Fast and Furious (Kimi Raikkönen fanfic)

55

55.rész

Mire beértem a pályára, már úgy ahogy, kiengedtem a fölös gőzt, így nyugodtabban ültem be az autóba. A mérnökök ismételten gyorstalpalóban magyaráztak, kb. a felét fel is fogtam, annyi volt a lényeg. Többre tartottam a saját egyéni tapasztalatom az autóval, mint amit ők mondanak.

Bruno nem jött át a boxomba, aminek kivételesen örültem. Nem volt kedvem látni a bűnbánó, magyarázkodó arcát. Majd az aszfalton rendezzük a számlát!

Tizenegykor megkezdődött a szabadedzés, semmi extra nélkül, elsők között mentem ki, és

futottam néhány óvatos kört. Aztán vissza a boxba, rövidebb ideig szerelgetés, volt némi apró gond a felfüggesztéssel, és az egyensúllyal, és kértem egy szett keménykeveréket.

Visszamentem, és elkezdtem körözni, magam sem tudom, hogy milyen csoda folytán, de egyik idiótával sem sikerült még látó távolságban sem találkoznom. Hála az égnek!

Érdeklődtem a köridőkről, csak annyit mondtak hogy jó, és valamivel lassabb vagyok mint a Red Bullok, konkrétan fél másodperccel. De ez a harmadik helyre volt elég, amin nekem nem elég jó. Az időmérőn jobb eredmény kell, ami elfogadható, azaz első hely.

Délben a csapat laptopjával az asztalomon, próbáltam rájönni, a felvételek, és a telemetria elemezésével, hogy hol szedhetek össze még legalább hat tizedet. Nem sok esélyt láttam rá, pedig átnéztem a többi csapat pilótáiról készült videókat is.

A mérnökök mellém telepedtek, én pedig élénk eszmecserébe bonyolódtam velük, arról, hogy mi az maximum, amit még ki tudunk varázsolni a kocsiból. A főmérnököm előállt, egy szerinte öngyilkosnak tekinthető taktikával, ami egyenlő volt azzal, hogy ma fogjam vissza magam, óvjam a gumit, és motort, menjek ki majdnem üres tankkal. Holnap meg kezdjem a futamot bekoptatott gumival, nehéz autóval, legyen hosszú első etapom, és a verseny végére marad, egy szett lágy, amivel gyorsan tudok menni, majdnem üres tankkal. De ha ma elszúrom, akkor futhatok a jó eredmény után, mint az agarak a mű nyúl után.

Kemény diónak tűnt, de bizalmat szavaztam neki. Végül is, ha elszúrom, akkor tök mindegy mennyire szúrom el, a sajtó úgyis megesz reggelire, a többi „kollégával" együtt. Gondolok itt, a „kedves", és „bíztató" megjegyzéseikre.

Fél egy felé elindultam a homeból visszafelé, amikor valaki a nevemet kiabálva rohant utánam.

Akadt egy - két tippem ki lehet az, úgyhogy eszem ágában sem volt visszafordulni.

- Az Istenért Angie állj már meg! – fékezett le mögöttem Seb.

Mentem tovább, amúgy tempósan, csörtetve ahogy szoktam.

Megragadta a karom, és visszarántott, én meg lendülettől majdnem háta estem, és rátapostam a lábára.

- Ez fájt! –ugrált fél lábon.

- Megérdemelted! És most tünés!- sziszegtem.

- Nem rázol le ilyen könnyen! – kötötte az ebet a karóhoz.

- Miért rúgjalak istenigazából tökön?

- Ha jólesik, akkor rajta!- kihúzta magát.

Olyan volt mint egy kiskatona, aki várja a büntetést. Azt hittem ott helyben röhögő görcsöt kapok!

- De egyébként agyilag jól vagy? –érdeklődtem fapofával.

- Hogy mi? – bambán bámult rám.

- Sötét vagy mint az éjszaka öcsém! – kiabáltam a képébe, és elindultam a boxba.