Fast and Furious (Kimi Raikkönen fanfic)

49

49.rész

Nehéz döntés!

Nem tudtam mit tehetnék, vagy mondhatnék, csak azt tudtam, ha bármit is mondok, bárhogy is választok, az egyiket örökre elveszítem, összetöröm a lelkét, és a szívét.

Kimi már annyi fájdalmat okozott, annyit bántottuk egymást, mint hat másik pár, vele az élet hullámvasút lenne. Állandó liftezés, egyik nap teljes boldogságban és egyetértésben, a másikban

egymás idegeit tépve, belegázolva a másik érzéseibe, a legmélyebb pokolba taszítva a másikat.

Seb pedig, szeret és ki is mutatja, a tenyerén hordozna megadná azt a biztonságot, amit olyan régóta keresek és áhítok. Soha nem akarna beleszólni abba, mit teszek, vagy nem teszek, nem akarna betörni, bezzeg Kimi, ő igen, ő azt hiszi tudja mi a jó nekem, és én irányításra szorulok, szerinte ha ő ideges és hülye akkor nem kell tisztelnie senkit és semmit, mert neki szar. Ezen alapon legyen másnak is.

Seb kiegyensúlyozott és vidám, egy nagy viccmester, egy megértő lélek, vele könnyű az élet, Kimi nem, egy sérült háborús veterán, fájdalommal, félelmekkel teli, aki nem bízik már senkiben, bennem sem.

Seb képes lenne bármit megtenni, hogy megvédjen másoktól, az ő védő szárnyai alatt, végre én is nő lehetnék, nem kellene minden nap minden percében erősnek lennem. Kimi ezzel szemben néha maga kényszerít rá, hogy mindkettőnk helyett is én legyek erős, hogy bírjam el kettőnk terheit, nem törődve az esetleges következményekkel, sőt néha ő az, aki nem hogy másokkal, de még önmagával szemben sem akar megvédeni. Ő így büntet. De ugyanakkor ő a kihívás is, aki mindig új megoldások, és tervek, lehetőségek, problémák elé állít, amit meg kell oldani.

Két eltérő ember, két eltérő szerelem. Az egyik képes lenne a fellegekbe repíteni,, életem végégi boldoggá tenni, a másik út sokkal rögösebb fájdalmakkal, sérelmekkel telibb, és nem biztos hogy reményteljes véget érne.

Nehéz döntés!

Hosszú percek teltek el, míg ezeket átgondoltam.

Bárki másnak könnyű lenne ezeket látva választani. Tulajdonképpen nekem is.

De csak azért nem dönthetek sem Kimi sem Seb mellet, mert az egyiket meg akarom menteni, míg a másikkal meg egyszerűbb életem lenne.

Vagy mégis?

Ha az eszemre hallgatok Kimi elkerülöm, ahogy már az elején kellet volna, ha a szívemre, akkor fogalmam sincs. Össze voltam zavarodva. Hogy jön ő ahhoz, hogy visszajöjjön, feltépje a hegedő sebeket, és azt mondja, csináljuk vissza az egészet. Ez kínzás. Én pedig, már szenvedtem eleget ebben az életben. Sebet sem bánthatom meg, sokat tett értem, és nem érdemli meg, mellettem volt, amikor senki.

Mint valami filmet, magam előtt láttam leperegni mind két életemet.

Elég volt! Elég! Becsuktam a szemem.

Kinyitottam.

Seb egyre kétségbeesettebben, míg Kimi már - már dühösen nézett rám.

Kicsordult a könnyem.

Már tudtam, hogyan döntöttem, és tudtam, hogy ez nagyon fog fájni, mindhármunknak.

Eszembe jutott egy dalszöveg első két sora.

Ránéztem Sebre.

- „Menj csak, hagyj el! Nem tudlak visszatartani szabad vagy!" (Go ahead just leave, can't hold you, you're free) Nem is akarlak! Viszlát, Kimi!