Fast and Furious (Kimi Raikkönen fanfic)

50

50.rész

Pillanatok alatt leértünk, de volt egy marha nagy gond!

Rengeteg autó parkolt lent, saccra vagy kétszáz-kétötven, mind luxus verda. Ember meg sehol.

- Istenem! Hogy találjuk meg?

Sebre néztem, de ő is tanácstalannak tűnt.

- Ugye még nem ment el...

- Nem hiszem.

A parkolót középen egy beton oszlopsor választotta ketté. A kocsit, pedig négy sorban álltak egy a bal oldali, egy jobb oldali falnál, kettő meg egymással szemben a oszlopsor két oldalán.

- Enyém a bal! –mondtam, és elkezdtem futkosva nézegetni a kocsikat.

Seb a másik sorban kocogott, idegesen pillantottam rá, de semmi eredménnyel nem járt.

Már a kétharmadát átnéztük, de semmi.

- Kérlek Istenem! Kérlek! –suttogtam magam elé.

Már majdnem a kijáratnál voltunk, amikor valami halk zaj csapta meg a fülem.

Ahogy haladtam előre, egyre erősödött.

Valami zene. Valami ütemes. Ismerősen ütemes. Olyan rajolós. Elkezdtem a kezemmel lábamon dobolni. Rapp.

Ez Eminem!

Lassan a dalszöveg is kivehetővé vált.

Sing for the moment.

Ekkor láttam meg a parkoló távolabbi sarkában álló fekete Enzot.

Ez csakis Kimié lehet! Láttam, hogy bent ül. De miért nem mozdul?

- Seb! Megvan! – kiabáltam, és rohantam, ahogy a lábam bírta.

A kocsi közelében már elviselhetetlenül hangos volt a zene.

Odaléptem a vezetőülés ablakához, le kellett hajolnom, hogy be tudjak nézni.

Jézusom! Jézusom! Jézusom! Ne, ne ne ne ne!

- Kimi! Kimi! – ordítottam, ahogy a torkomon kifért, de nem hallotta.

Fél ájultan ült az ülésben, a bal ing ujja feltűrve, egy gumi szalaggal lekötve, és benne egy közepesen nagy félig üres injekció, még rajta volt a másik keze. Nem nyomta be teljesen.

Kimi ölében a kanál, és a gyújtó.

Dörömböltem az ablakon, tiszta erővel.

Rám nézett. Üveges volt a tekintete, de felismert.

Ráztam a fejem, hogy ne. Bőgtem.

- Ne csináld! Kérlek ne! – próbáltam túlüvölteni a zenét.

Ököllel vertem az üveget. Erővel rángattam az ajtót, de be volt zárva. A kulcs az indítóban volt.

- Ne! Kimi ne!

Bárgyúan rám mosolygott.

- Szeretlek! Hülye voltam! – szívecskét rajzoltam az üvegre.

Mindkét kezem az üvegre tapasztottam.

Ráztam a fejem, hogy ne. Könyörögtem. Már az autó mellett térdeltem.

A jobb kezét rátette az üvegre, ahol a kezem volt.

- Nyisd ki! – mondta lassan szótagolva. – Kérlek!