HWSZ KRITIKÁK

Lavina - @GalaxinaVilagai

8 fejezet

Original

Egy hihetetlenül aranyos és ötletes történet, amit ifjúsági kategóriába sorolnék. Az egész nagyon meseszerű, mégis hozzám hasonlóan biztos sok felnőtt is élveze egy ilyen könnyed és kedves alkotást.

Borítóját az egyszerű, mégis nagyszerű típusba sorolnám. Alapvetően tökéletesen illik a kép a történethez, és egyedül azért nem kapott maximum pontszámot, mert nehezen olvasható az író neve rajta, illetve én még azért megtoldanám egy kis képszerkesztéssel, hogy egyedibb legyen az egész.

A fülszövegből kiderül, honnan indul a történet, és hogy milyen világban járunk, de én sokkal inkább a hangulatot mutatnám be rajta, ugyanis a világ bonyolultsága sokakat elijeszthet ilyenkor a történet olvasásától. Sokan nem tudják kellően kidolgozni a maguk által alkotott világot és nehezen emészthető lesz a legtöbb ilyen történet. A Lavina viszont egy igen kreatív, kellemes hangulatú iromány, ami sokkal megkapóbb lenne az olvasóknak, ha tudnának erről. Többet írtam volna az asztrálvilágról bele, és a karakterek egyediségéről is. A címmel még nem sikerült zöldágra vergődnöm egyelőre ötletem sincs, mire utalhat pontosan, de hangzatos az biztos.

A helyesírása abszolút ötös, a fogalmazáson lehet fejleszteni, de történet műfajához jól illeszkedik. Alapvetően az író választékosan fogalmaz, még sincsenek metafórák, hasonlatok és egyéb irodalmi trükkök, amivel nem is kell túlzsúfolni egy műmesét. Én szívesen olvasnám az egészet epikaként is, de ez már csak egyéni hóbort.

Visszatérve a fogalmazásra a leírás részeket szerintem érdemes lenne megtoldani egy-két ilyen hangulatkeltő kifejezésekkel. Nekem az író stílusa is nagyon szerethető, gyorsan haladtam a történettel, mert könnyeden és érdekesen adja elő a jeleneteket. Igaz volt néhány nyakatekert jelenet benne, de ezen lehet javítani és néhány elgépelést, elírást leszámítva nem találtam benne túl sok helyesírási hibát, ami külön öröm a szemnek.

A történet középpontjában Havasi Csilla áll, totem nevén Hópihe, aki egy macska alakváltó. A fiatal lány Tyass-arienbe érkezik, hogy többet tanuljon meg az asztrálvilágról és annak irányításáról Holdvezértől. A város nagyon látványos, ahogy az író végig vezet minket rajta mi is oda képzelhetjük magunkat a helyszínre. Az egész környezet nagyon élő, a főváros vidám és varázslatos helynek tűnik, ahová magam is szívesen csöppennék.

Temérdek karakterrel találkozunk már a legelején, az író nagyon kreatívan és ötletesen párosítja az állati alakokat, a karakterek személyiségjegyeivel és totem neveikkel. Külön pluszpontot érdemel, ahogy a magyar elnevezésekkel játszik. Nagyon ötletes és igen értékeltem, hogy nem erőltetett rájuk szükségtelen angol, japán vagy egyéb nyelveket.

Az ötlet ugyan nem túl eredeti, és a világba is túlzsúfolt. Nagyon sok olyan fajt, lényt helyezett bele, akiket már jól ismerhetünk mitológiákból, fantasy történetekből. Persze mind tudjuk, hogy fantasy témában már ritkán van új a nap alatt, ezért nem is tekintem ezt egy alkotónál sem hibának. Ami talán kicsit zavaró, hogy többségében emberek lakják a világot, mégis rajtuk kívül számtalan más faj él benne, őszintén nehéz elképzelni, hogy férnek el ilyen sokan egy bolygón. Mármint, nem a létszámuk, hanem a sokféleségük miatt. Társadalmilag és fizikailag is lehetetlennek tűnik a kivitelezése, de ez már világalkotási kérdés.

Mindettől függetlenül nagyon fantáziadús a történet és az előadás mód kárpótol minden ilyen tervezési bakiért. A karakterek változatosak, a helyszínek gyönyörűek, a történetben megjelenő fordulatok nagyon aranyossá és viccessé teszik az egészet. Van egy sajátos hangulata.

A világ asztrál rendszere is érdekesen van felépítve, mivel még az elején járunk nem teljes mértékben átlátható számomra, de mikor Holdvezér épp Hopihét tanítja, mi is sokat olvashatunk erről és úgy tűnt, talán még utána is olvasott az író ezeknek a dolgoknak.

Ha választanom kéne kedvenc karaktert igen nehéz dolgom volna, oly sokan vannak és mind nagyon szerethetőek, hogy már most többen is a szívemhez nőttek. Ez azért is fontos, mert így nincs olyan jelenet, amit szívem szerint átlapoznék.

Külön plusz pont Hópihe és Mancs közötti szálnak, nagyon szép az egész ismerkedés felépítése, de erről nem árulnék el többet.

Összességében egy megkapó történet, ami könnyed kikapcsolódást nyújt bárkinek, aki kedveli a romantikus fantasy történeteket. Romantikus alatt itt most arra gondolok, hogy az egész történet nagyon idillikus és rózsás, még a homályos és sötét múlt ellenére is.

Ajánlom mindenkinek, aki szeretne kicsit elmenekülni a világunkból egy párhuzamos univerzumba, ahol sok szórakoztató jellemű személyt ismerhetünk meg.

Előre tekintve, úgy érzem olvasóként bőven lesz részünk még kalandokban, humorban és némi romantikában is.

Nagyon várjuk a folytatást!

A 2018-as októberi versenyen elért pontszámai

Borító: 9 pont

Fülszöveg: 7 pont

Helyesírás: 9 pont

Fogalmazás: 8 pont

Történet: 8 pont

Előadás mód: 8 pont

Összesen: 49 pont

A kritikát írta és pontozta: Mila