Fast and Furious (Kimi Raikkönen fanfic)

19

19.rész

Miközben rohamtempóban öltöztem, két mérnök sztereóban magyarázott. Végül nem bírtam tovább és közöltem, hogy ezzel így nem megyünk semmire, inkább arra válaszoljanak, amit kérdezek. Mert így semmit sem értek. Valahonnan előkerült a saját festésű bukóm, hála istennek.

Imádtam, vörös alapon fekete agresszív tigris. Olyan volt akár egy tetoválás. Eredetileg egy hasonló bukott angyal motívum díszítette, mint a hátamat. De végül, Bruno meggyőzött, hogy jobb lenne egy valami más. Aztán amikor lapozgattam a tetkóm miatt a könyveket, rátaláltam erre a tigrisre. Ráadásul, a kínai horoszkóp szerint is az vagyok, úgyhogy maradt.

A piros háttér meg csak úgy jött. Villeneuve persze nem felejtett el véleményt nyilvánítani erről sem. Szerinte legalább most már kívülről is látszik, milyen egy agresszív nő vagyok. De én természetesen ebből semmi nem igaz, hiszen egy halál nyugodt ember vagyok, aki tízig elszámol, mielőtt hülyeséget beszélne, vagy csinálna. Nem igaz?

Teljes menetfelszerelésben beültem az autóba. Még tíz perc volt a kezdésig.

Igyekeztem ismerkedni a kormánnyal, közben pedig a főmérnököt bombáztam mindenfélével. Melyik gomb mire való, és ha pl. állítani kell az üzemanyag – levegő keverék, fék erő eloszlás gombokon mire figyeljek. Mivel tudom bekapcsolni a rádiót, és a boxutcai sebesség korlátozást.

Számomra teljes logikátlanságot tükrözött a felépítés.

Ahelyett azonban, hogy jobb oldalon csak egyféle a gombok, a másikon meg másféle beállításra jó bigyók lettek volna, középen, meg ami ritkán kell, össze – vissza, raktak rá mindent. A rádió gomb középen, a fékerő eloszlás meg balra fent, holott többet beszél az ember rádión, mint fék erőt állítgat menetközben.

Egy két perc volt, már csak mikor Bruno feje feltűnt az enyém mellett.

- Hali! Hna minden megy?

- Semmi nem megy. Ez a kormány kész káosz.

- Igen. Tudom nem a leglogikusabb felépítésű.

- Enyhén fogalmazol.

- Az a lényeg, hogy a kocsit ne törd össze.

Ránéztem, már amennyire a bukósisak engedte.

- Köszi a bizalmat!

Vigyorgott.

- Mennem kell! Lassíts a sebességmérőnél.

Ha ha ha. De vicces. Elindult az edzés.

Odahívtam egy szerelőt.

- Beszélnem kéne a főmérnökkel!

- Nyomja meg a rádió gombot, és hogy kéri a mérnökét! – kiabálta túl szomszéd boxból jövő motort.

Melyik is az. Áááh, megvan kicsi zöld.

- Hellroad vagyok. Beszélni szeretnék a mérnökömmel.

Kis recsegés.

- Igen. Conell.

- Azt még nem kérdeztem meg, hogy milyen stílussal ne teszteljem az autót?

- Csak nyugisan vezessen.

Ez jól van? Mi ez öreg nénik klubdélutánja?

- Csak ne..

- Törjem össze tudom.

Kihajtottam a boxutcába. Majd láttam, hogy zöld a lámpa és elhúz előttem a másik Hispánia.