Fast and Furious (Kimi Raikkönen fanfic)

58

58. rész

Úgy támadtak le a firkászok, mint egy falka veszett kutya az eléjük vetett húst.

- Miss. Hellroad! Korábban már nagy sikerrel tesztelte a HRT autóját, és a pletykák szerint szerződést is ajánlottak, amit nem fogadott el, most mégis beül, két verseny elejéig, ez előre vetíthet egy jövő évi teljes szezont?

- Nem. Ez csak helyettesítés. Nincs hozzáfűzni valóm.

- És ahhoz, amilyen feliratot kitartott önnek Kimi Raikkonen?

- Semmi. Egy bunkó, savanyú a szőlő, amiért nem ülhetett autóba. Ennyi. Túlzottabban nem érdekel.

- Megnyerte az edzést milyen érzés első nőként a Forma 1-ben poleban lenni?

- Remek! Igazán jó tudni, hogy itt is én vagyok a legjobb időmérős! – csak azért nem fogok nem egoistán nyilatkozni, mert a F1-ben vagyok! Én igenis egoista vagyok, eddig is csak azért maradtam életben, mert hoztam az eredményeket, és nagy volt a pofám. És különben is az ellenfeleket ezzel el tudom, bizonytalanítani. Amúgysem kell most a média cirkusz.

- Nem gondolja, hogy kicsit erős túlzás?

- Nem! Ha azt nézzük, hogy egy kevésbé jó autóval, megvertem a két esélyes Red Bullt.

- Holnap tehát mindenképpen nyerni szeretne?

- Ez nem kérdés! Én ide nyerni jöttem, és nem másodhegedűsnek, és mindent meg is fogok tenni a győzelemért.

- Nem szeretett volna több előnnyel nyerni, mint öt ezred?

- Mindegy, hogy egy mérfölddel, vagy egy centivel nyersz, ha nyersz, nyersz! A lényeg, ez.

- A csapattársa Senna, és az ön mellett ülő Vettel vív harcot a vb címért, akkor tehát nem fogja támogatni Sennát?

- Nem fogom elengedni a versenyen, ha úgy alakulna, az szabályellenes és etikátlan lenne. És tudtommal nem tartozom neki semmivel.

- Pedig úgy hírlik jó barátok?

- A barátság ebben a műfajban egy nőnek luxus, és nekem nincsenek barátaim, csak ellenfeleim, és ellenségeim.

Seb erre felém kapta a tekintetét, de nem néztem rá.

Majd bővebben kifejtem, hogy ez a szokásos stratégia része, már évek óta. Így le tudom szerelni a sajtót, ha nincsenek barátaim, az nekik már nem érdekes, nincs kit figyelni, nincs kin pletykálni. Remek védő felszerelés, a kemény, tökös, egoista nő álca. Pár interjú után, mert megunnak és tesznek a fejemre.

- Köszönjük Miss. Hellroad!

Az hogy Sebbel, mit beszéltek, annyira nem izgatott, sokkal inkább, hogy Kimi ott állt a főbejáratnál Hornerrel és Whitinggal.

Mi az öreg istenért állnak ott?

Ez egyre jobb! Röhögtem magamban! Még Kimi akarja leordítani a fejem! Arra befizetek!

Már éppen Davidet nyaggatták az újságírók, amikor Sebbel összenéztünk és a szemmel az ajtó felé mutattam. Arra nézett, majd a plafonra. Minden vágya volt neki is, az édes hármassal beszélni.

Amikor végre elszabadultunk, kifelé menet Charlie odaszólt nekem is.

- Miss. Hellroad! Lenne kedves velünk jönni?

- Hát hogyne. – mondtam negédesen.

Lófaszt nektek. Minek kellek én oda?

Mire bekísért a nagy üvegablakos irodába, már körbe ülte az hosszú asztalt egy szép társaság.