Fast and Furious (Kimi Raikkönen fanfic)

68

68.rész

Fáradtan dőltem be az ágyba, és eltökélt szándékomnak tekintettem, hogy másnap csak kicsit késve fogok bemenni az első szabadedzésre. Szerettem volna minél többet aludni. Ez az este, és Bruno látogatása, visszahozta a jó hangulatom, és ez jó érzés volt.

Alig tettem le a fejem a párnára, pillanatok alatt elaludtam.

Aztán vagy olyan ökörséget kezdtem el álmodni, hogy bezárnak valami szobába, és hiába dörömbölök, nem nyitják ki. Erre riadtam fel.

Pár másodperc múlva miután magamhoz értem, jöttem rá, hogy valaki tényleg veri az ajtóm.

Ránéztem a telefonra, fél négy. Felkapcsoltam a lámpát.

Csak egy embert tudtam, aki képes hajnali fél négykor szétverni a bejáratim. Odamentem az ajtóhoz, és kinyitottam.

Nem csalódtam, Kimi volt az. Rögtön megcsapta az orromat a tömör piaszag. Alig bírt megállni a félfának kellett támaszkodnia. Egy sötét farmert, szürke cipőt, és fehér pulcsit viselt, Red Bullos felirattal, és emblémával, ami tiszta mocsok volt.

- Beszééélni akaaarok veled! – mondta dadogva.

- Részeg vagy! – mondtam megvetően.

- Nem! Csak félig vagyok részeg. – mutogatott magára, és közben tovább dülöngélt.

- Menj el! – mondtam határozottan, és megpróbáltam bezárni az ajtót, de a lábával kiékelte.

- Menj el! – hiába rúgtam bele többször is a lábába, csak nem akarta elvenni.

- Beszélni ak....akardok.....v....v....- csak nem tudta kinyögni, hogy velem, és rám mutatott.

- Látom mennyire megy a beszéd! Takarodj innen!

Dühösen rám nézett.

- Nem! Én szeretlek!

- Ahha persze. Menjél szépen vissza a volt feleségedhez, engem meg hagyjál békén végre! –mondtam fáradtan.

Erre Kimi hírtelen kivágta az ajtót, belépett az előtérbe, és maga mögött becsapta a bejáratit, és neki dűlt.

- Te eszednél vagy?

- Szeretlek!

- Ezt már mondtad! Részeg vagy! Úgy nézel ki, mint valami disznó, és mással vagy együtt. Mit akarsz még tőlem hajnalok hajnalán? Húzz el a rákba! –ordítottam.

- Nem! – mondta hidegen.

Közelebb lépett, megragadta a karom, a falnak szorított, és durván megcsókolt.

- Ezt akarom!

Ennek elmentek otthonról!

Kitéptem a karom a szorításából, és felpofoztam, de erre még eszelősebben nézett rám, amikor ismét fel akartam képelni, elkapta a karom, és visszaszorított a falnak.

- Téged akarlak! Most!

- Te nem vagy normális! Eressz el, te barom!

Addig kapálóztam, amíg meg nem rúgtam a lábát, erre összegörnyedt, én meg bemenekültem a hálóba, és kulcsra zártam az ajtót. Felkaptam a mobilt, és tárcsáztam Brunot.

Kicsengett.

- Vedd fel! Vedd fel kérlek! Vedd már fel!

Kimi eközben mindent megtett, hogy bejusson, szegény ajtót, ott verte, és rúgta ahol érte.