Fast and Furious (Kimi Raikkönen fanfic)

41

41.rész

Jamesnek nagyon nem tetszett az ötlet, hogy én már másnap szeretnék elmenni. Végül megállapodtunk abban, hogy szombatot még bent töltöm, és vasárnap repülhetek.

Sebbel többször is beszéltem, kész idegroncs volt, állandóan hívta Kimit, de senki nem vette fel. Végül felhívta Ramit, hogy az öccse oltári nagy hülyeségre készül, és utazzon el Svájca és nézze meg hogy mi van, mert mi nem tudunk menni.

Szombati nap nyugodtan és eseménytelenül telt. Kezdtem megijedni, mint a vihar előtti csend.

Vasárnapra virradóra semmit sem aludtam, és Seb sem, mert szinte az egész éjszakát végig telefonáltuk. A főnöke sehogyan sem engedte el, nem értette miért akar a kicsi német a szezonközepén egy futamról eltűnni. Megpróbálta megfenyegetni Hornert, de nem volt eredménye. Végül rábeszéltem Sebet, hogy csak a futam után üljön gépre, én meg előre megyek. Megadta a pontos címet, én pedig amint kiadták a zárójelentést gépre szálltam.

Rami közölte, hogy Kimi részeg volt, és jól összevesztek, egyébként semmi extra. Bárki bármit is mondott, tudtam hogy Kimi képes akár a bátyját is félre vezetni, és ez az egész csak elterelés, mert így jó darabig senki rá se fog nézni.

Nagyon rossz érzések kerítettek hatalmukba, és mire leszállt a gép Zürichben, már szinte pánikban voltam. Kerítettem egy bérautót - egy BMW M5 2006-ost -, és indultam is Baarba.

Nem egy túl nagy városka, kicsi, csendes, sok kedves emberrel. A GPS segítségével szinte azonnal megtaláltam a házat.

Leparkoltam a kerítésnél, és aktívan nyomni kezdtem a csengőt. Semmi válasz.

Hívni kezdtem a mobilját semmi, a lakást, semmi.

Megpróbáltam Sebet, mondta hogy neki van pótkulcsa Kimi lakásához. Felhívta a házvezetőnőt, az meg szegény lóhalálában jött és odaadta Seb lakáskulcsait.

Így beengedtem magam, és az előszoba szekrényben a kis polcon meg is találtam amit kerestem, meg a riasztókódot.

Beengedtem magam a kert kapun, majd nagy nehezen a bejárati ajtón is, rögtön a falon jobbra volt a riasztó beütöttem a kódot.

Ahogy beljebb mentem már eldöntöttem, hogy én itt a világ minden pénzéért sem élnék, olyan volt az egész mint valami kibaszott élettelen, üres hodály. A falak mindenhol fehérek, a nappaliba belépve hatalmas ablakok pazar kilátással, de fekete sötétítő függönyök, fekete kandalló, fekete szőnyeg, üveg dohányzóasztal, fehér ülőgarnitúra. Sehol egy kép, valami dísztárgy semmi.

A szoba egyik sarkában egy fém bárpult, fekete magasított bárszékekkel, polcokon kristálypoharakkal. De alkohol sehol. Ooooóóóó.

A nappaliból egy kis ajtón állt nyílt a konyha fehér bútorok, hideg fémszínű fogantyúkkal, fekete gránit munkaasztalokkal, szürke padlóburkolat, fehér csempe. Acél konyhai gépekkel.

Jézusom mint valami futurisztikus, ingerszegény, hideg lakatlan eladásra váró ház.

Visszamentem az előszobába mert onnan lehetett feljutni, egy szélesebb lépcsőn az emeletre.

Egy tágasabb folyosóról több szoba nyílt, kezdtem az elsővel és mentem végig.

Találtam egy hatalmas fehér beépített szekrénnyel berendezett garderobe szobát, két vendégszobát, egy - egy nagyobb ággyal, fekete éjjeliszekrényekkel, és ruhás szekrényekkel, hozzá tartozó fehér és szürkés színű fürdőkkel, benne egy zuhanyzóval, és kis káddal.