Fast and Furious (Kimi Raikkönen fanfic)

48

48.rész

Hosszú volt a délután, próbáltam belefeledkezni a munkába, de valahogy mindig visszakalandoztak a gondolataim Sebhez.

Néha arra eszméltem fel, hogy azon ábrándozom, miket fogunk művelni este.

Ekkora ribi lennék? Néha még én is meglepem saját magam! Tyűűű!

Ráadásul mindezt tetézve minden órában jött egy sms, egy szívecskével és hogy T minusz hány óra van még este nyolcig.

Mikor elindultam a pályáról, kaptam egy mms virágot, csak hogy szerencsés haza utam legyen.

Kész ez a srác! Belém esett, mint vak ló a gödörbe! És őszintén szólva, eddig egy pasi se tepert értem soha ennyit, pláne nem egy nap alatt.

Talán egész végig az orrom előtt volt, akit kerestem?

Ennyire vak lennék?

Lehet.

Beértem a szállodába, és felmentem a szobámba, délután öt óra volt, de én hulla voltam.

Végig gondoltam az előttem álló estét, eldöntöttem mit veszek fel, egy fekete v kivágású spagetti pántos mell alatt strasszokkal kirakott rucit, csipkés fekete alsót, és csipkés fekete melltartót apró fehér virágmintákkal, necc harisnyát, és magas sarkút. Sőt tegyünk rá még el lapáttal, erősen füstös szemfestést is terveztem. A tusolás, öltözés, húsz- huszonöt perc, szemfestés min. negyed óra. Tehát ráérek hétkor kelni.

Beállítottam a telefont, és bedőltem aludni. Olyan mélyen aludtam, hogy a csörgésre is alig akartam felébredni. De végül csak sikerült.

Beslattyogtam a fürdőbe és belenéztem a tükörbe, kissé viseltes voltam.

Csörgött a mobilom, kiszaladtam és felvettem. Seb volt.

- Szia Szépség! –szólt bele a telefonban , és hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Szia Seb! – akaratlanul is ásítottam egyet.

- Ennyire unalmas lennék?

- Csak kicsit fáradt vagyok.

- Halasszuk el az estét?

- Nem. Majd egy zuhany felfrissít?

- Tartsak veled?

Elnevettem magam.

- Elázik a telefon.

- Nem erre céloztam. –morogta.

- Tudom, célozgass inkább másik testrészeddel más felé. –mondtam kacéran.

- És mégis hová? –érdeklődött kajánul.

- Nem sokára megtudod! Most viszont had menjek készülni...

- Rendben! Nagyon várom már a nyolc órát! –mondtam búgó hangon.

- Én is...- suttogtam.

Bontottuk a vonalat.

Kicsit elvacakoltam az időt a sminkemmel, és hajammal, úgyhogy mire az órára néztem elmúlt fél.

Felkaptam a ruhát, a harisnyát, a cipőt, és kerestem egy táskát. Háromnegyed múlt.

Kopogtattak.

De türelmetlen valaki, vigyorodtam el. Ezért remélem eljutunk enni, és aztán vetkőzünk!

Még utoljára belenéztem a tükörbe. Minden okés!