Fast and Furious (Kimi Raikkönen fanfic)

37

37.rész

Az elkövetkező napokról, hetekről, és pár hónapról semmi emlékem sincs. Nem emlékszem semmi konkrétumra – egy kivétellel - a liftben történt ájulásom után. Bruno egyszer csak közölte, hogy Kimi jobban van. De hogy hol, mikor, és hogyan mondta, az is kiesett.

Annyi tartott életben, hogy pár szám éjjel – nappal szólt bármerre jártam is, Linkin Park: Crawlin, Linkin Park: Numb, Limp Bizkit: Behind blue eyes, Evanescence: My immortal. Ez szólt az mp3asomból, az autóban, a lakásban.

Velük keltem, és feküdtem, ezek a dalok jelentettek mindent.

Üresnek , elhagyottnak, magányosnak éreztem magam. Vádoltam a szívem, hogy cserben hagytam, hibáztattam magam, hogy hülye és gyáva voltam, és mellette kéne lennem. Össze voltam törve, szükségem lett volna Kimire, hogy mondja, hogy szeret, hogy megérte lebontanom a páncélom, és hogy nem én juttattam oda ahol most van. Ő lett volna az egyetlen, akit ha legalább látok, vagy beszélek vele életet tudna verni belém. Hogy nem a semmiért harcoltam, de ő nem volt sehol. Elég lett volna egy hívás, egy email, egy sms, olyan volt mintha nem is lett volna közünk egymáshoz soha. Párszor próbáltam keresni többféle módon, de semmi válasz. Utána nem kerestem többet. Igazolva érezte magát a szarkasztikus részem, mert mondván, hogyha még egyszer beengedek valakit a falaim mögé, akkor nagyon megbánhatom, és így is lett. Megégettem magam, mint az éjjeli lepke, amelyik túl közel megy a forró villanyégőhöz, és porrá ég.

Nem volt semmim, csak a fekete üresség, amivel szembenéztem. Nem nagyon tudtam összeszedni magam, de nem is akartam. Eljutottam arra a pontra, hogy nem érdekelt mi van Kimivel, mert a tudtam, hogy a családja vigyáz rá és rám nincs szüksége, nem érdekelt mi van Brunoval, Heikkivel, Sebbel, nem érdekelt semmi. Néha feltűnt, hogy valaki beszél, hozzám, de nem igazán fogtam fel mit is mond.

Teljesen ki voltam készülve. Ki sem mozdultam a lakrészemből, ha igen akkor max. a boxba, vagy kajálni mentem le. A külvilág megszűnt számomra.

Hogy mivel teltek az IndyCaros futamaim? Passz. Ha valaki megkérdezte volna, hogy hogyan értékelem az előző futamomat, nem tudtam volna mit mondani, mert halvány dunsztom sem volt, hogy mit is csináltam.

Az a gyémánt kemény lány, akit mutattam, az nem fedte a valóságot. Miért?

„Mert mindenkinek négy arca van, az egyik amit mutatunk, a másik ami létezik, a harmadik amiről azt hisszük hogy igaz, a negyedik amelyik igaz." Nos nálam a negyedik amelyik igaz, az a belül porcelán módjára törékeny nő. Persze ezt senki, vagy szinte senki nem tudta.

A körülöttem lévők nem értették, hogy mi történt velem, és én sem magamat.

Már a szezon vége felé jártunk, amikor Szingapúrban valahogy a kezembe került egy bulvárlap, először rá se akartam nézni, aztán mikor mégis, egy meglepő főcímmel találtam szembe magam.

„ Kimi Raikkonen visszatért! Újra a csúcson!

Az utóbbi két évben másról sem szólt a világsajtó, hogy Kimi Raikkonen hogyan jár buliról bulira, és partyról partyra. Egy nő sem maradt meg egy éjszakánál tovább a finn playboy ágyában. Most azonban, hogy szerencsés kimenetelű alkohol mérgezése után felépült, újra a csúcsra tör. A legutóbbi három futamon pont szerző volt, és a hétvégi nagydíjat is akár már dobogós reményekkel várhatja, hiszen a hírek szerint remek formában van.

Mindennek oka talán, Kiira Saarinen, akit az utóbbi időben látni lehet Raikkonen oldalán. A hölgy is jelentős hírnévnek örvend Finnországban, hiszen tagja a világbajnok finn műkorcsolya csapatnak. Saarinen olyan jelentős eredményeket tudhat maga mögött, mint egy európa bajnoki, és két világbajnoki cím, sőt a jövő évi olimpia nagy esélyesének is tartják.