28.rész
Még nyolc óra sem volt. Remek.
Megcsörgettem a főnököm, és röviden velősen tálaltam, hogy Kimi velünk fog jönni az össze hátralévő futamra. Végül is, a szezon végéig minden futamunk közös a Forma 1-esekkel. Nem repesett a boldogságtól, de kikötötte, hogy ne legyen nagyobb gond Kimivel, mert kivágja, mint macskát szarni. Mondtam, hogy majd igyekszem.
Aztán felszaladtam Watkins dokihoz, és talán kissé temperamentumoson kifejtettem ama véleményemet, hogy miért is kéne azonnal kiengednie Kimit. Fél óra után beadta a derekát, azzal a kitétellel, hogy a szőke herceg, azért holnap kétszer lejelentkezik pofavizitre.
Visszaslattyogtam Kimihez, és benyitottam. Észre sem vett csak bámult maga elé.
- Szia! – köszöntem rá hangosan.
- Hát...te... mondta teljesen ledöbbenve.
- Gondoltam beugrom, és kiviszlek innen. – mutattam körbe vigyorogva teátrálisan.
- Ne szórakozz velem! – rivallt rám.
- Mi a faszom bajod van ember? Normális vagy? –kiabáltam rá.
- Nem vicces, hogy be vagyok zárva ide. Remélem, remekül szórakozol?
- Te ittál?
Felemelte a karját benne az infúzióval.
- Mert szerinted ezzel lehet sétafikálni mi?
Lezsibbadtam, itt hagyom félórára, és megint Jégember lett. Baszd ki! Ilyen hangulat változásokat ember nem visel el. Mi van ezzel?
- Mi bajod van?
- Hagyjál engem békén! Elegem van mindenkiből, belőled is meg a nagy segítségedből! Hülye picsa!
Totál ledöbbentem. Nem jutottam szóhoz. Álmodtam, hogy az előbb olyan kedves volt, vagy most álmodom? Nem értem. Miről maradtam le?
Próbáltam nyugodt hangot megütni.
- Kimi, mi a gond? –kérdeztem, és közelebb mentem egy lépéssel.
- Tűnj el te kurva! – ordított teli torokból.
Majd a közelében lévő összes tárgyat felém kezdte dobálni, párnát, poharat, lázmérős tálat, tálcát, ivóvizes palackot. Én meg próbáltam elugrálni előlük. Nem értem fel ésszel, mi az isten történt.
Hírtelen belépett Watkins doki, a személyzettel.
- Mi történt?
- Én ... én nem tudom. Bejöttem és kiborult.
- Takarodjon innen mindenki!
- Látja én mondtam, a depresszió erős hangulat ingadozásokkal jár. Jobb lenne neki itt bent, vagy egy szanatóriumban.
Kimi mint egy elmeháborodott, miután nem talált több felénk röpíthető tárgyat. Elkezdte kirángatni a karjából a kanült.
- Ne! Kimi! Nenenenenenene! – próbálta a doki, de hiába.
Csak kiszedte.
- Elegem, van elmegyek! – üvöltötte.
Az ápolók körül állták, a doki kezében meg egy injekciós tűt vett elő.
Ezek le akarják nyugtatni! Nem kéne emberek, nagyon nem!
Aztán egyszer csak elkezdődött a verekedés, és az ápolók végül lefogták .
YOU ARE READING
Fast and Furious (Kimi Raikkönen fanfic)
FanfictionEgy jó régi történetem amit még a saját blogomon jelentettem meg AngeGhost néven:) Itt:https://angeghost.blogspot.com/2010/06/fast-and-furious_25.html Most végre felkerül teljesen a wattpadra is :) Korábban az első 43 részt feltette valaki csak azt...