Fast and Furious (Kimi Raikkönen fanfic)

14

14.rész

A látvány, ami belül fogadott minket lélegzetelállító volt. Egy hatalmas gyönyörű barokk terembe kerültünk, a falakat és a mennyezetet díszítő míves stukkókat, és frízeket hangulatvilágítással tették még lenyűgözőbbé. A bal oldalon, hatalmas üveg ablakok sorakoztak, amik hosszú a terem teljes oldalán végigfutó szabadtéri teraszra nyíltak - melyet kis égőkkel varázsoltak romantikussá.

A teraszról pedig, néhány lépcső vezetett egy széles fehér kavicsos útra, mely pár méter után egy színes fényekkel kivilágított szökőkútban végződött. Amit egy szintén impozáns kert ölelt körül, földbeszúrt égő fáklyákkal.

A terem közepére egy fényes táncparkettet állítottak fel, amit körbevettek 4-6 személyes asztalokkal. Fehér damasztterítők, sötétkék tányérok, fényes ezüst evőeszközök, csillogó kristálypoharak verték vissza a lágy fényeket. A székekre fehér selyem székhuzatokat tettek, a hátsó részüket pedig kék masnival húzták szorosabbra.

A felmerülő esetleges konfliktusok elkerülése végett a Forma 1-eseket a terem bal, míg az Indycarosokat a terem jobb oldalában ültették le.

- Klassz mi? –vigyorgott Bruno.

- Igen, és milyen előrelátóak. - böktem a terem két oldala felé.

- Siessünk, mienk a nyitó tánc. – mondta.

- Igazán?

- Nem mondtam?

- Nem, képzeld.

- Akkor most mondom. – vigyorgott – Nyugi, ismerem a DJ –t, Nakajima.

- Remélem jobban nyomja a zenét, mint ahogy vezet. Mire táncolunk?

- Az meglepetés.

- Utálom a meglepetéseket.

Bruno hírtelen megállt. Félre húzott, egy sötétebb sarokba. Most meg mi van? Csak nem ki akarsz osztani?

- Ezt vedd ki! – mondta, és elkezdte kiszedegetni a hajamból a hajcsatokat.

- Mit csinálsz? Normális vagy? Tudod mennyi idő beleszenvedni? –próbáltam halkan lekiabálni.

- De így nem látják az arcod. – morogta , és a szemembe söpörte a hajam.

- De közbe azért essek hasa, ha minden a szemembe lóg. Utállak! –vigyorogtam.

- Hna, maradj itt, szólok hogy kezdenénk a táncot.

És már el is tűnt. Biztos Houdini volt az apja. Megfojtom, ha valami idióta lehetetlen rá táncolni, de imádom számot választott.

- Mehetünk?

Ugrottam egyet. A hátam mögül került elő.

- Mi vagy te ? Valami szatír aki előugrik a bokorból? A frászt hoztad rám.

- Gyere! –vigyorgott. – Lekapcsolják a lámpákat, aztán menj a színpad közepére, én meg majd jövök.

Hírtelen megvilágosodtam. Tiszta erőből belecsíptem Brunoba.

- Auu! Mi a ..?

- Megvesztél! Nem fogok veled a Dirty Dancingra táncolni!

- Miért?

- Mert az szerelmes szám?

- Én azt hittem azok vagyunk! – mondta áratlan majdnem sírós képpel.

Sandán néztem rá. Végül is ez után az este után, bármit mondunk is, én úgy leszek elkönyvelve mint a „Senna barátnője". Vállat vontam.