A Legyőzhetetlen Duó! [Befejezett]

18. fejezet. Visszatérő múlt!

Lucy szemszöge.

A társam már nem volt az irodába, szerencsémre egyedül indultam meg a, Lamia Scale területére, de közben felhívtam valakit, hogy azért legyen védelmem. Leparkolok arra a helyre, amit még a fiú adott meg nekem, és a kocsi mellett állok idegesen, miközben elővettem egy szál cigit, amit csak azért raktam félre, hogy a legrosszabb napokon legyen. Lassan szívni kezdem a szálat, közben rázom a lábam, hogy előkerüljön a fiú.
- Három hónappal ez előtt nem tetted le azt a szart? - pimaszul kérdezi egy ismerős hang, amire felé fordítom a fejem.
- De, ez viszont egy olyan helyzet, amit nem lehet kibírni, és így legalább nem nézek ki rendőrnek! - komolyan válaszolok a szőkének, aki csak mosolyogva közelít felém.
- Az biztos, még a végén kedvem támad ismét rád mászni, de nekem ott van ő! - kajánul mondja, amire csak mosolygok és bele ütök a mellkasába.
- Ne poénkódj, ezzel így is zavaros volt az egész napom! - fáradtan mondom neki.
- Mesélj Hugi! - kedvesen mondja nekem Laxus, amire egy nagy sóhaj hagyja el a szám.
- Röviden: teljesen össze vagyok zavarodva a társammal kapcsolatban! - szenvedve mondom neki, amire elmosolyodik, és meg ölel.
- Végre észrevetted a szemében azt, amit mi is? - pimaszul kérdezi, amire bólogatni kezdek. - Hát csak fél év kellet neked, de most legalább elmondhatom, hogy féltem, hogy elvesz tőlem! - nevetségesen mondja, amire forgatni kezdem a szemem.
- Hülye Báty! - szólom le, majd elenged és elindulunk egy irány felé.
- Amúgy, elmondod miért engem hívtál magaddal? - kérdezősködik, amire kicsit elkomorulok.
- Mert nem legális, amit most csinálok és tudom, hogy nem használnád fel ellenem. - higgadtan mondom neki, miközben zsebre dugott kézzel sétálok mellette.
- Biztos vagy benne? - komolyan kérdezi, amire felnézek rá.
- Igen, hisz ha megteszed, magammal viszem a barátnődet! - pimaszul vágok vissza neki, amire tátva marad a nagy Maffia vezér szája.
- Tudod, hogy megvédem az én Evelinem! - felháborodva mondja ki a kedvese nevét, amin egy kicsit kuncogtam.
- Tudom, és ezzel csak húzom az agyad, de tudom, nem árulnád be a húgod! - nevetve mondom neki, de közben mindent komolyan mondok.
- Persze, hogy megvédelek titeket, de a keresett személy ott van! - mutatja nekem a férfit, aki rosszabbul nézett ki, mint egy lepukkadt csöves. Felhúzom a kapucnimat, és lassan odasétálok, közben ügyelek, azon hogy a csípőm jobban ki lengjen.
- Maga Dog? - halkan kérdezem, amire a férfi felém néz és látom, hogy tetszik neki a látvány.
- Igen! - elégedetten válaszol nekem, amire elmosolyodom, és amikor közelebb érek, kinyújtja a kezét, amit elkapok, és közben kigáncsolom a férfit így a földre küldtem, és rá térdeltem a hátára. - Mit képzelsz magadról, ribanc? - kiáltva kérdezi, amire forgatni kezdem a szemem, majd jobban megfeszítem a kezét, amivel fájdalmat okoztam neki.
- A ribanc tudni akarja, hogy adtál el drogot egy bizonyos Aries Pink-nek? - mérgesen kérdezem, miközben jobban meghajlítom a kezét és jajgatni kezdett, amire lazítani kezdek rajta.
- Nem tudom, ki ez az Aries! - hazudni kezdett, amire jobban megcsavarom a kezét.
- Igazat mondj már! Láttál egy rózsaszín hajú karcsú lányt, látszólag törékeny? - adok neki személyleírást, majd megint engedek a kezén és hagyom, hogy levegőhöz jusson.
- Ja, hogy őt hívták Ariesnek meg kell mondanom nagyon dögös csaj, meg is húztam volna! - magyarázza nekem, én meg még jobban meghúzom a karját. - Volt vele egy csávó! Szemüveges, narancsos-vörös haj, de nem mondót nevet! - adta le nekem a személyleírást, amire még dühösebb lettem és tovább feszítettem a karját, amire végre eltört. - Megkaptad, amit kaptál te szuka, akkor ezt miért csináltad? - mérgesen kérdezi, amire felállok és Laxusra nézek, akin látszik, hogy menten felrobban mérgében, amire bele rugtam a férfi gyomrába.
- Megmentem az életed te szarzsák! - válaszolom neki, majd idegességemben elindulok a kocsim felé.
- Lucy, felismerted az embert? - komolyan kérdezi, amire bólintok.
- Sajnos igen! - idegesen válaszolom neki, amire megragadja a vállam és maga elé fordít.
- Ki ez az Aries, és miért törted el a férfi kezét, az igaz hogy ennél rosszabbat érdemel, de akkor is miért teszed? Ezt még felhozhatják ellened! - követelni kezdi a választ tőlem, amire elő veszem a cigim és abból egy szálat, amit meggyújtok, és lassan beszívom a füstöt.
- Aries Pink a húgom! - röviden mondom neki, amire cintányér nagyságúra tágult a férfi szeme.
- De én úgy tudtam, hogy nincs húgod és egyke vagy! - döbbenten közli a tényeket, amire bólogatok neki.
- Nem a vérszerinti Húgom! Amikor a szüleim meg haltak akkor teljesen magam alatt voltam, ott volt a lehetőség, hogy olyan jó ügyvéd legyek, mint apám, de nem tudtam mi legyen velem, ezért anyám barátnője a honom alá nyúlt és befogadót, amíg eldöntsem mi legyen. Hónapokig voltam vele, és kezdtem meg kedvelni a családot, és itt ismertem meg Ariest, akinek volt egy velem egy idős fiúja. Kábé egy hónappal a szüleim halál után elkezdtem nyitni a fiú felé, aki dobta Ariest miattam. Nem kell mondanom nem nagyon örült nekem, de mit tehetem, így sokáig nem beszéltünk, közben döntöttem, hogy rendőr leszek, és jelentkeztem a képzőbe. Ez alatt az időben összejöttem a sráccal aki még Ariesel is foglalkozót és sajnos rossz irányba vezette, mert rá függőt a drogra meg a egyéb kábító szerre. Nem tudtam mit tenni velük, így szakítottam a fiúval azzal az indokkal hogy rossz hatással van a lányra, és elkergettem, de nem elégé mert kiderült hogy nagyon ragaszkodik az emberekhez, és nem fog engem békén hagyni amíg élek. Így börtönbe küldtem ahonnan elmegyógyintézetbe vitték közben elvittem a lányt a egy elvonóra és végig vele voltam, közben tanultam a rendőri vizsgámra ahol egyből kiszúrt az apád és tanítani kezdett engem ez alatt meg Ariessel kibékültünk és testvérekként szeretjük egymást. - gyorsan mesélem el neki a múltam egyik legrémesebb részét.
- és ha jól veszem ki a mondandód, akkor az örült exed lehet az, aki idejött és vett drogot es adta oda a húgodnak? - gyanakvóan kérdezi a szőke hajú, amire elszívom a cigim végét és eldobom.
- A nyomok alapján igen! - rejtegetem a félelmemet előtte, mert én is rettegek attól, akivé válhatok akkor.
- Akkor őrizetett kapsz! Ha te vagy a célpont, akkor nem hagyhatjuk, hogy bajod essen! - idegesen mondja, miközben elő veszi a telefont és tárcsázni kezdi valaki számát, de én elkapom a kezét és leállítom.
- Laxus, hagyjad, ezt kérlek! Nem tudja, hogy a nyomába vagyok, így a meglepetés ereje nálam van! – magyarázom, neki miközben leengedi a kezét.
- Rendben, de legalább szólj a társadnak, hogy valaki üldöz téged! - komolyan mondja nekem, amire ingatni kezdem a fejem.
- Eszedbe ne jusson, mert annál rosszabb lesz a helyzetem! - kérlelem a fiút, aki idegeskedni kezdett.
- De akkor mit tegyünk Lucy? A fiú téged akar elkapni, és ha jól értem, akkor még örült is, akkor miért nem kérsz őrizetett? - ordítozva kérdezi, miközben minden vérere ki dagad a nyakán.
- Tudom, de ha elakarna intézni engem, akkor már megtette, volna, de mivel nem az a gyengém hogy személyesen fenyegetnek meg, hanem ha barátaimat és a családomat bántják! - higgadtan mondom neki, amikor is eszembe jutót valami. - Azonnal hívd fel Graytí hogy vele van Juvia! - riadtan mondom neki miközben én is elő veszem a telefonom, és hívóm a másik barátnőmet, és idegesen várom, hogy felvegye a telefont, de ki sípol. - Nálam semmi! - idegesen fordulok Laxus felé, aki szintén rázza a fejét.
- Graynél nincs! - ugyan csak feszülten válaszol, nekem miközben a szívem hevesebben kezd verni. Ha Levy nem veszi fel és Juvia sincs Graynél akkor ezek szerint elkéstem! – morgok, magamban miközben a földre rogyok tehetetlenül, és könnyek kezdenek gyűlni a szemembe, és lassan végig folynak az orvamon egészen az államig onnan meg a földre. Nem akarom őket is elveszíteni! – könyörgök, magamban miközben eszembe jut az a tény, hogy meg is halhatnak.
- Lucy! - halkan szólít, meg a fiú miközben lehajol hozzám és magához ölel. - Ne gondolj a legrosszabbra meg találjuk őket! - biztatni kezd engem, amire meg rázom a fejem.
- A többiek mellé is kell védelem! - zokogva mondom, neki miközben összeszedem magam.
- Kik mellé? - tanácstalanul kérkedi, miközben jobban magához ölel, de akár mennyire is lenne élvezhető, nem érzem a nyugalmat, ami elönthetne egy nőt ilyenkor.
- Erza Scarlet, Wendy Marvell, Asztrid Hoffersan, és Dr. Kinana, ők azok, akiket barátom ként tekintek rájuk persze Levy és Juvia az elsők de Erza is közé tartozik! - magyarázom neki, amire bólint, majd azt veszem észre, hogy telefonál, de a hevesen verő szívem miatt nem halom. A tudat, hogy elveszthetem a szeretteimet, nagyobb félelem kerít, hatalmába mint a tény, hogy az exemmel újra szembe kell néznem. Reszketni kezd az egész testem, amikor is a bátyám felkap az ölébe és elvisz a kocsim, míg ahol is a behelyez a hátsó ülésre, majd a vezető oldalon beszáll. - Bocsánat! - az arcom elé helyezem a kezem és hagyom, hogy végig folyónak a kövér könnycseppek. - Ha nem csuktam volna börtönbe, akkor nem lenne ez az egész! - esdekelve mondom miközben a kocsim hátsó ülésén össze török.
- Nem tőlem kell bocsánatot kérni, de azt meg ígérhetjük a fiúkkal, hogy nem hagyjuk, hogy neked vagy nekik bajuk essen! - határozottan mondja, amire bólintok, de nem emelem el a kezem a szemem elől. Sok mindent lehet ma látni tőlem! Erőszak, gyengédség, és most a kétség be esetség. Nem vagyok erős soha sem volt az csak a látszat volt! Hol van ilyenkor valaki, akinek jól esne az ölelése? - mérgesen kérdezem magam miközben zokogok tovább egészen addig amíg a fáradság urá nem lesz rajtam és ellenem nyom az álom.