HWSZ KRITIKÁK

Végzetem - @HKrisztina

Original, 24 fejezet, Befejezett

Egy rövidke, ám annál kedvesebb történet az 1870-es évekből, egy fiatal lányról lady Havenről, egy szerelemről, a Collins családról és a történet mozgatórugójáról, az átokról, ami őket sújtja.

Borító

Találó képválasztás, bár nekem valahogy mégsem adta át a történet hangulatát. A borító felső részén látható szöveg sajnos olvashatatlan, a cím viszont szépen sikerült, és a betűtípus is jól illeszkedik.

Fülszöveg

Szépen összefoglalja a történet fő vonalát, viszont a második mondat kicsit zavaros. Nem derül ki egyértelműen, hogy Isaiah kérte meg Brandont, hogy vigyázzon Havenre a távolléte alatt. Én ezt a részt egy picit egyértelműbbé tenném.

Helyesírás

Erre a részre kellene a legtöbb figyelmet szentelni, természetesen csak a kezdők jellemzőbb hibáit követi el, amik gyorsan kiküszöbölhetők, néhány helyesírási szabály újra tanulmányozásával, és alapos ellenőrzéssel, mert valószínűleg csak figyelmetlenségből, vagy rossz berögződésből adódnak a javítanivalók.

Gyakorta előfordul, hogy elmaradnak a mondatvégi és mondatközi írásjelek, tehát lemarad a pont, vagy a vessző. A dialógusok központozására is figyelni kell, ennek a szabályait is érdemes újra át futni.

Az író az angol helyesírásnak megfelelően nagybetűvel írja a személyes névmásokat, például "Ő", erre a magyarban semmi szükség. Kizárólag a második személyű személyes névmásokat (te/Te, veled/Veled, ön/Ön) írjuk nagy kezdőbetűvel, ezt is csak levélben szokás tenni, mert a tisztelet érzékeltetésére szolgál. Azonban, ha nem a szereplő egy levelét olvassuk, indokolatlan a nagybetűvel írni ezeket, az "Ő" harmadik személyű személyes névmást pedig abszolút szükségtelen.

Az angol nevek ragozott helyesírásánál feltűnt, hogy szinte kivétel nélkül kötőjellel kerültek leírásra, de nem kell minden esetben a toldalékot kötőjellel kapcsolni az idegen eredetű névhez. Ilyet abban az esetben szükséges tenni, ha a szótő végén nem hangzó betű van (pl. Voltaire), illetve bonyolult betűkombináció jelöli az utolsó hangot (pl. Rousseau).

Fogalmazás

Az író törekszik a finomabb megfogalmazásra, a korszaknak megfelelő illem és etikai szokásos érzékeltetésére, hogy könnyedén bele helyezkedhessünk az időszakba, bár közel sem korhű regény, sokkal inkább műmese hangulatot áraszt, de ettől lesz a történet olyan könnyed, és szerethető, kellemes vasárnap esti kikapcsolódás.

A fejezetek meglehetősen rövidek, és mindegyik Lady Loretta rövid kis kommentjeivel kezdődik, amik a Londoni újságban jellennek meg, amik szépen összefoglalják az adott rész várható eseményeit. Érdekes ötletnek tartom, aranyos kis egyediséget visz a történetbe, ám azt vettem észre, hogy míg eleinte megbotránkoztató, figyelemfelkeltő szöveget tett közzé, később már sokkal inkább csak összefoglaló jelleget véltem felfedezni.

A tömbösítés is igen jellemző a történetre, kevés az új bekezdés, az enter az egyes gondolatmenetek után, ezeket érdemes sűríteni, hogy jobban követhető, átlátható legyen a történet és az egyes gondolatmenetek elkülöníthetők legyenek egymástól.

Részek rövidek, de szépen gördítik előre a történetet, időnként előfordulnak szóismétlések, mégis jól követhetők az események.

Történet

Egy könnyed kis romantikus mű, igen pörgethető, az olvasó gyorsan felfalja a részeket, amik nem túl hosszúak, mégis fordulatosak. Csupa szerethető jellemmel találkozunk, és bár személyiségük nem túl árnyalt, úgy hiszem ez a történet nem is igényli ennél jobban. Az író a legjellemzőbb hétköznapi akadályokat gördítik karakterei elé, amikkel mind ügyesen meg birkóznak.
Én vártam még valami nagyobb súllyal, volumennel járó konfliktust, de talán nem is volt rá szükség, mert ez valóban egy, egyestés olvasnivaló.

Két olyan részlet volt, amin elgondolkodtam olvasás közben.

Az egyik, hogy valóban szükség volt-e ilyen sok testvérre Haven mellé?
Bár mindegyikük kapott egy erős jellemzőt, néha kissé belezavarodtam a sok rokon jelenlétébe. Azt pontosan értettem, hogy a testvérek neve, így mozaikszóként a "Brigth"-ot alkotta, és nem mellesleg erre a korszakra abszolút jellemzőek a sok gyermekes családok, valahogy mégsem láttam szükségét a sok testvérnek, mert nem jutott nekik elég szerep.
Ez természetesen csak az én meglátásom, közel sem nevezném hibának, és nem is kell változtatni rajta, ez egy személyes észrevétel.

A másik, ami szerintem már talán megfontolandóbb, hogy a hatodik fejezetben, ahol elcsattant az első csók, Haven reakciója a romantikusból, némileg erotikus leírásba vált, ami számomra kicsit kiugró volt a történetből. Az egész sokkal könnyedebb, érzelmesebb hangulatot kapott egészen a legvégéig, nem annyira illet oda a túlzó érzékletességgel leírt testi reakció, szerintem kevéssé tűnne ki, ha lány érzéseiben mélyülne el a leírás rész.

Előadásmód

A történet íve szép, jól megszerkesztett, a szereplők érzékletesen fejezik ki magukat, és könnyen belehelyezkedünk az eseményekbe az író által teremtett légkörnek hála. Együtt izgulhatjuk végig Havennel, és Isaiah-val az eseményeket.
Amiket időnként hiányoltam azok az érintőleges leírás részek, nagyon ritkán láthatjuk magunk körül a környezetet, a színeket, az időjárást, ami abszolút szabadságot ad az olvasónak, és teljes mértékben a képzeletre bízza a részleteket, de időnként igazán jó lett volna bele látni az író elképzeléseibe is. A szereplők érzései ellenben minden alkalommal igazán érzékletesen kerülnek átadásra, és szépen bemutatásra kerülnek az aggályaik, félelmeik, vágyaik.

Összeségében, egy aranyos kis történet, amit őszinte szeretettel ajánlok mindenkinek, aki egy kedves olvasnivalóra vágyik, amit az ember együltében is szívesen végig görget, megszakítás nélkül.

A kritikát írta: Mila