HWSZ KRITIKÁK

Az alkukötő - @bookgirl0777

Original, Befejezett

A történet Caprice Mendosa életének azon szakaszát mutatja be, mikor a fiatal nő beteljesítheti a bosszúját egy olyan férfin, aki szörnyű gyermek kora után magához vette, majd megfosztotta a reménytől, amit kapott tőle, hogy a lány valaha is biztonságban, boldogságban élhessen.

Caprice túllép múltján, amiben valódi énje összetört és egyben megszűnt létezni. Új életet kezd, Lola Sabatini néven, a sarkára áll, és miután sikeres alkukötővé válik, barátokat is szerez a bosszúja kivitelezéséhez.

Borító

Remekül illeszkedik a történet hangulatához. Bár én Lolát nem épp, így képzeltem el, de ez nem befolyásolt. A cím szépen olvasható, viszont az író és a sorozat neve alig kivehető, ezeket szembetűnőbb helyre kellene tenni.

Fülszöveg

A leírásból én valami teljesen más cselekményre számítottam, sokkal alvilágibbra, alattomosabbra, intrikákra. Lehetne még szerepeltetni benne a két főbb férfit Lola életében, valamint szembetűnőbb módon kommunikálni, hogy előfordul benne felnőttartalom.

Helyesírás

Nagyon szép, összességében kevés hibára akadtam, bár a fejezetek meglehetősen rövidek, és naplószerű írásmód miatt, igen kevés a leírás, valamint a dialógus.
Amire érdemes figyelni, hogy minden mondatközi írásjel szerepeljen, ami szükséges. Gabriele nevében, úgy hiszem, az utolsó hangot nem ejtjük, ezért a toldalékolása is más, kötőjellel kell írni szinte minden verziójában. A számokat minden esetben betűvel írjuk ki, kivételt képeznek a dátumok, címek stb.

Fogalmazás

Többnyire igen tömör, rövid mondatokat használ az író, ami megadja a napló hangulatát a történetnek, én egy-két helyen igényeltem volna több leírás részt a környezetről, összetettebb mondatokat, hogy kevéssé legyen darabos. A párbeszédek időnként kicsit sterilre sikerültek, mert Lola személye sokkal kidogozottabbnak érződik a többiéhez képest. Találtam néhány kevéssé illeszkedő kifejezést például a szeretkezéseknél, de ezek inkább helytelen szókapcsolatok voltak, érdemes őket még egyszer ellenőrizni.
Összeségében a fogalmazás választékos, alig van szóismétlés, és kiválóan illeszkedik a zsáneréhez. Az események nagyon pörögnek, a kötet olvastatja magát.

Történet

A mű szép ívet ír le, a fő konfliktus már a kötet felénél lezajlik, és onnan egészen új, váratlan fordulatok kerülnek porondra. Viszonylag kevés szereplőt vonultat fel, és azt igen sajnáltam, hogy a többi karakterről kevés információ derül ki, mert olyannyira Lola körül forog minden cselekmény.
Fontos, hogy mind e közben nagyon is élveztem az olvasását, és tényleg egyszerre pörgettem végig az egész történetet, olvastatja magát a mű. Lola stílusa, ahogy fogalmaz, valamint, hogy gyorsan egymás utánban következnek az események, nagyon behúzza az embert. Őszintén tehetségesnek tartom az írót, van érzéke a történetmeséléshez, hogy mi tapasztja oda az olvasót a műhöz, ezért mindenképp érdemes folytatnia és alkotni minél többet.

Ezek mellett, szeretném még hozzá tenni, hogy miután elolvastam, kicsit leülepedett a sztori és átrágtam magamban a kötetet, úgy éreztem a vége nagyon el lett kapkodva. Attól a ponttól, hogy Lola bosszút állt Caprice sérelmeiért, hogy egyensúlyba hozza a lelkében mérleget, és megadta Olivérnek, ami jár neki, valahogy minden fenekestül felfordul.

Gabriele betegsége elképesztően váratlan, ahogy tőle igen furcsa volt számomra a hirtelen agresszív viselkedés is, ami egy pillanatig sem jelentkezett korábban, erre valami apró jelet érdemes lenne beilleszteni. Elvileg kényszerbetegségben szenved, viszont amiket Gabriele tett, azoknak nem sok köze vannak ehhez a kórképhez, ennek érdemes lenne utána olvasni a hitelesség kedvéért. Ugyanígy éreztem Lola terhessége kapcsán, amiben úgy hiszem nem elég körültekintően kommunikálja az író a dolgokat. Például, hogy egy terhes nő meddig szeretkezhet probléma mentesen és hogyan, valamint mit jelent a veszélyeztetett terhesség, ezeket érdemes aprólékosan kielemezni, és úgy beilleszteni a történetbe, hogy jobban illeszkedjen a valós helyzetekhez.
Ami kifejezetten sokkolt, hogy Gabriele haláláról szinte alig tudunk meg valamit, érthető, hogy Lolát annyira lesújtja, hogy alig tud róla beszélni, de valahogy úgy éreztem, nem kapott elég hangsúlyt a tragédiája.

Oliver pedig szörnyen megfejthetetlen számomra. Mindvégig furcsa játszmáját űzi, újra meg újra leírjuk a köröket vele, de alvilági személy létére egyszer sem elég belevaló, hogy lezárja ezeket a dolgokat, úgy, ahogy egy hozzá hasonló alak tenné.

A történet végére nem derül ki, hogy ki is a gyermek apja, de úgy hiszem ez így is volt jól, nekem nagyon tetszett, hogy nem e körül forgott a vége konfliktus, és Lola megtette, amit tervezett, nem ingott meg a végső döntését illetően, és ez így egy szép kerek történet lett.

Előadásmód

Az egész egyesszám elsőszemélyben olvasható. Lola fogalmazási stílusa kemény, de határozott, nem érzelgősködik sokat, a megpróbáltatások ellenére erős személyiségnek tűnik, néha igen szabadosan fogalmaz, ami segít belehelyezkedni a mű világába.
A fejezetek bár rövidek, nagyon tömbösítettek, és bár ilyen kevés karakterszámnál, nem annyira zavaró, de érdemes lenne, még így is bekezdésekre bontani a részleteket, hogy jobban elkülöníthetők legyenek.
Egyébként a tömör velős mondatok nagyon ütősek tudnak lenni, de ezeket csattanókra érdemes tartogatni. A cselekménydúsabb részekre több leírás részt érdemes illeszteni, érzékletesebbé teszi a jelenetet, az olvasók könnyebben megélik az összetettebb mondatokban, és bővebben kifejtett eseményeket.
Ami még sokat segíthet, ha az író figyelmet szentel rá, hogy az olvasó mind az öt érzékszervére hasson egyszerre, de nagyon szerettem, hogy ütősen, velősen fogalmaz az író, nincs felesleges szócséplés, se körülírás egyik jelenetben sem.

Nem tudtam hova illeszthetném be, de felszeretném hívni az alkotó figyelmét, hogy a harmadik fejezetben van egy részlet, ami újra ismétlődik, valószínűleg véletlen duplikáció történt beillesztéskor.

Összeségében, egy olyan pörgős történet, amit együltő helyemben végig tudtam olvasni, a fejezetek lekötötték a figyelmem, kíváncsi voltam a lezárásra, nem épp erre számítottam, de azt hiszem, így lett fantasztikusan kerek. Volt egy enyhén borzongató hangulata, ami engem nagyon megfogott.
Mindenkinek szeretettel ajánlom, aki oda van a fordulatos, kicsit drámai, de annál érzékibb történetekért. Szép munka, és szívesen olvasom majd tovább műveit is az írónak.

A kritikát írta: Mila