Fast and Furious (Kimi Raikkönen fanfic)

64

64.rész

Felhívtam az ideiglenes főnökömet, Colint, és röviden, tőmondatokban kifejtettem, hogy ott leszek a rajtrácson. Először azt hitte rosszul hall, mivel tegnap Kimi, meg Watkins doki úgy értesítette, csak a következő versenyen számíthat rám, de persze örült, hogy nem egy autóval kell rajthoz állniuk. Megbeszéltük, hogy csak az utolsó pillanatban szól a versenyigazgatóságnak, sokkolva ezzel az ellenfeleket, mondván ők azt hiszik, nem leszek ott a startnál. Remek ötletnek tartotta, és a kezébe vette az irányítást.

Majd vissza platyogtunk a Wendetti boxban, és a kezdésig igyekeztem annyit pihenni, amennyit csak lehet. Kimi végig mellettem volt, míg én aludtam csendben átnézte az emailjeit, vagy csak olvasgatta a híreket. Együtt mentünk ebédelni, ami remek hangulatban telt, a csapat odajött és nagy viccelődés, és nevetgélés kezdődött, örültek, hogy több időt tölthetnek velem, hiszen az elmúlt időszakban kicsit hanyagoltam a velük való kapcsolatot.

Őszintén szólva, ők is hiányoztak már nekem.

Nagyon jó kedvvel indultunk el, a rajtrácsra, de mielőtt beértünk volna a Forma 1-es kamionok közé, megálltam egy sötétebb saroknál.

- Baj van? Szédülsz vagy...

- Nem semmi. Csak jó ötlet a tegnapi táblás eseted után egyáltalán, hogy mi most két különböző csapat színeiben kéz a kézben besétáljunk?

Kimi megrántotta a vállát.

- Teszek mások véleményére! –közölte flegmán. – Ne mond, hogy téged érdekel?

- Nem mondom, csak nem akarom, hogy azzal vádoljanak, hogy lepaktáltál az ellenséggel. Horner még kombinálhat, hogy...

- Teszek Chrisre! Ő csak ne kombináljon semmit, amúgy meg, egy értekezleten sem voltam, szóval gőzöm sincs mi a taktika! –vigyorgott.

Vettem egy mély levegőt.

- De ha téged zavar...- morogta, és elengedte a kezem, majd két lépéssel távolabb állt.

- Nem akarom, hogy a bulvár ízekre szedjen, sem téged, sem engem, nem hiányzik egyikünknek sem. Csodálom, hogy ami eddig történt, abból semmi nem szivárgott ki. És félek is....

- Félsz? –kérdezte meglepetten – Mitől?

Közelebb jött, és átkarolt.

- Ha kiderül, hogy elvetéltem, és öngyilkos akartam lenni, én a föld alá süllyedek szégyenemben. Én nem ilyen vagyok.... Én nem vagyok gyenge!

- Akkor én mit szóljak? – dünnyögte – Amúgy meg nem kőbe vésve, hogy nem lehetsz padlón, és sírhatsz. Emberből vagy te is!

- Igen.....Legnagyobb sajnálatomra....

- Most miért? Olyan akarsz lenni, mint én, egy Jégember??

- Nem mond ezt, ez nem igaz rád! Ez csak gúnynév!

Szorosan magához húzott.

- Dehogynem igaz! Te hoztál vissza valamit a régi Kimiből, aki azelőtt voltam.

- Szóval ilyen volt a régi Kimi, ilyen rendes, kedves, törődő, és pukkancs? – nevettem fel.

- Igen....Bárcsak olyan lennék teljesen, mint korábban, azt a Kimit jobban tudnád szeretni! Méltóbb is lenne hozzád...- mondta komoran.

- Ne kezd megint ezt a depressziózást....

- Rendben....

- Most mondtad, hogy már van egy reménysugár, akkor meg?