Fast and Furious (Kimi Raikkönen fanfic)

47

47.rész

Az elkövetkező két hétben Kimi egy hangot sem hallatott magáról. Az első pár napban még próbáltam közvetve – a fiúkon keresztül-, és közvetlenül – sms, email, telefon – keresni, de hiába.

Seb végül kiderítette, hogy Kimi hazament Espooba, utána ment, hogy elmondja neki mi is volt a helyzet, de hiába. Nem akarta meghallgatni, és visszaüzent, hogy részéről vége. Ezzel semmi újat sem mondott, ezt már akkor tudtam legbelül, amikor New Yorkban felszálltam a gépre.

Valahol még meg is könnyebbültem, hogy külön utakon megyünk tovább.

Kicsit beletemettem magam a munkába, egyrészt mert már hiányzott, másrészt el is voltam havazva rendesen, harmadrészt meg bosszantott, hogy a legutóbbi két kihagyott versenyen nem értünk el értékelhető eredményt.

A főnököm, Wendetty rendes volt, mint mindig. Mivel csak annyit mondtam, neki a telefonokban az elmúlt hetekben, hogy most nem tudok menni, mert gondom van, betudta, és beültette a tesztpilótát. Nem kérdezett semmit, a sajtónak , meg úgy tálalta lehetőséget ad neki is, hogy megmutassa, mit tud. Amikor viszont bementem a gyárba, mindent elmondtam. Hümmögött az orra alatt, aztán annyit kérdezett, hogy vissza akarok e ülni a kocsiba, és nyerni akarok e?

Mondtam, hogy azonnal, és igen nyerni ülök be.

Úgyhogy, kezembe vettem újra a fonalat, kirúgattam a tesztpilótát, minek, ha semmit sem tud?

És elkezdtem tesztelni én, és dolgoztunk, mint a kis angyalok, hogy végre megint a csúcson legyünk.

Két futam volt még hátra az Ausztrál, és a Maláj. Egy héten belül egymás után. Tony és Ecclestone újabb zseniális ökörsége. Hogy vinné el már őket a kaszás.

Ráadásul, Melboureben alig szálltam le a repülőről, máris „remek híreket" hallottam, tele volt a sajtó azzal, hogy Kimi visszaülhet a Red Bullba. Két évet hosszabbított velük. Nem fért bele a fejembe, hogy ezt hogy érte el, tekintve hogy egy hónapja Horner úgy hajította ki a csapatból, mint macskát szarni. Sejtettem, hogy valahol ebben a szerződésben, van valami jó nagy susmus.

Kíváncsi lettem volna arra, hogy mennyire örült ennek Horner, és mennyire befolyásolták a szponzorok, és Mateschitz elnök szavai. Mert hogy Kimi nem azért maradt, mert a kedvenc pilótája az tuti.

Mondjuk engem nem érintett túlzottabban, csak annyiban, hogy biztosan fogok vele találkozni, de hát majd csak túlélem ezt is.

A pénteki nap kicsit sűrűnek ígérkezett a szabadedzések miatt, el is fáradtam rendesen, és ráadásul bármit csináltam Seb szó szerint mindenhol ott volt. Ha reggeliztem, ott volt, ha szereltük a kocsit ott volt, ha el akartam menni egy kávéra ott volt. Úgy ugrált körbe, mint egy kiskutya az új gazdiját.

Halálra idegesített.

Az első edzés után, már nem bírtam elviselni, úgyhogy kirángattam a boxunkból.

- Te mi a jó életnek vagy egész nap sarkamban?

- Én csak hiányoltalak az utóbbi időben. – mondta vigyorogva.

Berángattam két szerviz kamion közé.

- Seb mi folyik itt? – szegeztem neki a kérdést.

- Semmi. – mondta miközben a vállam fixírozta.

- Seb nézd már meg a hátam. –megfordultam.

- Mit nézzek?

- Látsz rajta tollakat?

- Nincs semmi a hátadon.