Fast and Furious (Kimi Raikkönen fanfic)

17

17.rész

Már tényleg nem vágytam másra, csak alvásra. Ember undorom volt. De azért Bruno, jó bulldog módjára csak nem akart leakadni rólam. Míg ki nem nyögtem, hogy a másnapi, vagy inkább aznapi teszten részt veszek. Nem akaródzott, de hát szavamat adtam, és adott szó szent. Legalábbis nálam. Majdnem elnevettem magam, mikor arra gondoltam, hogy ha valaki nekem pár éve azt mondja, hogy a HRT-nél, mint világbajnok csapatnál fogok tesztelni. Körbe röhögöm. De hát ilyen az élet.

Sikerült meggyőznöm, hogy a mai este után, mindenkinek jobb, ha egy kezdő kipihenten megy pályára, nem fél álomban, mert még balesetet okoz. Valamint, felhívtam a figyelmét, ama apró tényre, hogy mire elintézik a papírmunkát, dél lesz. Tehát, mindenkinek jobb, az, ha a délutáni edzésre megyek be. Brunot elküldtem aludni, mert az értelmi kapacitása visszaesett a nullára.

Felhívtam a főnököm is, hogy ugorjon már be a tesztpilóta helyettem. Sose engedtem, hogy ő teszteljen, legalább most dolgozzon meg a pénzéért. Felettébb díjazta, hogy hajnalok hajnalán hívogatom, meg azt is, hogy elkezdtem neki magyarázni mit, hogy kéne beállítani a tesztre, meg a versenyre. Végül elküldött a francba, így fel kellet hívnom a mérnökömet, és neki süketelni, de ő is félálomban beszélt hozzám. Feldiktáltam neki mindent. Alig tettem le. Horner hívott, hogy Seb egy kisebb agyrázkódással megúszta a dolgot, de legkorábban csak jövő héten engedik autóba ülni. Éjszakára azért, persze még bent tartják. Csodás. Kimi csapattársak amortizálása nevű tárgyból jeles. Üzentem Sebnek, hogy jobbulást, és majd meglátogatom.

Mikor ránéztem az órára, hatot mutatott. Atyám. Beállítottam a telefont féltizenkettőre, így egyre kiérek a pályára, és lesz időm kettőig csevegni a szerelőkkel. Minek egy óránál több ? Aki egy óra alatt nem tud meg szinten mindent a kocsiról, az nem való verda mellé.

Bemásztam Bruno mellé az ágyba. Már nagyban szuszogott. Behunytam a szemem, és elbóbiskoltam. Csörgött a telefon.

Fél kómásan kinyitottam a szemem, és ránéztem, ki az ördög lehet az ?

Senki. Az ébresztés.

Bassza meg, már ennyi az idő? Faszom.

Megfordultam, Bruno sehol. A helyén egy sötétkék farmerem, egy fekete top, fehérnemű, és egy lapos talpú cipő. Meg egy cetli.

„ Szia!

Elmentem a pályára! A főnököd küldette reggel a ruhákat! Szóltam a portán, hogy vendégem van, akinek minden kérését teljesítsék. Várunk a pályán! A portán, hívnak taxit, ha kell!

Puszi: Bruno : )

U.I.: A mérnökök üzenik, hogy alig várják a veled való munkát."

Felhívtam a szobaszervizt, és rendeltem kávét, hattojásos gombásrántottát, kenyeret, és zöldségnek paradicsomot. Mondtam, hogy hagyják az ajtó előtt a kaját.

Utána jutott eszembe, hogy de hülye vagyok. Mi a fenének nekem ennyi kaja? Bruno már elment. Kávéééééééét!

Bevánszorogtam tusolni. Ránéztem az órára háromnegyed tizenkettő Csipkedtem magam, felkapkodtam a ruhát, hajat szárítottam. Tizenkettő. Szűk fél órám van enni, és elindulni. Kinyitottam az ajtót, ott állt egy zsúrkocsi, rajta lefedett tányérok. Ahogy elkezdtem behúzni, megakadt a szobánkkal szemben lévő falnál valami fekete zsákon a szemem.

- Mi az ördög ez?

Begurítottam a reggelit a szobába. Majd tettem pár lépést a folyosóra.

Ez nem zsák. Ez, ez, ez egy ember!!! Csak teljesen össze volt kucorodva, szinte magzati pózba.

- Baszd ki!