A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

14 fejezet

Lucy szemszöge.

A kosár meccs szerintem hamar lement, és szerencsémre a zsaruk, nyertek 13-8-ra a maffia tagok ellen. Gray tárt karokkal várta a pálya közepén Juviat aki nem habozót és a nyakába ugrót én meg szélén vártam Stinget aki izzadtan és boldogan közeledet felém, amint kéz közelbe lett a derekamra simul a karja és magához von, és az ajkamra hajol amit azzal viszonzok, hogy meg ölelem a mellkasán keresztül, majd amikor elengedem mosolyogva nézek rá.
- Szép volt! - dicsérem meg a fiút, amikor is fél szemmel meg látom, hogy Natsu nyakába ugrik Jenny. Nem reagálok, de egy kicsit lefagyok.
- Mi a jutalmam? - kedvesen kérdezi, amire meg jelenik a háta mögött Laxus, és erősen ráüt a fiú vállára amire Sting nem reagál, de biztos vagyok benne, hogy fáj neki.
- Az a jutalmad, hogy nem öllek meg! - pszichopatán mondja az exem amire egy kicsit mérgesen nézek rá.
- Tudsz te kedves is lenni! - förmedek rá, amire azonnal visszavesz és kedvesen néz rám. - Menny csajozni! - komolyan mondom neki, amire el is tűnt.
- Tűrtem volna még a fájdalmat! - halkan mondja nekem, amit nem hiszek el. Nem hinném, hogy sokáig bírta volna, hiába van, edzet teste Laxuson több az izom, mert nap, mint nap meg kell verekednie az embereivel, hogy sportos maradjon.
- Nem hiszem! - pimaszul mondom neki, amire lelankad a mosolya és menne is, hogy játssza a sértődöttet, de nem hagyom neki így kénytelen a mosolyom nézni. - Bocs, de ismerem. - mentegetőzök neki.
- Nem baj, de legközelebb ne légy ilyen kegyetlenül őszinte velem! - kedvesen mondja nekem amire egy kicsit elmosolyodok.
- Rendben, de most mennyetek zuhanyozni, mert dolgoznunk kell! - mondom neki, amire meg puszil és meg indul az öltöző felé, amire a többiek is meg indulnak.

A fiuk hamar kijöttek és miután rá szóltam Stinget hogy mennyen vissza az irodába Juvial mi meg mentünk a helyszínre ahol minden lány idegesem kezdett fel alá rohangálni és dobálni kezdik a ruhákat. Natsu elintézte nekem, hogy legyen, egy külön öltözöm, amibe nyugodtan lehetek, mert nekem kell beszelni a gyilkossal, aki egy pióca úgy, írogat rám, nekem meg udvariasan kell válaszolnom. Idegességemben elhajítom a mobilamat és fejemet hátra hajtva nézem a plafont. Nincs sok nyomunk csak annyi, hogy valaki élvezetből öl vagy nem tudjuk. Gondolok bele, amikor is kopogtat valaki az ajtón, amire egy kicsit meg ijedek.
- Ki az? - komolyan kérdezem, amire benyitót a kékhajú kis lány.
- Csak én! - kedvesen mondja, miközben behozza a ruhát és rá rakja a fogasra. - Apa mondta, hogy nem kell ki menned a próbára! - kedvesen mondja, amire elindult kifele.
- Miért mondta? - kedvesen kérdezve maradásra bírva a lányt, aki vissza is fordul, és be is csukja az ajtót, majd felénken felém jön.
- Nem akarok bajt hozni rád! - riadtan mondja nekem, amire kedvesen elmosolyodok, és a vállára teszem a kezem.
- Nem fogsz! Miért nem kell kimennem? - kedvesen kérdezem, amire nagy levegőt vesz.
- Jenny azt mondta a lányoknak, hogy lefeküdtél az apámmal és ezért leszel te a fő szereplő és nem ő! Apám tagadja az egészet, és én tudom, soha hogy nem mocskolnál be anyám emlékét azzal, hogy lefeküdne mással, meg neked van barátod! - határozottan mondja nekem az állás pontját a lány, amire ellágyul a mosolyom.
- Köszönöm, ezért most meg is leckéztettem Jennyt! - gonoszan mondom, neki miközben felállok, és magamra veszek egy lenge köntöst és szorosan összekötöm, mert most egy szál fehérneműben vagyok.
- Biztos vagy benne? - komolyan kérdezi Wendy amire meg simogatom a fejét, hogy meg nyugodjon.
- Igen, de segítesz nekem? - kedvesen kérdezem, amire bólint és mind a ketten kimegyünk az öltözőbből. Mindenki rohan, és azon van, hogy tökéletes legyen a ma dél után bemutató. A színfalak közt meg bújva, kerültük a lányokat, míg ki nem értünk a néző térre ahol látjuk, a lányokat miként szenvednek a természetes lépkedésekkel. Leültünk az egyik székre ahol látjuk őket, de ők nem.
- Mi a célod Lucy? - komolyan kérdezi, amire elmosolyodok, és a füléhez hajolok.
- Meg zavarni őket. - komisz gyerekként mondom neki, amire nem reagál sokat. - Egy jó nyomozónak meg figyelni és türelmesnek kell lenni, így mi most nézzük, hogy gyakorolnak, és amikor lesz, rá alkalmunk felhasználjuk az infót. - magyarázom neki, amire bólint.
- Ezt értem, de mit tudsz meg arról, hogy nézed őket? - értetlenkedve kérdezi, amire nagy levegőt veszek és fél szemmel a színpadra nézek ahol az egyik lány nagyon bizony talanúl lép.
- Meg mondom! Néz, a színpad felé ahol az a barna gyakorol! - normálisan mondom neki, amire a színpadra néz.
- ideges és, ebből mi derül ki? - türelmetlenül kérdezi, amire csak elmosolyodom és meg rázom a fejem.
- Igaz hogy ideges, de nem emiatt lépked így! Tág a pupillája és a légzése olyan szabályos, mint az átlagembernek, ezek a jelek arra mutatnak, hogy rendszeres használja a drogokat, és ezzel akarja legyőzni a félelmet apáddal szembe. - magyarázom neki a meg figyeléseimet, amire csak meglepetten néz rám.
- De ezt honnan tudod? - kíváncsian kérdezi, amire eszembe jutottak a régi idők.
- Tudod még mielőtt valaki nyomozó lesz, annak egy ideig rendőrként kell szolgálnia és így egy csomó ilyennel találkoztam járőr koromban! - kedvesen mondom neki, amire csak egy kisebb sóhajt halok felőle.
- akkor ennyit arról, hogy a társad legyek! - szomorúan mondja, amire meg lepődök es felé fordulom felhúzót szemöldökkel.
- Te komolyan nyomozó akarsz lenni? - döbbenten még is kicsit keményen kérdezem tőle.
- Igen, mert igazából soha nem érdekelt az, hogy milyen az emberek ruhája ez amúgy is apám álma nem az enyém! - Komolyan mondja nekem, amire felkentette a kíváncsiságom.
- Mi az álmod? - komolyan kérdezem tőle.
- Hogy meg mentsek embereket! - eltökélten mondja nekem, amire eszembe jutót egy másik lány álma.
- Akkor ne rendőrnek menny, hanem orvosnak! Én csak akkor foglalkozok emberekkel, ha meg halnak, te meg mendzs meg őket! - kedvesen mondom neki, amire látom, hogy csillogni kezd a szeme.
- Komolyan? - izgatottan kérdezi, amire bólintok.
- Igen. - biztatóan mondom neki. - De keményen kell tanulnod, és ez alatt végkép nem lesz esélyed arra, hogy barátokat szerez! - komolyan mondom neki, amire elmosolyodik.
- Itt vagytok ti nekem, nem kell több szerintem! - kedvesen mondja nekem, amire egy kicsit zavarba jövök. Nem hittem volna, hogy valaki is ilyen fiatalon ragaszkodni akar hozzám. Tovább figyeljük a lányokat, akik csetlenek, botlanak a színpadon, közben meg olyan zene szol, ami ritmusos még is nyugtatót.