A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

29.fejezet

Lucy szemszöge.

Percek óta nincs semmi mozgás, de valahogy kezd nekem egyre gyanúsabb lenni a helyzet.

- Mi nem történik itt? – kérdezem magamtól az ajtót szuggerálva. Levy a vállamon fekszik, és békésen alszik szerencsémre. Minden túl feszült és nyugodt egyszerre mintha a vihar csak most fog eljönni. Amit vártam be is következet, mert meg jelent Seilah a kezében még mindig ott van a katonai penge, és amint szélesre nyílik, az ajtó azonnal felénk hajítja a kést. A levegő meg mozdult mellettem annyira hogy észre se vettem, hogy az arcomon végig folyik egy kövér vércsepp.

- Nos, most hogy a fele követelmény teljesült már csak az kell, hogy befogadjanak engem a bandátokba, és akkor soha nem menekülsz el előlem! – jelenti ki teljes önelégültséggel a lány, amire horkantok egyet.

- Mint ha azt örömmel teljesítenék! – fintorgom, amire a lány nevetni kezd, majd közelebb jön, és a nyakamnál fogva emel fel. Három csigolya tartja a testem súlyát, ami nagyon fájdalmas.

- Oh biztos vagyok benne hogy szenvednek most, de tudod mit, nem érdekel mert épp a kezemben tartalak, és azt csinálhatok veled amit akarok. Én iránytok és nem te vagy a párod! – jelenti, ki miközben végig mér engem.

- Azt remélem, tudod, hogy már nem Laxus a párom! – szólok neki egy kicsit elhalóan, amire a lány meg lepődik, és nagy szemekkel néz rám.

- Hogy mi? – döbbenten kérdezi, én meg önkényesen is elmosolyodok ezen.

- Laxusnak már másik barátnője van, és képzeld neki nagyobb a ráhatása a bátyámra, mint nekem vagy neked! – jegyzem meg neki, amire persze idegesen kapkodni kezdi a tekintetét, ami jelzi nekem, hogy elkaptam.

- Nem hiszek neked! – jelenti ki a lány, aminek következtében elhajít oldalra.

- Pedig ez az igazság! – állok ki az igazam mellett, amire egy nagyot a gyomromba rugót, én meg köhögni kezdtem.

- Hazudsz! – kiabálja, majd még egyszer belém rúg. – Hazudsz! – ismétli meg a folyamatot újra, és újra, míg már vért nem kezdek el felköhögni. – Ne merj még egyszer feldühíteni vagy megöllek! – fenyeget, meg miközben ki megy az ajtón, én meg fáradtan rogyok össze.

- Átkozót ribanc! – morgom, az orrom alatt miközben próbálom szét szedni a kötéseimet. Ekkor észrevettem a kést a földön, amit a fogva tartom, valószínűleg elejtet a verésem közben. A hasam és fejem is fáj az ütések és az eséstől, de minden erőmet bevetem, hogy eljussak a fegyverhez, amit először hernyó kuszásban tettem meg, majd amikor közel volt a kés oldalra feküdtem, és rá pörgetem. Nem a kezemre eset a fegyver, hanem a karomra, és éreztem, ahogy felnyársalja a húsom a recés vége, de nem érdekelt, mert csak egy kicsit kellet fel kúsznom, és kézbe illet a markolat. Felültem, és gyorsan elkezdem vágni az apró spárgát, és amikor kész vagyok vele a lábamat intézem el. Ismét szabadon mozogtam, de nem kezdetem el örömködni, és inkább oda mentem a barátnőmhöz, ahol gyors vágásba kezdtem. Amikor az utolsóval is meg voltam pont felkelt és komás fejel nézet rám.

- Mi folyik itt Lucy? – kérdezi tőlem, amire mutatom neki, hogy maradjon csendben.

- Nyugi, kiszabadítalak, és rohanunk, innen amilyen messzire csak tudunk! – jelentem ki amire Levy egyből feléledt. Meg fogom a kezét, majd magam után kezdem húzni. A lábam nem akart rendesen működni, és a karomból folyik a vér, ráadásul nem tudom, hol vagyok. Kinyitom, az ajtót majd elindulok a folyóson valahol mikor is a végén találtam egy lépcsőt, ami fel felé visz. Halkan lépkedni kezdek fele, de a barátnőm meg állit.