HWSZ KRITIKÁK

Maybe - @sashasurnyi

5 fejezet + prológus
Ongoing

Ebben a történetben nyomon követhetjük egy fiú életének alakulását, miután elvesztette a barátnőjét. Véleményem szerint elég szomorú témát dolgoz fel; fő témája a gyász és az elveszítés. A főszereplő, Dante elhatározta, hogy a korábban Harperrel, a volt barátnővel tervezett utazásokat nem dobja kukába. Így elindult a lány úticéljainak listájával a világba.

Borító

Gyönyörű munka. Elragadó. Én személy szerint pont ilyesmit várok el egy borítótól. Felkeltette a figyelmem, odavonzott a történethez. A kép színei a cím színeivel összhangban vannak, a cím feltűnő és olvasható, bár még nem nyert értelmet a történetben. Számomra értelmetlen, hogy miért angolul vannak írva a fejezetek számai a címekben. Sokkal esztétikusabb lenne magyarul kiírni, tekintettel arra, hogy ez egy magyar történet.

Fülszöveg

Ütős. Nagyon jól ráhangol a történetre, tudatja a legfontosabb háttér-információkat az olvasóval és előrevetít. Plusz pont, hogy nincsenek benne helyesírási hibák.

Helyesírás

Fejlesztésre szorul. Esetleg többszöri átolvasással lehetne rajta javítani, vagy bétázással.
Rossz szóhasználatokkal találkoztam, mint például a: „...nem tudok innen egy lépést is tenni." Ezt javítani illene és az is szót se-re javítani.
Szóismétlés is előfordul többször, például a pap beszédében ez: „Valóban kérdésekkel és gyászolva állunk meg ez előtt a kérdés előtt."
Gond volt a –ban, -ben toldalékokkal is többször. Nem főzünk együtt a konyhába. Ilyen nincs. Konyhában.
Vesszőhibák párszor fordultak elő. Leginkább olyan helyekre került vessző, ahová nem kell. Például a neki szó előtt nincs vessző.
Szórványosan előfordultak elírások pl: az járdán.
Ezeken kívül probléma volt még magyartalan szóhasználatok: körbe utazhassuk, ezt ráadásul még egybe is kell írni. Ez körbeutazhatjuk.
Központozási hibákkal is találkoztam jócskán. A leggyakrabban előforduló eset az volt, amikor magát a mondandót és a kommentárt két külön mondatként vesszük. A megszólalással nem foglalkozol tovább, hanem egy új cselekvés, esemény leírása van a gondolatjel után. Ebben az esetben a közlés végére kitesszük még a pontot is, mint mondatvégi írásjelet, és aztán nagy kezdőbetűvel indítjuk a kommentárt, mint teljesen új mondatot.

Fogalmazás

Egyszerű, letisztult stílus. A történet e/1-ben íródik, férfi szemszögből, a karakter igen érzékletesen fogalmaz. A leírás részek többségben vannak, és úgy hiszem ennek megalkotásában jobb az író. Ezek a részek nagyon jók, több helyen is megfogtak. Például a seattle-i hotelszoba, és a Starbucks bemutatása. Alapvetően a leírások mennyisége jóval meghaladja a dialógusokét, de mégis azt mondom, hogy ebben a történetben egyáltalán nem zavaró. Én számítottam erre, hiszen a történet fő szála a főszereplő gyászának feldolgozása, ami egy folyamat. Tetszik a sok leírás, részletes bemutatások és személyes gondolatok tömkelege.
Elég ritka a mai romantikus regényekben, hogy férfi szemszögből vannak írva, de itt van rá az élő példa. Ráadásul szerintem egész ügyesen kivitelezte az író.
A legnagyobb probléma, hogy az egész sztoriban folyamatosak az igeidők közötti ugrálások. Jelen és múlt idő közt lépked az író, ami elképesztően zavaró tud lenni. Ezeket átírással érdemes lenne javítani.
A kedvenc részeim közé tartozik a prológusban szépen megfogalmazott szerelem, és a főszereplő érzései.

Történet

A történet már a fülszöveg alapján nagyon érdekesnek bizonyult számomra. Az egyetlen dolog, amit hiányoltam a történetből, az a bakancslista, amire már a fülszövegben említést tett az író. Ez nem feltétel, de szerintem hangulatosabbá tenné a történetet. Persze lehet, hogy csak én hiányolom.
Ötletes a prológusban a szereplők képpel való bemutatása, azonban ez a szövegben való külső leírásuk hiányát jelenti. Jó, hiszen megkönnyíti az olvasó dolgát és nem bíz semmit a képzeletre, azonban elvágja az utat az elől, hogy az író fejlődhessen a karakterek leírása terén.
Az első fejezet kissé melankolikusra sikeredett, elég nagy szerepet kapott benne a gyász, az elvesztés és a halál. Ettől függetlenül nagyon szép, és érdekesen boncolgatja a halált, a Bibliát és a földön való létünk értelmét, célját párhuzamban egy fiú életével, aki éppen elveszítette a számára legfontosabb személyt az életében. A pap beszéde közben a fiú gondolatait olvashatjuk, mintegy párbeszéd szerűen, egy kissé talán lázadóan is, de ez talán csak az elvesztés okozta harag és düh a világ ellen.
Az egyetlen hely, ahol kissé hiteltelennek találtam a történetet, az a negyedik részben a kávézóban elalvós jelenet. Mielőtt a kávézóba ment volna Dante, leírja a szöveg, hogy kb. fél órával azelőtt kelt fel a hotelszobában, ahol majdnem öt órát aludt. Ezután elkészült, elsétált a pár percre lévő (!) Starbucksba, majd ott a kávéja kikérése után nem sokkal újra elaludt. Tehát nem gondolnám, hogy egy ember ennyire kevés idő eltelése után megint képes lenne elaludni magától. Az rendben van, hogy Harper halála után Danté-nek alvási problémái vannak, de számomra ez akkor is elképzelhetetlen. Emellett, még szintén a negyedik részben nagyon kizökkentett az olvasásból, amikor egyszer csak Heidi azt mondta Danté-nek, hogy kövess. A rész elejétől kezdve önözik egymást, aztán hirtelen átvált a kövessen-nel tegezésre, majd megint önözés, végül már a parkhoz érve megbeszélik, hogy tegezik egymást végleg.
De a negatívumok mellett természetesen vannak pozitívumok is. Ami különösen tetszett a történetben, az a cselekmény és az időjárás párhuzama. Amikor Dante letört és magába forduló, kint esik az eső. Nem sokkal ezután kisüt a nap, majd mikor elmegy a kávézóba, találkozik Heidi-vel. Az ezt követő részben Dante egy szivárványt lát a hotel ablakából, mielőtt újra találkozni megy Heidi-vel.
Először azt gondoltam, hogy a fentre beszúrt képeknek nincs jelentősége, de hamar rájöttem, hogy, hogy ezek a bakancslistán megjelölt úticélokat jelképezik. Én személy szerint nagyon szeretem az idézeteket, a felülre beszúrt, szerkesztett képeken is találtam nagyon különlegeseket, számomra ez kicsit feljebb dobta a történet hangulatát az amúgy kissé szomorkás alapról indulva.
Dante karaktere szimpatikus, mélyen gondolkodó és filozofikus ember. Szépen bontakozik ki a személyisége, és igen hamar megindul a jellemfejlődés is. Egyértelmű, hogy a fiú Heidi hatására kezd el változni és feloldódni a történetben.
Heidi aranyos, kissé szeleburdi személyiségű lány. Már mikor belépett a történetbe, érezhető volt, hogy cseppet sem hasonlít Harperre, és épp ezért kezd el ilyen érdekessé válni a történet. A volt, és leendő lányban lévő ellentét miatt.
Harper személyiségéről egyelőre nem sokat tudunk, csak amiket Dante idéz fel róla, vagy kettőjük közös emléke. Feltételezem, hogy a továbbiakban többet fogunk megtudni róla és a Danté-val való kapcsolatukról.

Előadásmód

A történet íve szép, egyenletesen halad, és viszonylag hamar be is indulnak az események. Dnate érzelmei részletesen kerülnek bemutatásra minden alkalommal, a leírások is abszolút rendben vannak. Nem bíz semmit sem a képzeletre.

Összességében egy elég szomorú témát alapul vevő történet, ami az elején inkább melankolikus, de a történet előrehaladtával kezd feloldódni a jeges hangulat, újabb szereplőt ismerünk meg, akiről talán nem is gondolnánk, de megváltoztatja a főszereplőnk életét. Bárkinek ajánlom, aki szeret ifjúsági történeteket olvasni. Kíváncsian várjuk a folytatást!

A kritikát írta: Petra