HWSZ KRITIKÁK

𝙙 𝙚 𝙨 𝙩 𝙞 𝙣 𝙮 - @puella_

Original, 10 fejezet

Borító

Csodálatos, tökéletesen passzol a történethez, nem túl sok, de szépen megszerkesztett. Egyedül azt sajnálom, hogy az író neve nem olvasható, de ezt leszámítva, még a cím is jól el lett találva, ez az írott betűtípus remekül illeszkedik a műfajhoz.

Fülszöveg

Ütős, rövid, és lényegre törő, felkelti az olvasó kiváncsiságát. Végig olvasva a publikált fejezeteket, még nem derült ki a két család miért is kívánja egymás végzetét, de őszintén kíváncsian várom mikor derül fény a teljes múltjukra.

Helyesírás

Akadnak elütések és helyesírási bakik, elvétve, de összeségében gyönyörködteti a szemet, hogy minden a helyén van, maximális pontszámot érdemel. Az előforduló bakik, pedig könnyen javíthatók egy-egy gyors utó ellenőrzés során.

Fogalmazás

Az egész Presley szemszögéből kerül bemutatásra, és őszintén szólva, még egyesszám elsőszemélyben is gyönyörűek a leíró részek. Mesés képeket vetít elénk az író, csodásak a leírások, kifejezetten érzékletesek, nem csak a szereplőkkel érintkező tárgyak, de a környezetet, még az időjárást is ismerjük, igyekszik minden érzékszervünkre rendszeresen hatni a történet során.
A szöveg tördelése remek, gördülékenyen olvasható. Egyedül az első fejezetben volt némileg lassú a felvezetés, itt még a leíró részek is hosszabbak, de ez egyáltalán nem zavaró. Szépen vezeti fel az olvasónak a helyszínt, a szereplő mindennapjait és életét, bevezet a világba.
A párbeszédek fantasztikusak, szereplőhűek, logikusan gördítik előre a cselekményt, és bőven akad bennük humor is, ami szórakoztatja az olvasót.
Egyedül arra hívnám fel a figyelmet, hogy akad minden fejezetben egy-két szó, ahol nem a megfelelő kifejezést használja az író, de újra olvasás során ezek könnyen korrigálhatók. Ilyenek például: csoda folytán helyett "csoda fogytán", saját adagjával törődik, helyett "saját adagjával történik" használja.

Történet

Két főszereplőnk Presley Ewans, és Grayson Friel végzetes találkozásáról, életük összefonódásáról szól a történet. A fiatal trónörökösök sorsát, egy végzetes és elkerülhetetlen verseny köti össze.
Érdekes, hogy az első fejezetben főszereplőink, még a tipikus mesebeli herceg és hercegnőként kerülnek bemutatásra, szépek, okosak, előkelőek. A történet előrehaladtával a tökéletesség látszatát hántja le róluk az író, minden egyes fejezetben. Megismerkedünk a személyiségükkel, az emberekkel a címek mögött. Szépen kidolgozott karaktereket kapunk, még a mellékszereplők is élethűek egyedi jellemvonásokat kaptak.
A történet fordulatos, bár nem minden esemény kiszámíthatatlan, viszont az előadás mód nagyon szórakoztató.

Néhány észrevételem lenne a történettel kapcsolatban, ezeket szeretném most pontokban összeszedni:
Mivel egyébként is tele van fantázia elemmel a mű, én a királyságokat is fantázia névvel láttam volna el.
A második fejezetben, elgondolkodtatott az a jelenet, amiben Presley elkésik a vacsoráról. Mirell és Bree vele tölti a készülődés idejét, így édesanyja barátnője biztosan szólt volna, hogy induljon el időben, még sem emlékezteti senki a lányt, hogy indulnia kéne. Későbbi jelenetben Mirell miatt ismét késésben vannak, szóval ezek szerint a nő maga is szétszórt némileg, ezt fontos lenne itt a második fejezetben is megjegyezni.
Kicsit az is meglepett, hogy nem szerveztek külön ceremóniát a két család találkozójára, helyette a vacsorán ismerkednek meg egymással először. Erre persze később találtam magyarázatot, de én biztosan tennék rá megjegyzést, már itt a legelején, szerintem Presleyben is fel kéne merülnie, hogy miért nincs külön fogadás a Friel család számára. Ez lehetne az első furcsa jel. Persze, ez az én meglátásom.
Ami még kicsit aggasztó számomra az Greyson függősége, nem igazán tudom elképzelni, hogy ezt titokban tudná tartani egy olyan személy, mint ő, akinek minden lépését figyelik. Ha már csak azt vesszük alapul, hogy a hírességeknél is gyorsan rákap a média a témára, egy herceget még inkább a lencsék kereszttűzében tartanak, főleg mivel erre Presley is többször felhívja a figyelmet, hisz még az érintkezést is kiszúrják a legelső fejezetekben. Összeségében, a fiúnak ez lehet egy rossz szokása, de függőségnek nem nevezném, persze az is lehet, hogy később erről még lesz szó, vagy bővebben kifejted, hogy is tudta ezt eltitkolni otthon.

Kiemelném azokat a jeleneteket is, amik szerintem igazán jól sikerültek. Az első verseny nap, ahol szinte kiszabadulós játék szintű feladatokat kaptak, az nagyon izgalmasra sikeredett. Ezt követően, mikor a hatodik fejezetben Pres felhívja Greysont telefonon az allergia ügy miatt, az egy kifejezett jól megírt, szórakoztató rész, a párbeszéd is nagyon el lett találva. A hetedik fejezet már egészében szuper volt, együtt izgultam végig Pressel, ahogy végig nézi az albumot, majd ahogy Greynél figyeli a fiú rezdüléseit, amint számára is minden világosság válik. Sokáig töprengtem a történet alatt mi lehet a titok. Először meg voltam győződve, hogy féltestvérek, és ez lesz itt az igazi csavar, amiért nem lehetnének együtt.
Grey reakciói egyébként végig nagyon szórakoztatóak és érdekesek, kifejezetten szerethető karakter lett, akinek vannak hibája, és ettől olyan emberi. Bree, mint legjobb barátnő önmagában is szórakoztató, de mindig megmosolyogtatja az embert ruha próbáival, lelkesedésével.
Pres és Grey film nézős része, nagyon romantikusra sikeredett, és szerencsére egyik ilyen érzelmesebb pillanatuk sem volt túl sok, mindig szépen gördült előre a beszélgetésük, nem tűnt erőltetettnek, szépen alakul ki közöttük a kötelék.

Előadásmód

Nagyon el van találva a leírásrészek, és a dialógusok ritmusa. Minden jelenet jól megválasztott, nincsenek felesleges momentumok, párbeszédek, vagy fókusz.
Néhány észrevételem lenne csak ennek kapcsán is.
Az ancilla jelentését, legalább háromszor említi Presley a fejezetek alatt, szerintem elegendő egyszer leírni, mit is jelent pontosan.
Kicsit szokatlan volt, hogy míg Presley és édesanyja igen választékosan fogalmaz a megfelelő jelenetekben, addig sokszor nem kellően hivatalos a kommunikáció például a harmadik fejezetben annál a résznél, ahol Mrs. Moon felvezeti a napirendet az esti ceremónia kapcsán. Valamint a következő fejezetben Mr. Shilder is szokatlanul egyszerűen fogalmaz.
Persze ezek apróságok, és talán csak nekem szúrtak szemet.
Az író erőssége, hogy nagyon ügyesen hat az érzékszervekre, illatok, tapintás hangok gyakran kitér ezekre a momentumokra és ettől igazán érzékletes, minden jelenet.

Összeségében, egyszerű ötleten alapszik a történet, de a fogalmazás és az előadásmód olyan szórakoztatóvá teszi, hogy az ember falja a fejezeteket, és izgalommal követi nyomon a két fiatal kapcsolatát. Csodásan összerakott történet, nagyon szép munka!

Várjuk a mielőbbi folytatást. Remélem sok ehhez hasonló csodás történetet olvashatunk még az írótól.

A 2019. áprilisi versenyen elért pontszámai:

Borító: 9 pont
Fülszöveg: 9 pont
Helyesírás: 10 pont
Fogalmazás: 10 pont
Történet: 10 pont
Előadás mód: 10 pont
Összpontszám: 58 pont

A kritikát írta és pontozta: Mila