Fast and Furious (Kimi Raikkönen fanfic)

25

25.rész

Másnap reggel alig bírtam felkelni az óra csörgésre, de kerek harminc perc szenvedés után sikerült. Mire letusoltam, felöltöztem, már fél tízre járt, így úgy döntöttem mivel a szabadedzés déltől van, előbb benézek a csapathoz, aztán Kimihez.

Bementem a főnökhöz, hogy van e valami hír, amiről tudnom kéne, majd átnéztem minden műszakis papírt, amit a kezembe nyomtak, nem voltak túlzott reményeim. Tudtam, hogy azaz egy óra kínszenvedés lesz a pályán, aztán jön az őrült szerelés, és beállítgatás az időmérőre. Az a lényeg hogy, az első háromnál lentebb ne végezzek. Jó móka lesz!

Ránéztem a telómra, fél tizenegy. Ideje ránézni Kimire.

Éppen a Mercedes boxa előtt mentem el, amikor valaki a hátam mögött rám kiáltott.

- Szia Angie! – ismerős hang.

- Te ki az ördög vagy? –érdeklődtem hátra sem nézve.

- Heikki.

Hna baszd meg! Megfordultam. Zseniálisan nézett ki, az arca tele volt zöldes, kékes foltokkal.

- Beszélnünk kellene.

- Tudok róla, de momentán komolyan fél perc időm sincs, de a holnapi futam után este ráérek egy hosszabb bájcsevejre.

- Most nem ami „ügyünkre" célzok.

- Valóban? –érdeklődtem kicsit meglepve.

- Hallottam valamit, és te meg tudod mondani, hogy ez igaz, vagy csak pletyka. – cipője orrát fixírozta.

Tehát innen fúj a szél.

- Miről van szó?

- Hát reggel, jöttem be a pályára, és ment előttem két..

- Heikki, nem érdekel a bővített extra változat, három mondatban foglald össze.

- Állítólag te vitted be a kórházba Kimit súlyos alkohol mérgezéssel. Azt mondták olyan rosszul van, hogy nem biztos, hogy túléli.

Hna ilyen a pletyka, mire a paddock végére ér, csak két szó igaz belőle.

- Uhum, és miért érdekel, hogy mi van Kimivel? – érdeklődtem fapofával.

- Aggódok érte.

- Én ezt máshogy hallottam! – csattantam fel.

- Hát... dühös voltam, és...... csalódott.....

Felhúztam a szemöldököm.

- Már bánom.

Tovább bámultam.

- De tényleg.

Kíváncsi vagyok, hogy reagálna, arra hogy haldoklik, talán kiderül, van e még remény összebékíteni őket.

- A hír igaz.

Heikki ledöbbent.

- M....mi? – kérdezte halál sápadtan.

- Tegnap találtam meg hulla részegen, Brunoval felkanalaztuk, és bevitttük Watkins dokihoz. Valóban súlyos alkohol mérgezése volt, de már jobban van. A doki szerint hajszálon múlott.

- Tehát jobban van. –mondta megkönnyebbülve.

- Igen. Szerencsére.

- Rendes volt tőled.

- Tudom, majd halálom után avassatok szentté!

Mentem volna tovább, de Heikki még ott toporgott.