Fast and Furious (Kimi Raikkönen fanfic)

52

52.rész

Kimi a halál sápadtan feküdt az ágyon, az infúziók még mindig csöpögtek, és jó pár gép érzékelője a karján és mellkasára volt helyezve.

A doki oda lépett hozzám.

- Ne izgassa fel semmivel, ha lehet.

- Rendben... meddig maradhatok?

- Pihennie kell, és nem szabad fárasztani, de ha tud aludni és jó hatással van rá, hogy maga itt van. Akkor maradjon.

Bólintottam. Kimire néztem.

Kissé bágyadtan pislogott, az e lényeg, hogy ébren van. Rám nézett, de kifejezéstelen volt a tekintete. Próbáltam mosolyogni.

Közelebb mentem, és leültem az ágya szélére.

- Szia....- mondtam csendesen ennyit bírtam kinyögni.

- Sajnálom...hogy kitettelek ennek.... - mondta halkan.

- Tudom.... Gyógyulj meg jó? Hogy érzed magad? – mondtam már majdnem sírva.

- Mint akin átment egy úthenger.....

Megszorítottam a kezét, de ő szinte csak simogatta az enyémet, nem volt semmi ereje sem.

Igyekeztem lenyelni a könnyeket.

- Olvastad a levelet?

- Nem.... Én nem is fogom... Majd te elmondod mit írtál, amint jobban vagy....

- Inkább olvasd el....

- Kimi kérlek! Ne csináld ezt! Legyünk végre boldogok.

Hosszan hallgatott.

- Seb nagyon szeret téged....Ő tényleg boldoggá tud tenni....

- Nem érdekel Seb! – csattantam fel – Nekem Kimi Raikkonen kell, nem az az......kölyök...

Idióta barmot akartam mondani, de nem tettem. Ha Kimi jobban lesz, úgyis szétveri érte Sebet, most kár terhelni ezzel.

- Ezt most csak azért....

- Ezt most ezért mondom, mert szeretlek! Téged! És senki mást! És szedd össze magad, mert már nem bírom ezt a kórházjáró túrát.

- Inkább kocsmában kellene mennünk. –próbált mosolyt erőltetni magára.

- Látom a régi Kimi visszatért. Pedig nekem másféle terveim voltak.

- Miféle tervek? –érdeklődött.

Huncutul elmosolyodtam.

Egy percig értetlenül bámult, aztán leesett neki.

- Ez kórház, és nem szex hotel. – suttogta.

- Igen? Én azt hittem jóféle kupi....- mondtam lelombozva.

- Szeretlek! – mondta egyszerűen – Pont ezért, hogy ennyire életvidám, és pikírt vagy.

Hat tudnád, hogy mindjárt bőgök és ez csak álca. Mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj!

- Még ha ez most csak álca is....Rémesen hazudsz...

Behunytam a szemem. Tarts magad! Tartsd magad! Nem bőgünk!

- Nem erősségem...

- Ennek örülök....

- Nem hazudtam neked. Ott a hotelben, csak össze voltam zavarodva, berontottál, hogy mégis csak kellek, és feltépted a sebeket, és és.....