Fast and Furious (Kimi Raikkönen fanfic)

18

18. rész

Vasvilla szemekkel nézett.

- Nem így kéne kimenned a pályára. –mutattam rajta végig – Meg nem ilyen fejjel!

- Milyen fejjel ?

- Kérlek nézz tükörbe! De komolyan. Arra van a fürdő! – mutattam.

Berobogott. Ordítozott valamit finnül. Majd kicsörtetett.

- Mi a kurva életet csináltál velem te ribanc! –üvöltött a képembe.

Felment bennem a hűtővíz.

- Te állat! Heikki vert össze! Te meg Sebastiant, úgy hogy megrepedt a koponyája.

- Mi ?? –kérdezte elhűlve. - Miről zagyválsz?

- Semmire nem emlékszel a tegnap estét illetően?

- Elmentünk inni.

Jó kis filmszakadás.

- Tyűűű! Hát eléggé megkavartad a szart.

- Miért mit csináltam? Énekeltem. –vigyorgott.

- Nem azt, amit mondtam.

Értetlenül nézett rám.

Ehhez le kellett ülnöm.

- Baszd ki Kimi! Hna jó. Tömören tő mondatokban elmondom mi volt.

Feljöttetek Heikkivel. Heikki összeveszett Brunoval, hogy ő azonnal velem akar beszélni. Aztán Bruno kitálalta az igazságot, arról mi is volt egy éve. Heikki meg kérdőre vont, és elmondtam, hogy te kavartad a szart. Akkor Heikki leordította fejed, és verekedtetek. Elég szarul nézték ki, és lerángattuk rólad. Heikki közölte, idézem, hogy ott dögölj meg ahol vagy, őt nem érdekli, mi lesz veled a továbbiakban, és nem vagy többé barátja. Aztán voltál olyan hülye, barom, hogy sértegettél, Heikkinek meg bedurrant az agya, és tovább vert. Kikeveredtetek a folyosóra, ahol Seb közétek ugrott, és kiütötted Sebet, úgy hogy a fal adta neki a másikat. Enyhe agyrázkódása lett, és csak jövő héten ülhet kocsiba. Aztán megpróbáltalak felsegíteni, mert a többi haverod a füle botját se mozgatta, de engem is elküldtél a fenébe, és rám vertél – mutattam neki a feketés, kékes zöldes foltot a kezemen - Úgyhogy ott hagytunk. Most vettem észre mikor behoztam a kaját, hogy ott vagy kint. Egy securitis meg behozott.

- De Seb jól van?

- Megmarad.

Leült a kanapéra, és a kezébe temette az arcát.

- Az istenért, menj már szedd rendbe magad. Miattad mindketten El –ké- sünk!!- szótagoltam .

- Nekem már szerintem ezek után tök mindegy.

- Ezt hogy érted?

- Kétlem, hogy nekem még van állásom.

Ránéztem az órára. Háromnegyed egy.

- Bassza meg! Máris elkéstem!

Felkaptam a táskám, és elindultam kifelé.

- Hova mész?

Klinikai eset.

- A pályára, tesztelem Bruno kocsiját, és már a pályán kéne lennem, ha nem sietek, még fél órám sem lesz beszélni a mérnökökkel.

- Te?

- Nem. Nem én, a kis angyalka ott fent! Mutattam a plafonra. Ki más?

Bambán bámult.