Fast and Furious (Kimi Raikkönen fanfic)

36

36.rész

Megint ólmos fáradtság ült az egész testemen, nagyon nehezen tudtam csak kinyitni a szemem és rávenni magam arra, hogy felkeljek. A szobában kellemes félhomály uralkodott, le volt húzva a roletta. Dél körül, vagy kora délután lehetett.

Bambán pislogtam körül a szobában, Kimi a mellettem lévő ágyon feküdt látszatra semmi változás.

- Szia. Hogy aludtál?

A hang irányába fordultam. Kócos szőke hajköteg, és mosolygósan kék szemek.

- Szia Joker! – mosolyogtam rá halványan.

- Joker? – kérdezte Seb felháborodva.

- Az ki más, az vigyorgott állandóan. – ugrattam.

- Végül is! – széles vigyor.

- Irigylem a jó kedved. – mondtam komoran.

- Hallottam mi volt az este...- mondta bánatosan.

- Igen. Amikor a doki ki akarta mondani, a halál idejét, azt hittem kiugrok az ablakon.

- Mesélte Bruno. Sajnálom, hogy nem voltam itt. Lelkiismeret furdalásom is van....

- Ugyan már! Mi sem tudtunk tenni semmit, akik itt voltunk.

Felültem az ágyon.

- De akkor is...

- Ugyan már Kis Herceg ne edd magad. - vigyorogtam rá.

- Kis Herceg? – hördült fel.

- Tudod Exupery főhőse, kedves, aranyos, szőke haj, kék szem.

- Ne égess ilyen jelzőkkel!

- Én ugyan nem, égeted te saját magad! – mosolyogtam.

Bejött Bruno, és Heikki. Olyan savanyú képet vágtak, mint akik a halálba menetelő katonák. Jaj Istenem, mi van már megint?

- Sziasztok. – mondtam erőtlenül.

- Szia. – nyögte ki Bruno, Heikki meg biccentett.

- Mi baj? A frászt hozzátok rám.

- Hát őőőőőőő.....- Brunotól csak ennyi telt.

- Kimivel történt valami?

- Nem. Nem. Nála nincs változás. – mondta Heikki.

- Miről van szó?

- Itt vannak kint Kimi szülei, meg a testvére. – bökte ki Bruno.

Nyeltem egyet.

Nem mertem feltenni a kérdést, mert sejtettem választ.

- Ne kerteljetek...- böktem ki.

- Nem szeretnének a fiúk közelében látni, sőt találkozni sem veled.

- Bruno. – dörrent rá Heikki Brunora.

- Ez az igazság, és Angie megérdemli, hogy ne kerteljünk.

- Szóval, ki vagyok rúgva Kimi mellől. – mondtam erőtlenül.

- Lényegében igen. – motyogta Bruno.

- Ez non sens. Mégis hogy képzelik! – csattant fel Seb.

- Hagyd Seb! Végül is igazuk van, ha én nem lettem volna, akkor Kimi nem lenne itt.