Fast and Furious (Kimi Raikkönen fanfic)

12

12.rész

Amikor a fiúk azon a bizonyos éjszakán kihajtottak a kapumon, valami nagyon összetört bennem. Egész este, sőt még másnap reggel is bőgtem, ott ültem a nappali fotelében és zokogtam. Arra eszméltem fel, hogy valaki dörömböl. Nunez volt az Brunoval, hozták a kocsit.

Fél napig vigasztaltak, mire összevakartam magam, annyira hogy mindent elmondtam töviről hegyire. Bruno minden áron szét akarta verni Kimi fejét, de lebeszéltem róla. Nem ért annyit az egész. Mindent bevetett a hülyeség terén, hogy újra mosolyogni lásson, még aznap elérte, hogy egy picit a régi önmagam legyek.

A napok, hetek hónapok kezdetben lassan teltek, majd egyre gyorsabban, és mire észbe kaptam, már november vége volt. Több, mint öt hónapja nem tudtam semmi konkrétumot Heikkiről. Brunot soha nem kérdeztem a fiúkról, nem is nagyon akartam tudni róluk.

A bulvár sajtóban, persze rengeteg kép és cikk jelent meg, hogy egyre többet tart Kimivel az ivó túrákra, és a véget nem érő bulikra.

Az első pár hétben néha hajnalok hajnalán csöngött a mobilom, Heikki volt, letiltottam, aztán ismeretlen számok hívogattak. Végül telefonszámot, email címet, és lakást cseréltem. Máshol vettem házat Indianapolsiban. Ezeket pedig, Brunon, és a srácokon kívül senki sem tudta. Meg persze a főnököm Wendetti. De tudtam, hogy a történtek után senki sem adja meg másnak az engedélyem nélkül.

A sors fura fintora, hogy most Bruno vette át, Heikki szerepét, ő volt az, aki mindig mellettem volt. Néha elmentem bulizni, csak úgy egyedül, aztán elgörbült a dolog, lett egy két asztalon táncolós este. Inni soha vagy csak keveset ittam, a bulikkal, a tánccal, versenyzéssel vezettem le a feszkót. Párszor címlapra került, egy-egy alkalom. De Bruno csak nevetett ezeken, és szerinte jól tettem, hogy kiengedtem a gőzt, és jól éreztem magam. Bármit írtak rólam, vagy bosszankodott vagy nevetett, nem hitt el semmit.

Más volt, mint a többi srác, mindent könnyedén vett mindent.

Egyszer szóba kerültek a történtek Heikkivel, és bevallotta, hogy nem érti miért merült fel Heikkiben egyáltalán, hogy engem vonjon kérdőre. Szerinte, ha úgy indult, az este hogy vele romantikázom, miért másztam volna rá a haverjára miközben ő bármikor beléphet ? Nem tudtam neki erre magyarázatot adni.

A karácsonyt, és az új évet is, nála és a családjával töltöttem Sao Paulóban, egy nagy birtokon élnek, hiszen gazdag család. Jól érzetem magam, rengeteg ló, kutya, nagy család, végre éreztem hogy tartozom valahová. Vivianne Bruno anyukája sem neheztel rám, amiért zűrös társaságba rángattam egy szem fiát, amiért külön hálás voltam neki.

Kipihenten újult erővel vágtam neki a következő Indycaros szezonomnak, Sao Paulo – amit a Sennák miatt haza pályának tekintettem -, St. Petersburg, Birmingham, Long Beach, Kansas, végig nyertem mindent. De jött Indyanapolis.

Tudtam, hogy összefogok velük futni akarva akaratlanul is. Úgy hiányzott nekem, mint egy jégverés. Nem tudtam hogyan is reagáljak majd, nézzem levegőnek, mondjak el mindent, ami a szívemet nyomja?

Tudtam, hogy el kell mennem a csütörtök esti partira, nem azért mert akarok, azért mert muszáj. Az Indy mindenható ura Tony George, és a drága Ecclestone legújabb találmánya. Az újságok szerint, a „Nagy Party" Ahol a nagyok találkoznak, igen a nagy arcok és jó nagy botrány is várható. Hogy miért a válasz tök egyszerű. Mert oda vissza utálják egymást a Forma 1 –es és az Indys versenyzők. Mindkettő szerint a másik a hülye, aki nem ért a kocsikhoz. És ez csak a jéghegy csúcsa volt.

Bruno minden áron meg akart győzni, hogy menjek el, hátha mást nem akkor vele. Tovább folytatta ezt hadjáratát, csütörtök délután is, amikor átugrott hozzám a hotelbe egy kávéra.

- Ugyan már, vegyél egy dögös rucit, és gyere el velem. A Forma 1 új ásza, és az Indy hercegnője, már promós szempontból is megéri.

Felhúztam az egyik szemöldököm.

- Mi az atya Istennek menjek pont veled?

- Mert én vagyok a legjobb parti a mezőnyben Angie.- vigyorgott.

- És ez engem mikor érdekelt?

- Ugyan már visszaadhatnál valamit a kölcsönből. - mondta egyszerűen

Mi van? Miről hadovál?

- Jaj Jézusom Angie, eljössz velem, egy ritka csinos mindened kint van ruhában, táncolunk valami szexisre, és mosolyogsz. A fél Forma 1 pofára esne. Nézhetnéd ahogy repkednek a galambok a szájukba.

A mi nagy barátságunkat persze nem vertük nagy dobra.

Elvigyorodtam.

- Vonzó ajánlat. Te tudod mit? Igazad van, és már tudom is mit veszek fel. Van egy dögös fekete estélyim.

- Helyes, fél 8-ra érted megyek. Már alig várom az arcokat.

- Hát még én mondtam. –kedvetlenül, sejtettem, hogy nem ússzuk meg cirkusz nélkül.

- Ugyan már végig melletted leszek és megvédelek. - mondta kedvesen.

- Úgy érted őket tőlem. –vigyorogtam rá.

Összedörzsölte a tenyerét, és füttyentet.

- Micsoda este lesz. –mondta vigyorogva.

A fél nyolc gyorsabban jött el, mint terveztem volna, kicsit késésben is voltam, így írtam Brunonak egy smst, hogy sietek. Nem szoktam magam agyon cicomázni, de ez úttal mindent megtettem, hogy én legyek a legfényesebb csillag. A hajamat lágy hullámokba sütöttem, és feltűztem, és hagytam néhány kósza tincset kívülre. A szemem macskás stílusban kihúztam tussal, és egészen feketére satíroztam a festéket. A számra halványrózsaszín rúzst tettem fel némi szájfénnyel. Felvettem a rövid ujjú fekete selyem ruhát, elől egyszerű alig dekoltált volt, de hátul annál többet mutatott, a teljes háta a fenekemig ki volt vágva. A cipő egy magas sarkú szandál volt, elől strasszokkal kirakva. A táskám egy kis szütyő jellegű fekete bársonyból, fekete strasszokkal, könnyen a csuklómra tudtam tenni, így nem fog zavarni a mozgásban.

Még egyszer belenéztem a tükörbe, és megálltam egy pillanatra a ruha tökéletesen láttatni engedte a tetoválásomat. Ez teljesen új szerzemény volt rajtam. Egy síró meztelen angyal, hosszú göndör fürtökkel, hatalmas szárnyakkal, az egyik eltakarja a teste intimebb részeit és a jobb karját, a másik normálisan a helyén. A bal karja sérült, csöpög belőle a vér, de mégis erősen szorít egy kelta kardot. A felirat szép míves betűkkel: Eternal Fighter (Örök harcos).

Természetesen Kat von D. munkája, ki más tudná az ember lányának álmait tetoválásba önteni.

Hna erre hogy varnak a fiúkák gombot. Már előre vártam a döbbenetet.