nutelmisu és a szerelem, aki nem más, mint te vagy. Egy eszkort lány nem tudja azt, amit te! – gyorsan loptam egy csókot, amire már is látom a fényt a szemében.

- Igaz nem mindig kérek tőled ilyet, de szeretném hallani azt, hogy miért vagyok különlegesebb, mint az eddig nők, akikkel jártál? – idegesen kérdezi, amire már is akaratlanul mosolyogni kezdek akár a vadalma.

- Azért vagy különlegesebb, mint az eddigi barátnőim, mert te az első találkozásunkkor képes voltál egy vödör kávé mellet párbajba állni vele, pedig még nem tudtad, hogy a társad leszek, de már akkor meg volt a szikra. Nem voltál az a könnyen meg szerezhető személy és ezt szeretem meg leginkább a kihívást, és hogy mindent legyőzöl, ami az utadba áll. Képes voltál várni rám, annak ellenére, hogy nem tudtad, hogy élve jövök vissza. – folyamatosan árasztom a csodálatom, amire zavarba jön, és nehéz abba hagyni.

- Szeretlek! – halkan mondja, miközben majd nem elerednek a könnyei.

- Én is Lucem! – becézem, a kedvesem majd adok neki egy csókot.

- Vigyáz magadra, és ne egy árokban kaparjalak össze! – aggodva poénkódik a szerelmem, amire már kuncogok.

- Híd el én jobban félek, hogy csak úgy félre dobsz engem egy estére és egy még helyesebb csávóval légy este. – vágok vissza, amire egyből a forgatni kezdi a szemét, majd vállat ránt.

- Nos, nem tudom, nem én szervezem, hanem a lányok, és szerintem nem isszuk le magunkat, mert Juvia terhes, és ezzel meg várjuk mire meg teheti, ami két év legalább, Bár ki tudja képes rá, hogy berúgást keltsen a buliban. – magyarázza miközben a konyhába ment egy bögre kávéért, én meg követem.