HWSZ KRITIKÁK

Megölni Hedviget - @Pál Barbara

Original, 94 fejezet

A mű egy izgalmas pszicho thriller, nem kevés drámával megfűszerezve. Márton Hedvig egy igen bohém ifjú hölgy, akit hidegzuhanyként ér egy számára idegen férfi - Bánffy Levente - kegyetlen őszinte és lesújtó véleménye a lány életviteléről. Hedviget egyszerűen magával ragadja ez a távolságtartó, mégis roppant intelligens férfi, és fenekestül forgatja fel az életét. Ám Levente nem csak egy egyszerű hidegvérű típus, tragikus múltja miatt változtatta szörnyen titokzatossá.

Borító

Tökéletesen eltalálta az alkotó, a történet hangulatához remekül illik a szerkesztett kép, és a betűtípus is roppant mód passzol.

Fülszöveg

Meglehetősen rövid, engem kicsit megzavart, hogy nem teljesen érthető, kinek a szemszögéből olvasható ez az egyetlen mondat. "Talán unnám is az egészet, ha nem lennének a hangok a fejemben." Én valamivel konkrétabbá tenném, hisz a cél az volna, hogy felkeltse az olvasó érdeklődését, de így igen keveset árul el a történetről.

Helyesírás

Általánosságban rendben van, a legszembetűnőbb hibák a központozásnál vannak, ennek a szabályait érdemes lenne átfutni. Az igekötők helyesírásával akadnak még gondok, időnként elmarad egy-egy vessző, kimaradnak szavak a mondatban, amik esetenként a jelentésére is hatással vannak, de mindezek kijavításában egy figyelmes béta ellenőrrel sokat tud segíteni.
Jellemző a történetre a tömbösítés. Kevés az új bekezdés, az enter az egyes gondolatmenetek után, ezeket érdemes gyakrabban alkalmazni, hogy jobban követhető, átlátható legyen a történet és az egyes gondolatmenetek elkülöníthetők legyenek egymástól.

Fogalmazás

Roppant jól illik a thriller hangulathoz, és mivel egyes szám első személyben íródik, és mindig a két főszereplőnk egyike narrálja az eseményeket, csodásan érzékelteti az író a stílusaik közti különbséget.

A leírás részek, dialógusok jól megfontoltak, a fogalmazás nagyon szép és választékos, a párbeszédek roppant módon élnek, Levente szúrós megjegyzései, Hedvig megszeppent időnként ártatlan reakciói csodás kontrasztot mutatnak a karakterekről, szép ellenpólusai egymásnak, és Ágota is egy nagyon titokzatos, mégis előkelő lány személyiségét kelti, a kommunikációján keresztül.

Ami időnként szembetűnik, az a szóismétlések gyakorisága, és elvétve találtam oda nem illő kifejezéseket, mikor – szerintem - az író, épp az imént említett hibát szerette volna elkerülni. Érdemes még egyszer átfutni a részeket ilyen tekintetben is, hogy ne legyenek túlzón kiugró kifejezések.

Történet

Meglehetősen nehéz róla spoiler mentesen írni, de úgy hiszem, mivel ez nem egy ajánló, hanem egy vélemény, aki elolvassa vállalja ennek kockázatát.

Az egész mű szépen hozza thrillerek folyamatosan nyomasztó hangulatát, és nem csak az első fejezetre gondolok, vagy Levente betegségére, már önmagában Hedvig erős, frusztrálóan szoros kötődése a férfihoz is kellő alapot szolgáltat mindehhez. Hisz mi olvasók végig tudjuk, hogy a férfi egy szörnyen zárkózott, sznob, önhitt alak, aki ráadásul még egy komoly mentális betegséggel is küzd. Borítékolható a kegyetlen végkimenetel, és még ha nem is lenne az első fejezetben lévő jóslat a jelenre, akkor is tudnánk, hogy kettejük kapcsolata gyötrelmekkel, fájdalommal, küzdelmekkel teli lesz. Szörnyen tragikus ezt így előre látni, és érezni mindvégig a történet alatt.

Úgy hiszem az első fejezet, ami a jelent mutatja be azon céllal íródott, hogy egyfajta keretbe foglalja a történetet, egyidejűleg felkeltve az olvasó kíváncsiságát is a történetre, mert a második fejezet már a nyolc évvel korábbi találkozásuknál folytatódik.

Mivel még messze nem értünk a végére, így nem tudom pontosan megmondani, hogy mennyire lesz szép az a keret, amivel az író indított, jelenleg nem is vagyok benne biztos, hogy indokolt-e az első fejezet jelen idejű bemutatása, bár biztos vagyok benne, hogy mire a végére érünk, közel sem fogom kiugrónak érezni.

Őszintén szólva mikor olvasni kezdtem, abszolút nem erre számítottam, a cím alapján és az igen rövid fülszövegből arra következtettem, hogy sokkal inkább egy vadászat lesz az egész, vagy nyomozásról szól majd, és legnagyobb meglepetésemre egy flörttel, és erotikus töltettel megspékelt sztoriról van szó.

Nagyon szerettem benne, hogy már igen az elején szembesülünk Hedvig jellemfejlődésével, amit Levente vált ki, mindez remek alapot képez a kötődéshez, amit a lány Levi iránt kezd el érezni. Remekül működik közöttük a kémia, az adok-kapok, és jó látni, hogy hatással vannak egymásra a szereplők, valós, megalapozott reakciókat váltanak ki egymásból, és nem felületes a drámai alapja, mint azt más esetekben oly sokszor láthatjuk.

Elképesztő, ahogy kiderül miként vált Leviből a férfi Bánffyvá, hogy milyen események vezettek el eddig a helyzetig, a betegségéig, mi több jelen személyiségéhez, hogy mi volt a kirobbantója jelenlegi állapotának, és hogy mindezt a legváratlanabb személynek köszönhetően tudjuk meg. Fantasztikus az író információadagolásra, remekül építi fel a történetet, és a tárja elénk a rejtélyt megoldó válaszokat.

Mindig is érdekelt, hogyan alakult ki Ágota és Levi közötti kapcsolat, és eleinte egy igen felszínes, merev párnak tartottam őket, végül kiderül mennyire megtévesztő a jelenlegi állapot a jóval korábbi múlthoz képest.
Érdekesnek, és szerethetőnek tartom, hogy az alkotó ilyen összetett és bonyolult szereplőket alkotott, akiknek teljes életét átláthatjuk ebben a nem is olyan hosszú történetben, mert bár sok fejezetből áll, a fejezetek igen rövidek, velősek, lényegre törőek.

Alaposan, és szépen felépített, jól átgondolt történetről van szó, hisz az író nem csak a munka világáról ír valóságosan, de Levi betegségét is remekül mutatja be. Időnként durva szembesítést kapunk az elmélyéről mikor azon fejezeteket olvashatjuk, ahol elhatalmasodik rajta mindez. Ezeket a részeket igen sokkoló olvasni, és tény, hogy nagyon nehéz kifürkészni mi is játszódik le egy ehhez hasonló elmében, mert minden eset igen egyedi, de úgy érzem az írónak sikerült igen érzékletesen átadni a kaotikusságát.

Egyértelmű, hogy az író sokat dolgozott a történettel, és elegendő ismereteket szerzett mindazon területeken, amiket megcsillogtat a műben, politika, művészet, pszichológiai betegségek, sok témakört képvisel a mű, és bár egyeseket csak érintőlegesen láthatunk, egyértelmű, hogy az alkotó olvasott a témákban.

Előadásmód

Nagyon egyedi, és velejéig hatolóan érzékletes. Az író ügyesen forgatja a szavakat, és remekül beránt a világába. Szépen megszerkesztett jelenetek, jól megválasztott pillanatokat épít be, a környezet és a szereplők nagyon élők, a karakterek cselekedeteinek súlya, minden lépésüknek tétje van, így szépen tartja magát a zsánerhez. Azért is emelem ki mindezeket az alapvetőnek tűnő dolgokat, mert könnyű őket elvéteni az alkotás folyamata során.

A legszembetűnőbb hibák a szerkesztésben találhatók meg, amiket sajnos csak még több ellenőrzéssel, és újra olvasással lehet kiküszöbölni. Például előfordul kiszólás a történetben, ami abszolút szokatlan még ebben a formában is, az ilyesféle megoldások sokkal inkább a napló történetekre jellemzők, ahol a szereplő tisztában van vele, hogy meséli valakinek a történetét.

Levi fejezeteire és érdemes nagyon oda figyelni, akadnak olyan részek, ahol meglehetősen nehéz követni a rajta kívül eső történéseket, például mikor az ötvenkettedik fejezetben semmit nem lát, és az orvosok beszélgetnek felette. Bár tudom, hogy ezeken a részeken maga a szereplő is meg van zavarodva, és sokszor ő maga sem érti mi történik pontosan, de az olvasónak szüksége van támpontokra, hogy követni tudja mi zajlik a férfi fejében, és mi a külvilágban.

A szilveszteri bulis részeknél konkrétan a negyvennegyedikben is előfordult olyan rész, ahol ugráltunk egy korábban megtörtént jelenet és a jelen pillanat között, és bár tudom, hogy itt a szereplő tudata is zavarodott, mert keveredtek benne az emlékek és jelen pillanatok, de egy ilyen jelenetet filmen könnyű megjeleníteni, olvasás közben már sokkal nehezebben követhető, dacára a betűalak változtatásának is. Ezeket a részeket én szintén átdolgoznám, mert az olvasót könnyen megzavarja, mikor egy jelenet ugrál a jelen eseményei, és a múltbeli emlékek között, főleg ha nem vagyunk vele tisztában hol is játszódik a jelen, vagy a múlt.

Illetőleg apróságok is feltűntek, ami talán már csak az én figyelmemet ragadta meg. Van egy olyan rész az ötvenhetedik fejezetben, ahol Levente felugrik a földről, és egy korábban közelről még nem látott orvos mellett rohan el, mégis az egyetlen jellemző, ami megragadja őt, hogy zöld a szeme. Egy ilyen túl zavaros pillanatban, kicsit meglepő volt, hogy ez volt a legszembetűnőbb dolog, ami megragadta a karaktert, de mint említettem ez már csak apróság, és egyáltalában nem lehetetlen, hogy valakinek ez legyen az egyetlen, ami megragadja a figyelmét.

Összeségében, a történet szépen felépített, érdemes a továbbiakban is munkát fektetni bele, az írónak kivételes érzéke van a hangulatkeltéshez, és bár akadnak javítani valók a műben, az alkotó ígéretes jövő előtt áll, ebben biztos vagyok.

A kritikát írta: Mila