Fast and Furious (Kimi Raikkönen fanfic)

46

46.rész

Pár nappal később ki is engedtek minket, de már az elején kikötöttem Kiminek, hogy abba a sírboltba, én ugyan nem költözöm be, még ideiglenesen sem.

Kiminek se nagyon akaródzott visszamenni, úgyhogy nem sok lehetőségünk maradt Helsinki, a thaiföldi ház, vagy nálam Indianapolisban.

Én utóbbira szavaztam, lévén hogy otthonos kis vacok, és Amerikában mindenki szarik rá, hogy ki az Kimi Raikkonen. Végül kisebb unszolás után meggyőztem Kimit, és amit megkaptuk a zárójelentéseket, máris a reptérre mentünk.

Hosszú út várt ránk, de megérte. Legalábbis szerintem, Kimi már nem volt ennyire lelkes.

- Most mi bajod van? –érdeklődtem ércesen, miközben bekászálódtunk Kimi magángépébe – Ha ennyire nem akartál hazarepülni velem, akkor miért nem mondtad, hogy menjünk inkább Helsinkibe, vagy Phuketbe?

- Mert egyik ház sem az otthonom, és nem is szeretem őket. De egy napot sincs kedvem repülni mert az hosszú, csak ezért hogy veled lakjak ott, ahol még egy gombostű sem az enyém.

Már megint! Bazd meg Kimi!

- Látom megint jó a hangulatod...

- Remek lenne a hangulatom, ha békén hagynál, és nem erőltetnéd rám a prímábbnál prímább ötleteidet! – mondta gúnyosan.

Nem értem ezt az embert!

- Jó, akkor mond meg baszd ki, hogy hova menjünk, és menjünk oda. De akkor döntsél már végre!

- Haza akarok menni Espooba!

Hna süsd meg! Remek! Bezzeg rám nem gondol!

- Zseniális! És én mit csináljak a szüleiddel, meg a bátyáddal? Úgy vágnak ki a házukból, hogy lában nem éri a földet! KI NEM ÁLLHATNAK! Rémlik?

- Én Espooba akarok menni! –közölte, és a fejébe húzta a sapkát, majd elnyúlt a széken, mint aki aludni készül. Bedugta a fülébe az Ipodot.

Szuggeráltam, de semmi. Önző, egoista disznó!

- Kimi! Kimi!

Durcizott!

- Kimiiii!

Semmi, se kép se hang! Csodás!

Hihetetlen! Az agyam eldobom.

- Jó! Akkor csinálj, amit akarsz! – mondtam halkan.

Felkaptam a táskám, és lecsörtettem a gép lépcsőjén. Ennyit igazán megtehetne értem, hogy velem jön, jól érezné magát, de nem ő oda akar menni, ahol nekem most a legszarabb lenne.

A kapitány éppen a gép előtt állt, és beszélgetett egy szerelővel, és egy tisztszerűséggel.

- Kapitány! – szóltam oda.

- Kisasszony! Valami gond van?

- Változott az úti terv, Espooba repülnek, de nélkülem.

- Kisasszony?

- Hosszú. Csak menjenek! Mielőtt még kitalál egy harmadik úti célt! De a csomagjaimat szeretném visszakapni, ha nem gond!

Gyorsan kiszedte őket a gép aljából, és én meg elindultam velük a magánrészről, a nagy hangárba.

Én hazamegyek, ő meg? Csináljon, amit akar.

Oda mentem egy pénztáros pulthoz, és vettem egy jegyet az első gépre.

Kicsit rohannom kellett, hogy elcsípjem a járatom, és ráadásul nem közvetlen volt, hanem New Yorkba ment, és aztán Indianapolisba, a két gép közt volt három óra. Majdcsak túlélem valahogy.