HWSZ KRITIKÁK

Az angyalarcú múzsa - @ohhjustmythoughts

Original novella, befejezett

Borító

Szép letisztult borító, kellően baljóslatú szürkeárnyalatos ábrázolással. Kizárólag azért nem kapott maximum pontszámot, mert sajnos a címen kívüli szöveg a wattpadon lévő méretarányok miatt olvashatatlan, így nem is igazán érvényesül, pedig nyilván fontos lehet, és okkal került oda.

Fülszöveg

Sajnos nem adja vissza kellően a novella lényegét, és kicsit félre vezető is, hisz a történetből nem igazán derül ki, hogy a fiú bármin is változtatni szeretne. Inkább belecsöppen egy szituációba, amiben kettős érzései vannak, de hajtja a kíváncsiság- Én nem éreztem ki belőle, hogy külön a miatt maradt, mert a Lunán szeretne segíteni. A következő mondat alapvetően, teljesen igaz a novellára, viszont én személy szerint erősnek érzem a "kegyetlen" jelzőt, jelen kontextusban inkább naiv tulajdonság volt, mint kegyetlen.

Helyesírás

Kiváló. Néhány elütést, találni más hiba nem is igazán van benne. A második fejezetben van egy félkövérrel és dőlttel kiemelt "Í" betű, de ezeket leszámítva tényleg tökéletes. Ők is csak apróbb véletlen bakik, egy gyors átolvasással kiküszöbölhetők. Minden a helyén van, öröm a szemnek!

Fogalmazás

Nagyon szép, igényes és választékos fogalmazás, gördülékeny az egész, a novella olvastatja magát. Szépen került felépítésre a történet, a megfelelő pillanatokban árul el a szereplőkről információkat, jellemükről, múltjukról. A történet egyesszám harmadik személyben íródik, ami remek döntés. Néhány kifejezést hanyagolnék csak, ami nem igazán illik a történet kontextusába, mint például "...s hiába szívta tüdejébe azt a tömérdek oxigént annyira vehemensen...". Az oxigén kifejezéssel bizonyára szinonimat próbált választani az író, de inkább kizökkentő egy ilyen kifejezés használata egy szép leírás részen belül. Én átfogalmaznám, vagy egyszerűen "levegő" szóra cserélném. Ehhez hasonlóan még előfordul egy-két szokatlan kifejezés, de összeségében nagyon szép munka.
Mind e közben voltak kifejezések, amik kifejezetten értékeltem, hogy szerepelnek, mint az aranykanállal a szájában született. Ezek igazán színesítik a művet.

Történet

Jun és Luna személye igazán extrém, úgy hiszem sikerült valóban meg alkotni a jó szándékú angyal, és a kiszámíthatatlan démoni személyiséget, akiknek találkozása végzetesre sikeredett. Elsőként úgy ültem neki, hogy ez bizonyára egy szomorú történet lesz, meglepődtem, hogy végül inkább thrillerben éreztem magam, erre őszintén nem számítottam.

"A tévedés pedig nem más, mint egy kegyetlen emberi tulajdonság."
Ez a mondat volt a történet záró akkordja is, bár őszinte szólva, nem teljesen értettem mi volt a mondanivalója. Egész pontosan, úgy értelmeztem, hogy itt Jun meglehetős naiv világszemlélete miatt került ebbe a végzetes helyzetbe, és mintha erre akarna az író figyelmeztetni minket. Persze, megtörténhet, hogy én értelmeztem rosszul a lényeget. Mindenesetre továbbra sem tartom kegyetlennek a tévedést, az sokkal inkább akkor fordulhatna elő, ha a fiú, Luna tévedésből lett volna áldozat.

Rengeteg kérdés merült fel bennem a történet kapcsán, olvasás közben.
Például, hogy mennyi idős is most pontosan Luna?
Hogyan is tartotta el magát Jun mindeddig, ha az édesapja már két éve meghalt, édesanyja pedig magára hagyta. Meglepett, hogy Junnak is ilyen tragikus a háttér története, mégis, ő egy egészen kedves és oda adó személyiség lett, holott a hátterét tekintve, bizonyára szeretethiányos emberről van szó, aki igen kevés törődést kapott. Természetesen megtörténhet, hogy valakit épp ez sarkall arra, hogy segítőkész és előzékeny legyen mások felé, de ez a részlet eléggé elgondolkodtatott. Talán pont azért lett ilyen, mert minden apróságot külön értékel, két kézzel ragad meg.
Valamint a vége. Azt nem sikerült interpretálnom. Egy démon megszállta Lunát, vagy a lány zavarodott volt és valamilyen pszichózisban szenvedett? Egyértelmű, hogy kettős személyisége volt, hisz figyelmeztette is a fiút, voltak váratlan düh kitörései, szóval számítani lehetett valamilyen tragikus végkifejletre. Miért pont Jun? Vagy bárki megfelelt volna, aki oda téved?
"A helyett, hogy ő falna fel engem, én falom fel őt." Ez azt jelentette, hogy a démon Lunából, és az emberekből táplálkozik? A festmény csak szimbolikus jelentéssel bírt?
Egyébként az a kérdés is eszembe jutott, hogy Goya képe ihlette a novellát?
Kedves író, ha esetleg lesz időd, kérlek, mesélj nekem még erről. A sok kérdés bizonyára nem csak engem foglalkoztat, persze megtörténhet, hogy csak számomra nem voltak egyértelműek a válaszok.

Előadásmód

Leginkább az utolsó fejezet tetszett, az a rész, ahol Jun már igazán kíváncsi kezd lenni a festményre, és kezd is gyanút fogni a sok vörös festék láttán. Végtére is igazán itt csúcsosodik ki a történet, és válik az egész egy misztikus thrilleré.
A párbeszédek, nagyon életszerűek, szerettem, hogy visszaköszön a szereplők jelleme általuk. A leírás részek is igen ügyesek, kifejezetten a ház ábrázolása tetszett.

Összeségében, az elgondolás nekem nagyon tetszik, értem is mi volt a történet mondanivalója és célja, a kivitelezésen dolgoznék még, de nagyon ígéretes. Az alkotó maga pedig igen kiváló, egyértelmű, hogy sokat olvasott és biztos vagyok benne, hogy nem ez élete első alkotása.

Szeretnék még több ilyet olvasni tőle. Szép munka!

A 2019. áprilisi versenyen elért pontszámai:

Borító: 9 pont
Fülszöveg: 6 pont
Helyesírás: 10 pont
Fogalmazás: 9 pont
Történet: 8 pont
Előadás mód: 9 pont
Összpontszám: 51 pont

A kritikát írta és pontozta: Mila