Fast and Furious (Kimi Raikkönen fanfic)

34

34.rész

Hangokat hallottam, de nem értettem mit mondanak. Úgy éreztem mintha ólomból lenne a testem. Kínszenvedések árán nyitottam ki a szemem.

Először nagy világosságot, majd nagy fehérséget láttam. Végül minden lassan formát öltött.

Egy kórházban feküdtem, és éreztem hogy valami feszíti a karom, a szemem sarkából láttam, hogy infúzió. Minden fehér volt, a falak, a csempe, az ágy, a takaró, sőt még az ablakon belül lévő roletta is. Félig le volt engedve, a lusta napsugarakból arra következtettem, hogy késő délután lehet.

Megcsapta az orrom a kórházszag.

- Uh! –nyögtem fel. Irritált ez a bűz.

Fel akartam kelni.

- Hova hova? –nyomott vissza az ágyba egy szőke kócos hajköteg.

- Seb?

- Szia! – mosolygott- Jobban vagy?

- Azt hiszem. Mi történt?

- Összeestél. Az orvos szerint kimerültség, és enyhe ideg összeomlás, kicsit megviseltek az utóbbi napok. – mosolygott bíztatóan.

- Hogy kerültem ide?

- Bruno és Heikki kihívta a mentőket, ők hoztak be.

- Remek. Meddig voltam kiütve?

- Majdnem két napig. Ma kedd van.

- Kedd? Baszd meg! Fenébe.

Becsuktam a szemem. Aztán bevillant Kimi arca.

- Kimi hogy van? –kérdeztem aggódva.

Seb nem nézett a szemembe, a padlót fixírozta.

- Hogy van? –kérdeztem emelt hangom.

Semmi válasz.

- Seb! –kiabáltam rá.

- Brunoék megkértek hogy tartsam a szám. Nem akarnak még jobban terhelni, vagy kiborítani. – mondta csendesen.

- A kurva életbe Seb! Nézz már rám, és mond hogy mi van! – ordítottam rá.

A szembe nézett, és nagyon nem tetszett, amit láttam, bánatos volt, szomorú és gyászos. Már majdnem bőgött.

- Ugye nem? –suttogtam- Ugye nem?

- Nem. –mondta csendesen- De nagyon rosszul van. Infúzióra, és monitorokra van kötve. Minden percben figyelik. Nincs magánál, a gyógyszerektől meg a láztól félre beszél. A szervezete nagyon kész van. Az újabb alkohol mérgezésen túl, van egy csúnya tüdőgyulladása is. Az orvos... Az orvos azt mondta, hogy a........... következő pár nap kritikus lesz. Ha nem lesz jobban akkor....- kitört belőle a sírás.

- Fel kell készülnünk a legrosszabbra. – mondtam én is bőgve.

Seb bólintott.

- A legjobb haverom....a.......barátom..... Nem,....... nem...... halhat meg. – motyogta Seb.

- Szeretem. – tört ki belőle.

Seb rám nézett.

- Akkor igaz a pletyka.

- Pletyka? –kérdeztem fáradtan.

- Hogy te és ő.

- Honnan?

- Bruno elmesélt mindent. De már pletykáltak ezt az a boxban.

- Kimi hol van?

- Ebben a kórházban, pár emelettel feljebb.