HWSZ KRITIKÁK

Az elveszett búvár naplója - @Cs3ng3

17 rész, befejezett

Ez a kis történet a mélytengeri búvár napjait mutatja be. A cselekmény elindul egy pontról, az olvasó belecsöppen a titokzatos történetbe.

Borító

Láttam a leírásban, hogy nem saját munka, de ettől még dicséretet érdemel. Nagyon ütős. Tökéletesen passzol a történethez, szuper a képválasztás, a színvilág gyönyörű. Tetszik a cím betűtípusa, illeszkedik a borítóhoz. Szép munka!

Fülszöveg

Rövid, de ebben az esetben nem kifogásolható. Csak egy, a legalapvetőbb információt közli, mégpedig azt, hogy a főszereplőnk a búvár. Tetszik, hogy az első két mondata általánosít, majd a harmadik rögtön rákérdez az olvasó személyes álláspontjára, ezzel megszólítva őt. A kérdésből már itt következtethetünk a történetnek arra a pontjára, hogy mindenkinek mást és mást mesél el.
Egyetlenegy ékezet elmaradást leszámítva a külalakban sincs hiba.

Helyesírás

Nincs benne kivetnivaló. Tekintettel arra, hogy egy rész csak pár mondatos, és egy szereplő van, a leírások nem mélyülnek el jobban érzelmek, karakterek vagy környezet bemutatásában. Ebből következik, hogy a szóhasználat is egyszerű, tisztán érthető, hibák nélküli.

Fogalmazás

A történet e/1-ben íródik, rövid részekkel, naplószerűen. Praktikus megoldás ez, mert így az olvasó közelinek érzi a főszereplőt, beleképzelheti magát a helyzetébe.
Ami nagy szerepet játszott ennek a történetnek a megírásában, úgy gondolom az összetett és egyszerű mondatok használata. Ehhez kis kell egyfajta érzék, hogy mikor milyen következzen egymás után, mert az ilyen kis terjedelmű műveknél ez lehet késleltetés, hatásfokozás és untatás is. Örülök, hogy ez a történet így lett megírva, ahogy.
Szóismétlések nincsenek, ami azt hiszem dicséretre méltó ilyen művek tekintetében. Elírásokkal sem találkoztam.

Történet

Az alapötlet nagyon egyedi, jól van kivitelezve, ezt másképp nem is lehetne megírni.
És igen, a kritika legelső sorában szándékosan írtam 17 részt, fejezet helyett, mert nekem a fejezetről kicsit hosszabb terjedelem jut eszembe. Remélem ezzel nem sértek meg senkit.
A történet in medias res kezdődik, látjuk a főszereplőt, megtudjuk a helyzetét. Innentől kezdve minden nap leír valamit a szöveg, amiből megtudjuk a cselekmények haladását. Valami mindig történik, sosem unatkozik odalent. A történeten át elkísérhetjük a búvárt 17 napon keresztül, ahogy a célja felé tart, a történet végén pedig érdekes csavarral találkozunk. A történetnek megvan a saját íve, nagyon szép, nem elsietett, kis várakozás után jutunk el a végkifejlethez.
Többször is említésre kerül a karakter küldetése, ám a történet rejtelmességének köszönhetően nem derül fény arra, hogy igazából mi is volt az. Megint egy pont, amibe az olvasó azt láthat belem, amit akar.
Ahogy már a fülszövegnél említettem, a történet mondanivalója attól függ, hogy ki olvassa, hogy az illető milyen lelkiállapotban van épp, és mik zajlanak le épp az életében. Egy olyan műről van szó, amit kortól, nemtől és minden mástól függetlenül bárki kezébe vehet.
Az elejétől kezdve, korán, a fülszövegben már letelepedik egyfajta nyomasztó hangulat, ami aztán végigkíséri a történetet. Egy helyen sem éreztem azt, hogy alábbhagyott volna a hangulat, vagy kiesett volna a szerepéből az író. Nagy tehetség kell ahhoz, hogy ilyen rövid, pár soros részekben hangulatot, vagy egyáltalán környezetet teremtsen valaki. Ez sikerült.
A részek végén mindig dőlt betűvel kiemelt mondat fejezi ki a szereplő egy gondolatát. Ami számomra hamar feltűnt, az az, hogy ezek a mondatok soha nem konkrétak. Mondhatnám úgy is, hogy függnek a levegőben, nem vonatkoznak semmilyen adott dologra és mindenki azt kezd velük, amit akar. Véleményem szerint, ezek azok a részek a történetben, amik igazán fokozzák a hangulatot. Előfordulhat, hogy más emberek másképp értelmezik ezeket, és így nem nehéz rájönni, hogy az író csak teremtett egy hangulatot, adott a karakter és a rövid cselekmény ebben a hangulatban, aztán a végén mindenki ott lyukad ki, ahová a saját elméje vezette tudat alatt.

Előadásmód

Ilyen történet esetében nem beszélhetünk dialógusokról, mivel naplószerűen íródott meg. Ennek ellenére a főszereplő elhatározottsága a célja elérése érdekében még a leíráson keresztül is átjön. Ettől többet nem igazán tudunk meg a búvárról, de a történet hangsúlya nem is erre esik.
Minden részben új információ érkezik, mintegy lassan adagolva be az olvasónak a történetet.

Összességében egy elég rejtelmes mű ez, de úgy gondolom, bárki olvashatja, aki egy kis merengésre vágyik az élet dolgairól, a körforgásáról és hogy miért is vagyunk mi ezen a Földön, mi a feladatunk. Bennem legalábbis ezeket a kérdéseket vetette fel a mű, érdemes elolvasni. Nagyon szép munka! Reméljük, olvashatunk még több ilyen és ehhez hasonló művet az írótól.

A kritikát írta: Petra