Fast and Furious (Kimi Raikkönen fanfic)

56

56.rész

Egy dologra vágytam, hogy majd öt hónap után, végre azt érezzem, hogy valaki szeret, törődik velem, és fontos vagyok neki. Arra vágytam, hogy valaki mellett végre nő lehessek, és Seb ezt megadta nekem. Ő volt az, aki be akarta gyógyítani a sebeimet, és ha csak kis időre is, de képes elfeledtetni a gondjaimat. Nem akart megváltoztatni, irányítani, csak szeretni feltétel nélkül, amire mindig is vágytam. Tudtam, hogy rossz embernek adtam a szívem, mert Kimi soha nem fogja, úgy becsben tartani, mint Seb, de hát a szívnek nem lehet parancsolni.

Beül sírtam, mert ahogy Seb újra és újra megcsókolt, és hozzámért, egyre több, és több fájó emlék jutott eszembe Kimiről, ahogy bánt velem, ahogy hozzám beszélt, egyre inkább kívántam, hogy bárcsak a lelkem is Sebhez tartozna. Soha nem tette volna meg velem, amit Kimi képes volt. A legjobban mégis az kínzott, ahogy utójára szemrebbenés nélkül hazudott nekem. A hazudsága fájt, és az, hogy a kérésem ellenére beleavatkozott a pályámba. Ennyit kértem tőle, csupán, semmi egyebet, de őt ez sem érdekelte.

Az én meggyötört és megkínzott szívemnek ez, pedig már túl sok kínt jelentett.

Nem akartam belemászni ebbe a helyzetbe, és főleg nem akartam Sebet is belerángatni, de ezen már késő volt filozofálni. Nem azzal a szándékkal tettem, amit tettem, hogy Kimin bosszút álljak, egyszerűen csak menekültem, menekültem a fájdalom elől. Seb pedig tárt karokkal fogadott.

A szerelme, a csókjai, enyhítették vergődő szívem kínjait, békét és megnyugvást hoztak. És ha ezért, elítélnek majd, hát tegyék, de az biztos hogy ilyen rövid idő alatt, kevesen járták meg a pokol azon legmélyebb bugyrait amit én, és kevesek szíve kapott annyi szúrást mint az enyém. És szüksége volt, egy kis szikrányi feltétel nélküli őszinte, és tiszta szerelemre, hogy ne haljon kínhalált,, vagy ne váljon jéggé.

Kivételesen utáltam, hogy pilóta overál volt rajtam, és rajta is. Kisebb nehézségek árán le is rángattuk egymásról. Seb kérdések, és kétségek nélkül ölelt, és csókolta a szám, a mellem, és harapdálta a vállam.

Rajtam már nem volt semmi, de rajta még egy boxer.

Szorosan átöleltem, és hozzábújtam. Ő volt nekem a menedék.

Átölelt. Simogatta az arcom, a nyakam, a mellem. Finoman megcsókolt.

- Biztos hogy akarod? Most még visszakozhatsz...

- Akarom....De

- Tudom....- suttogta.

Tudtuk, és mégsem érdekelt minket. Seb szerelmes volt, tudta mi lesz, de nem érdekelte. Engem sem érdekelt. Tudtam, hogy bűntudatot kellene, hogy érezzek, de nem éreztem semmit, csak az űrt, és az erős fájdalmat, amit Kimi hagyott bennem. Ezt akartam enyhíteni.

Végig húztam az újaim a gerincvonalán, beleremeget. Majd óvatosan lehúztam róla a nyilvánvalóan túl szűkké vált boxert. Nos a méreteiben semmi hiba nem volt, az egyszer már biztos. Hozzá dörgölőztem, és ő felnyögött. Megfordultam, és a fenekem nekinyomtam a merev férfiasságának, de ezt már nem bírta tétlenül elviselni.

A kezével simogatni kezdte a mellem, és csókolgatta a nyakam, beleharapott, erre felnyögtem.

Megfordultam és megcsókoltam. Teljesen elkábított. Forgott velem minden.

Híretlen felkapott, és a kanapéra tett, volt elég hely neki is. A lábaim közé térdelt, és kissé rám feküdt, simogatta a nyakam, majd az egészen a mellemig csókolta a testem. Finoman beleharapott a mellembe, és erősen masszírozta, majd odalent elkezdett simogatni, lassú, körkörös mozdulatokkal . Egyre inkább éreztem, hogy teljesen megőrjít.

- Seb....Seb....kívánlak...- nyögtem.

Végül rám feküdt, és belém hatolt.

Felnyögtem, annyira óvatos, törődő, és gyengéd volt. Én pedig akartam őt.

Megfeszült a testem, ő pedig egyre gyorsabban, és keményebben mozgott, de ugyanakkor még mindig visszafogta magát.

- Nem vagyok porcelán baba....- suttogtam a fülébe.

- Nem akarok fájdalmat okozni....

- Nem fogsz.....

Ekkor mintha már nem is ő lett volna, egyre erőszakosabb, és szenvedélyesebb lett. Nagyon durván, és egyre mélyebbeket lökött, beleharapott a nyakamba. Túl jó volt, túl jól csinálta.

Már alig bírtam magammal. Felsikoltottam. Még jobban magamra rántottam, és beleharaptam a vállába, és a lábamat a csípőjére kulcsoltam.

Hírtelen felültem, ő pedig egy határozott lökéssel mindkettőnket a csúcsra vitt.

Úgy éreztem repülök, és forog velem a világ. Fantasztikus volt.

Seb rám rogyott. Nem bírta megtartani a testét. Én sem, és eldőltünk a kanapéra.

Szorosan átölelt.

- Nem bántad meg? –kérdezte suttogva.

- Nem. Fantasztikus volt. – suttogtam a fülébe.

Felém fordította a fejét, és mélyen a szemembe nézett.

- Biztos?

- Igen. – mosolyogtam rá.

- Szeretnék valamit megkérdezni.....De nem akarom hogy megharagudj érte.....

- Megharagudjak?

Mit akar kérdezni amiért én megh...

Ooh!

- Nem maradtál el teljesítményben, és képességben Kimi mögött.

Seb lesütötte a szemét.

- Ne haragudj! Nem kellett volna felhoznom....

- Nem haragszom. De ezek után, nem tudom miért reklamált az exed. – vigyorodtam el.

- Szóval jó vagyok az ágyban?

- Jó vagy az ágyban. De Seb!

- Tudom, Kimivel más mert szeretted, és ez velem csak szex! – mondta határozottan.

- Igen. Sajnálom...

- Nem kell....

Seb válla fölött ránéztem az órára.

- Basszus! Elkésünk!

- Még van húsz perc...- közölte Seb nyugodtan.

- Fel is kell öltözni.....

- Ráérünk....- suttogta, és megcsókolt.

Ekkor egy hatalmas puffantást hallottam, és oldalra néztünk az ajtó irányába.

Teljesen ledöbbentem, és Seb is lefehéredett. Mit keresnek ezek itt?

Kimi állt az ajtóban, Brunoval az oldalán.

Mindkettőjük arcán mély döbbenet, és meglepődöttség látszott.

Basszus! Basszus! Basszus!