Fast and Furious (Kimi Raikkönen fanfic)

60

60.rész

Arra ébredtem fel, hogy eszméletlenül melegem van, le vagyok izzadva, a ruhám, meg az ágyneműm rám van tapadva. Zihálva vettem a levegőt, és gyorsan lerúgtam magamról a takarót. Ekkor vettem észre, hogy már nem ölel át senki. Üres volt az ágy mellettem. Mint akibe villámcsapott, azonnal felültem.

- Kimi! – kiáltottam fel.

Hol van? Megint elment? De miért? Kétségbeestem.

Kimi....

A szobában csendes félhomály uralkodott.

Az ajtó felőli falnál, pedig egy nagyobb kupac elkezdett mozgolódni.

- Mi az Isten ez? –kérdeztem magamtól.

Felkapcsoltam a kis éjjeli lámpát.

- Naaaa! – morgott a kupac megtestesítője, nevezetesen Seb. - Ki kapcsolta fel a lámpát? – kérdezte mérgesen, és dörzsölgetni kezdte a fejét. Majd feldagad, csipás szemekkel, kócos hajjal, és gyűrött arccal rám bámult.

- Felébredtél? Jobban vagy? –kérdezte kómásan.

- Arra ébredtem, hogy rohadt meleg van. Te miért fekszel a padlómon? –érdeklődtem.

- Rám vagy bízva.

- Rád vagyok bízva mi vagy te őrség?

- Ahha. – morogtam álmosan, nagy nehezen feltápászkodott.

Egy pár párnát, és egy takarót láttam a földön. Biztos marhára kipihente magát a földön ülve.

- Ki bízott meg? – érdeklődtem élénken.

- Kimi. Mikor megjöttem melletted feküdt, fél éjszaka itt ültünk az ágyadnál, aztán elküldtem pihenni, mert egyre szarabbul festett. Mégsem kéne visszakerülnie a kórházba. Úgyhogy a másik szobába alszik. Én meg letelepedtem itt.

- Szóval elzavartad Kimit? – viccelődtem.

- Nem. Csak élénken meggyőztem.

- Élénken?

- Kisebb vitában.

- És én ezt átaludtam? Kár. - mondtam bánatosan.

- Nagyon ki voltál ütve. Alig bírtam Kimit rávenni, hogy pihenjen pár órát.

- Azt hittem elment.

- Áhhh, atombombával se tudtam volna elmozdítani.

Mosolyogva visszadűltem az ágyamba.

- Akkor most ki vagytok békülve? –érdeklődött Seb a takarómat fixírozva.

- Nem tudom. Azt hiszem.

Kérdőn nézett rám.

- Mit mesélt neked?

- Mindent. Hogy be volt rúgva, hogy leordította a fejed, meg hogy megpróbált felpofozni, hogy a részegségből magadhoz térj, aztán leesett neki, hogy nem vagy berúgva, vagy csak beteg. Meg, hogy elviharzott, mikor közölted, hogy én jövök. Ő meg vagy egy órával később visszacsörtetett a telefonjáért. A többit meg tudod.

- Igen....A pofon nagyon is dereng.....- aggódva néztem Sebre.

- Mi az?

- Csak hogy felpofozott.....

- Erre mit mondjak, nincs rá mentség, de a tudta vigasztaljon, hogy szép kék a szeme alatt!

- Felképelted? –kérdeztem döbbenten.