Fast and Furious (Kimi Raikkönen fanfic)

71

71.rész

Az imák ritkán hallgattatnak meg. Az enyémek, pedig soha.

Mint, ahogy most sem.

A kocsi padlóján több üres vodkás üveg, és mindenféle ruhadarab.

Kimi aléltan feküdt a vezetőülésben, a feje rábukott az üvegre, a karjában egy injekcióstű. Az ölében szétnyitott sportújság, benne egy nagy fénykép rólam, és egy cikk. Ami nagy betűkkel hirdette: „ A Forma 1 új üstököse? "

Kimi....

A kezem neki szorítottam az ablaknak, és végi húztam az ujjaimat az arca mentén.

Potyogtak a könnyeim. Eszembe jutott egy buta vers, még butább két sora:

„S e szív sebeit bekötözni, ki téged; Még akkor is, ott is, örökre szeret!"

- Ugye nem csináltál hülyeséget? –suttogtam.

- Kérlek.....ugye nem....

Lassan rátettem a remegő kezemet a kilincsre, és reménykedtem benne, hogy nincs bezárva.

Ahogy húztam magam felé, a zár alig hallhatóan kattant, és kinyílt.

Kimi, pedig a fölre zuhant, mint egy élettelen szobor. A magazin, pedig az aszfaltra esett. Bezáródott. A Red Bullentin legújabb száma volt.

Azonnal odatérdeltem Kimihez, és lassan megfogtam a csuklóját.

- Istenem kérlek.....- motyogtam.

Még vert a szíve, szabálytalan, és gyenge, de volt pulzusa.

Letéptem a pólómból, egy csíkot, kihúztam a tűt a karjából, és bekötöttem jó szorosan.

Megsimogattam az arcát, halványan elmosolyodott.

Össze kellett szorítanom a fogaimat, minden erőmre szükségem volt, hogy ne kezdjek el hajamat tépve rohangálni, és ordítani teli torokból.

Ráborultam Kimire, és magamhoz szorítottam.

- Meg ne halj nekem, hallod?

- Angel! Angel! –ordítottak teli torokból a hátam mögül.

Nem kellett felnéztem, tudtam, hogy fiúk azok.

Valaki nagy nehezen elhúzott Kimitől Heikki volt.

Az arcán félelem, kétségbeesés látszott.

Seb gyorsan megnézte Kimit.

- Még él! Hívom az orvost!

Azonnal telefonált.

Én pedig fogtam Kimi kezét, és minden létező imát, amit ismertem elmondtam. Hogy csak még most az egyszer úszzuk meg minden komolyabb gond nélkül.

Befutott az orvosi csapat, a fiúk segítségével feltámogatták az ájult Kimit, és elcipelték az orvosi épület felé.

Megint jött az idegtépő várakozás a folyosón, Bruno csendben ült mellettem, Seb fel alá járkált, Heikki pedig a falat támasztva bámult a semmibe.

Aztán szó szerint befutott Horner, Schumival, és Todtal.

- Hogy van? –kérdezte Chriss.

- Várjuk a híreket.....

A kezembe temettem az arcom, sírni akartam, szerettem volna ököllel verni a falat, és közben ordítani, ahogy csak bírok, hogy enyhüljön a mellkasomban a szorítás. De nem tehettem.