Fast and Furious (Kimi Raikkönen fanfic)

31

31. rész

Arra ébredtem, hogy csörög az óra, és valaki a fülembe szuszod. Mi az ördög?

Megdörzsöltem a szemem, lassan teljesen felébredtem, és azon nyomban be is pipultam.

Úgy aludtunk, hogy Kimi a hátulról átölelt, és hozzám bújt. Sík ideg lettem.

Próbáltam kimászni a kezei közül, erre még jobban magához húzott. Faszom az ilyen pasiba, aki álmomban rám mászik.

- Ébredj fel te tuskó! –kiabáltam rá.

Érthetetlen morgás. Mi ez valami kutya? Vagy jegesmedve?

- Kimi mássz már le rólam!

Újabb artikulátlan morgás. Idióta!

Felkaptam egy kispárnát, és a hátam mögé lendítve elkezdtem püfölni.

- Naaaaa!

- Ébredj már fel, és ne ölelgess!

Elengedett. Megfordultam. Eléggé gyűrötten festett, be volt dagadva a kevés alvástól a szeme. Még félig aludt.

- Hogy.... kerültél a karjaimba? – érdeklődött bambán.

Ez be volt szívva este?

- Ezt kérdem én is baszd meg! –ordítottam rá.

- Ne üvölts a fülembe! – morgott vissza.

- De üvöltök! Mi a faszér másztál rám!

- Ne üvölts! Szétmegy a fejem! Amúgy meg, ha rád másztam volna, nem lenne rajtad ruha!- ordított vissza.

Van benne valami, de akkor se bújjon hozzám, kivéve ha én kérem meg rá, de azt várhatja.

- Akkor miért aludtál hozzám bújva?

- Nem tudom! Visszajöttem és már mélyen aludtál, nem akartam egyedül maradni. Én a saját részemen aludtam, nem tudom, hogy mi történt.

Persze, mert én meg most jöttem a falvédőről, mi? Lófaszt!

Hozzávágtam egy párnát. Erre a fejére húzta, és kifordult az ajtó felé.

Bakker! Még ő duzzog! Beszarok! Mint egy ötéves! Öcsém! Lemegyek hídba!

Elkezdtem rángatni a vállát, velem nem fog szórakozni! Itt én vagyok a góré!

- Hagyjál már aludni! Hisztis némber!

- Hisztis némber, a jó édes anyád!

Hírtelen megfordult.

- Anyámat hagyd ki ebből! –sziszegte.

- De felült valaki a duzzogóra! Még neki áll feljebb!

- Hát ami azt illeti állni áll!- vigyorgott a képembe.

Erős késztetést éreztem, hogy ott helyben megfojtsam, és kibelezzem. Úgy vigyorgott, hogy elszakadt a cérna, és püfölni kezdtem ahol értem.

- Hagyd már abba! Hallod! Te nő! Hagyd már abba! – kiabált.

Próbálta hárítani a feléje záporozó karmolásokat, és pofonokat.

Végül elkapta a karom, és letepert.

- Maradj már nyugton! Te vadmacska! – mondta, és határozottan a szemembe nézett.

- Tünés! – sziszegtem.

- Ne mond hogy ellenedre lenne. – vigyorgott kajánul, és közelebb hajolt.