HWSZ KRITIKÁK

Flowers of Beauty - @Nancy_SL

Kim HyunWoong egy ifjú koreai diák, akit az iskolája egy program keretében Magyarországra küld, hogy találkozzon az ott élő, tüdőbeteg Kwan GyeonTaevel. Bár mindeddig egymástól távol, a világ két külön sarkában éltek, a segélyprogramnak hála a két fiatal rokonlélekre talál, és mély bensőséges kapcsolat alakul ki közöttük.

Borító

Ötletesen összerakott, formabontó típus, a színvilága igazán egyedi és megkapó, a cím szépen olvasható, de az író neve kevéssé, érdemes lenne ugyanazzal a betűtípussal dolgozni mindkét esetében.

Fülszöveg

A fülszöveg látszólag egy idézet a történet egy részletéből, bár eddig a pontig még nem érkezett el az író. Személy szerint nem tartom előnyösnek idézetet választani fülszövegnek, mert az olvasók sokkal inkább egy összefoglalót várnak a történet fő irányvonaláról, nyitva hagyott kérdésekkel, hogy szívesen lapozzanak a történetbe.
Itt szükségesnek tartom megjegyezni, hogy én nem beszélem a koreai nyelvet, és a főszereplőknek is utána kellett néznem, mert korábban nem hallottam róluk. A fanfictionök célközönsége elsősorban a szereplőért, az adott világért rajongó tábor, de előfordul, hogy laikusként kezd bele valaki egy ilyen történetbe, mert megfogja a hangulata, cselekménye. Ezért érdemes arra figyelni, hogy mindent egyértelművé tegyünk azoknak is, akik számára még új ez a világ. Például számomra sajnos nem derült ki, mit is jelent, a fülszöveg végén szerepelő részlet miszerint, GyeonTae a virág, és HyunWoong az eső. Ennek valami köze van a nevekhez? Vagy teljes mértékben a történet cselekményéből derül ki ez az értelmezés?

Helyesírás

Az amatőr írók általános hibái fordulnak csak benne elő. A legszembetűnőbbek az elütések, amik újra ellenőrzéssorán gyorsan észlelhetők, és javíthatók. Amire érdemes nagyobb figyelmet fordítani, azaz igekötők egybe és külön írása, a mondatközi írásjelek helyes használata, szóismétlések ritkítása. Ezekhez kiváló ellenőrző weboldalak állnak rendelkezésre az interneten, valamint szinonimaszótár is sokat tud segíteni a szóismétlések elkerülésére.

Fogalmazás

Az alkotó fogalmazása kifejezetten illik a zsáner romantikus, drámai hangulatához. A mű narrációja a nézőpont tekintetében korlátozott harmadik személyben történik, ami ideális választás ebben a műfajban. A leírás részek szépek, érzékletesek, többnyire a személyek külsejét emeli ki, a környezet ritkábban kap szerepet, de még ügyesen minimalizálja az író, mert érzékelteti annyira, hogy a szereplők ne lebegjenek a térben, mégis el tudjuk helyezni őket valahová, és ez a történetnek szép erőssége.

Amire érdemes oda figyelni, hogy időnként képzavarok jelennek meg, amik kirántják a jelenetből az olvasót. Ilyen például a "Nem sírt, csupán könnyezett a szeme, vagy tán az eső esett belőle?" az ilyen, és efféle részleteket érdemes kigyomlálni, másfajta szóképet használni a hangulat fokozására.

Történet

Az alkotó a történet ívét a virágokra építette, ami egy igen egyedi és kreatív ötlet. A szerző egyértelműen dolgozott vele, utána olvasott az üzenetüknek, eredetüknek, és minden fejezet cím belőlük és jelentésükből ered.
A koncepció maga számomra még nem teljesen érthető, mert eddig a két főszereplő életében nem bukkantak fel a virágok semmilyen formában. Talán a karakterek neve hordoz valamilyen virágjelentést, és innen származhatott az ötlet, de a fülszövegben olvasható idézetből úgy sejtem ez hamarosan ki fog derülni.

A másik kiemelendő pontja a történetnek az iskolai program, aminek hála a két ifjú találkozik. Az író szépen kialakította az ötletet, hogyan és miért kerülnek közvetlen kapcsolatba szereplők, de számomra nem kellően megalapozott az indok, mert nem teljesen értem, hogy mi a program célja.
Milyen segítséget tud nyújtani egy koreai iskolás fiatal, egy távoli országban élő beteg társának? Milyen feladatokat bíznak az egészséges félre? A tanuló kap az iskolától esetleg pénzt, hogy ellássa magát, vagy a beteg gyermek szüleinek kell minden tekintetben gondoskodnia róla a kint tartózkodása alatt?
Talán valóban csak egy mellékes részletnek tűnhet, de fontos lenne a programot megalapozott indokra fektetni. Leginkább úgy tudnám elképzelni ezt a segítségnyújtó programot, ha maguk a fiúk is egészségügyi iskolába járnának, vagy kötelező lenne az utolsó vizsgáig bizonyos óraszámú szociális feladatot ellátni.

A történet még meglehetősen az elején jár, mindössze öt fejezetet olvashattam belőle, és eddig HyunWoong életéről tudhattam meg többet, az ő családjáról és barátairól kaptam a legtöbb információt. Kevéssé ismerhettem meg GyeonTae oldalát, de az édesanyjával kialakult szoros kapcsolata már bemutatásra került, valamint megtudhattam, hogy mivel is tölti az idejét a betegsége miatt gyengélkedő fiú.

Őszintén kíváncsi vagyok hová vezet majd a történet, milyen módon tudnak majd segíteni egymásnak a nehézségek leküzdésében, és hogy meddig tartható fent távolsági kapcsolatuk, hisz a program csak egy időre szól, és GyeonTae betegsége folyamatosan rosszabbodó, gyógyíthatatlan típus, ami állandó kezelést igényel.

Előadásmód

A felvezetés szép, a két fiatal körülményeit alaposan bemutatja az író, a drámai életrajzi pillanatokat szépen ellensúlyozza a humor, amit HyunWoong, Chris és Felix kapcsolatának, jellemüknek köszönhetünk.
A fejezetek rövidek, de olvasmányosak, a ritmusa remek, nem vontatott, de elegendő információt csepegtet az olvasók számára, nem varrja el azonnal a szálakat, hagy nyitott kérdéseket, hogy legyen okunk a folytatást várni.

Összeségében, egy meghatónak ígérkező romantikus dráma, humorral megfűszerezve. Elsősorban mindenképpen Kim HyunWoong és Kwon GyeonTae rajongóknak ajánlom figyelmébe, de továbbá mindenki másnak is, akinek szívéhez közel áll a romantikus zsáner.

A kritikát írta: Mila