HWSZ KRITIKÁK

LI(f)E - @Zolikss

Original

A Li(f)e, két budapesti család életét mutatja be, akiknek konfliktusait a kétszínűség okozza, és csak a tökéletesség látszata tartja őket össze. A történetet a borító és tagek alapján minden bizonnyal a született feleségek sorozata ihlette, így várhatóan ahhoz hasonlatos cselszövésekkel, és ármánnyal körbe szőtt történetbe vethetjük bele magunkat.

Borító

Szerintem nagyon találó, egyszerű, a megválasztott kép ráhangol minket a történetre, persze első benyomásra olyan érzésem támadt, mintha született feleségek fanfictionba kezdenék. A cím nagyon találó, és tetszik az angol szójáték, bár mivel magyarországon játszódik a történet. Szerintem célszerűbb lett volna, egy magyar címet választani, de teljesen értem az alap koncepciót. Viszont, így, amíg bele nem lapozunk nem derülhet ki számunkra, hogy egy original történetről van szó, magyar szereplőkkel. Szerintem célszerű lenne minderre legalább a fülszövegben kitérni, ha a cím és a borító képe nem is sugallja mindezt.

Fülszöveg

Ütős, rövid, tájékoztató jellegű, továbbra is csak annyit hiányolok belőle, hogy nincs rá utalás hol játszódik a mű, valamint, hogy ez nem egy a fanfiction.

Helyesírás

Összeségében rendben van, nincsenek benne szarvas hibák, amikkel oly' sok történetben találkozni, egyedül az elütések gyakoriak.
Amire felhívnám még a figyelmet, hogy a fejezetcímekben magyar szabályok szerint csak az első szó kezdődhet nagybetűvel, vagy ha szerepel benne tulajdonnév.
A szövegben félkövérrel történő kiemelést sem használunk, kizárólag dőltbetűket érdemes, azokat is a hangsúlyosabb kifejezéseknél. Az első fejezetben a legelső bekezdésben szerepelnek kiemeléssel a káromkodások, amikben csillaggal tompította az író az obszcén kifejezés élét, erre még kitérek a fogalmazásnál. Valamint a Li(f)e felirat után lévő első mondat félkövér, ami szerintem véletlen lehet, mert nincs benne semmi hangsúlyos.
Bekezdéssel lentebb szerepel egy "Nem tanult." megjegyzés is, ami háromszoros kiemelést kapott (félkövér, dőlt, csupa nagybetű), hangsúlyozás kedvéért simán dőltbetűkkel történő kiemelése is elegendő.

Fogalmazás

Nagyon ígéretes, bár itt-ott szerepelnek furcsa szórendek, vagy kifejezések.
Ami kicsit szokatlan számomra, hogy az első bekezdés mind a két fejezetben külön lett választva. Mindkét esetben itt egy narrációt találunk az írótól, ezt követően szerepel a cím Li(f)e, majd egyesszám harmadik személyben kezdődik a történet. Amennyiben jól értelmezem ennek célja, hogy az író közvetlenül kiszóljon az olvasóhoz, itt próbál kommunikálni vele, ami a pilotban jól sikerült kivitelezni, a második fejezetben már szükségtelennek éreztem. Leginkább azért, mert igen megzavarja az olvasót, hogy azzal kezdődik "Levi úton volt az állomásra, ahol Bence várt rá.". Ez inkább tűnik az előző fejezet folytatásának, E/3-nak, mint kiszólásnak, majd ezt követően lendül bele az író karakterek kifejtésébe, és a helyzet narrációjába. Végül szerepel egy újabb kiszólás.
Nagyon kell vigyázni, mennyire veszi fel az író a kommunikációt az olvasóval, mert könnyen meg lehet vele zavarni. Mértékkel kell kezelni, vagy folyamatosan fenntartani, mint egy elbeszélésben, esetleg műmesében. A másik fontos pont, az információ adagolása, de ez már az előadásmódhoz tartozik.

Történet

A karakterek változatosak, a személyiségüket ugyan még nem sikerült bemutatni igazán, inkább az események pörögnek gyors egymás utánban, a párbeszéd és az elbeszélő részek szép ritmusban váltják egymást, amit igazán hiányolok azok a leírás részek. Sokan tudják, hogyan néz ki a nyugati pályaudvar, de nem járt arra mindenki, ahogy a lakásokban sem. Nem feltétlen kell minden helyszínt bemutatni, de néhány hangulatfestő szóval is behatároltá válik egy helyszín. A párbeszédek élők, olvastatja magát a mű, és elég gyors ütemet is diktál.
Kifejezetten tetszett, ahogy Laura rémálmán keresztül találkoztunk először a szituációval, ami végülis igazolást nyer a fejezet végére. Ám, a második fejezetben például van egy rész, ahol a helyszínelő nyomozó közöl Bencével olyan információkat, mint a gyilkosság gyanúja, amit még közvetlen hozzátartozóval sem közölnének, amíg meg nem bizonyosodnak róla, hogy nincs közöttük a gyilkos. Ezt a részt valószerűtlennek éreztem, de természetesen ez csak az én meglátásom.

Előadásmód

Igen magas pontszámot adtam, mint írtam kifejezetten olvastatja magát a mű, való igaz a leírások hiányoznak, és a fejezetek sem túl hosszúak, de úgy hiszem ez egy elbeszélő történet, amiknél igazán nincs szükség többezer szavas fejezetekre.
Az információadagolásra akartam még kitérni, mert elég sokat tényként közül velünk az író. Például van az rész a második fejezet elején, ahol az szerepel:
"Benjamin nem csak a feleségének hazudott folyamatosan, hanem Katának is, mikor azzal nyugtatgatta, hogy amint tud, elválik a feleségétől és együtt boldogok lehetnek majd."
Nem feltétlen kell ennyire indirekt módon kikommunikálni a tényeket, sokkal elegánsabb, ha leírás részekből derülnek ki az ilyesfajta információk, mert olvasónak is sokkal komolyabb élmény, ha maga rakhatja össze a kirakóst a jelenetekből. Egy szóval a mutasd, ne mondd elvet érdemes alkalmazni.

Összeségében, egy szépen átgondolt és megtervezett történet, aminek kíváncsian várom a folytatását, remek kriminek ígérkezik. Szép munka!

A 2019. áprilisi versenyen elért pontszámai

Borító: 9 pont
Fülszöveg: 9 pont
Helyesírás: 8 pont
Fogalmazás: 8 pont
Történet: 9 pont
Előadás mód: 9 pont
Összpontszám: 52 pont

A kritikát írta és pontozta: Mila