HWSZ KRITIKÁK

Titkos//Hemmings - @epres_ragogumi

16 fejezet

5SOS Fanfiction

A történet Camila Thompson és Luke Hemmings között kialakuló kapcsolatról szól, de a lány életét fenekestül forgatja fel a 5 Seconds of Summer minden tagja, főleg Dr. Michael Clifford.

Itt a kritika elején le kell szögeznem, hogy a tizenhatodik fejezetig jutottam, de november végén már a huszonharmadik fejezetnél jár a történet.

A borító tetszetős, a kép jól megválasztott, a cím és az író neve remek helyen van, az idézet az, amit nem igazán értettem a borító alján. Nem teljesen értem mire céloz a mondat – mivel olvastam a történetet pontosan tudom honnan lett kiragadva –, de ebben a kontextusban nem érthető. A kibővített fülszöveg verzióban már sokkal inkább. Én szívesen látnék egy sejtelmesebb képet, amin Camila is szerepel valamilyen formában hisz a történet elsősorban róla szól, így viszont olyan a kép, mintha egy Luke Hemmings életrajzi könyvet olvasnék Titkos címmel.

A fülszöveg nagyon érdekesen kezdődik, sejtelmes, misztikus hangulata felkelti az ember kíváncsiságát. Viszont az idézetet innen is elhagynám, szerintem nincs rá szükség. Az egyetlen furcsaság benne, hogy csak a tizenhatodik fejezet környékén derül ki miről is van szó a fülszövegben, ami kicsit meglepő, mert ez sokkal inkább szól a ráhangolásról, mint a fő történet szálról. Én valami olyasmit tennék bele, ami már az elején is megtalálható, így nagyobb a meglepetés ereje. Illetve az idézetet én kiszedném, szerintem nincs szükség rá, a nélkül is remek hangulatkeltő lehet magában a fülszöveg.

A helyesírás szerintem rendben van, jól használja az írásjeleket, a vesszők többnyire a helyükön vannak, a párbeszéd külalakja is teljesen jó. A legtöbb író egyébként a párbeszédekben vét sok hibát. Azért kapott csak 8 pontot, mert gyakoriak az elgépelések, és van egy-két következetesen helytelenül használt szó. Például, a kell helyett a kellesz kifejezés.

Abszolút saját vélemény, és talán nem is osztja mindenki a maglátásomat ennek kapcsán, de máris kifejtem mire gondolok, mert ez egy remek beszédtéma szerintem írók között.

Engem mindig is érdekeltek a tájnyelvi szóhasználatok, és odáig vagyok a magyar nyelv gazdagságáért. Konkrétan gyűjtöm a különböző kifejezéseket, amik régiónként változnak. Azonban alkotáskor fontosnak tartom, hogy nyelvtanilag elfogadott formában fogalmazzunk a történetben, mert kizökkentjük vele az olvasót.

Abszolút elfogadható formája - és én is szeretem -, ha valaki Magyarországon játszódó történetben a szereplő saját szavajárásaként használ borsodi, somogyi vagy bármilyen kifejezést. Ebben a fanfictionban viszont szerintem nem célszerű a használata.

Gyakori fogalmazási bakik a hasonlatok nem megfelelő használata és a képzavarok. Akad belőlük néhány, amit ha nem szándékosan használ az író akaratlanul is elnevetjük magunkat egy komoly pillanatban is. Ilyen például az „Igyekezett lemenni a lépcsőn". Úgy hangzik, mintha a szereplő elé akadályokat állítottak volna, vagy nehézséget okozna neki lemenni a lépcsőn, de erről szó sincs. Valójában csak szeretett volna le menni, méghozzá sietve. A szövegkörnyezet alapján a megfelelő kifejezés a „sietett lemenni a lépcsőn" volna. Az ilyen elírások javítása néhány újra olvasással kiküszöbölhető, vagy egy béta felkérésével könnyen orvosolhatók.

Akadtak még a történetben szóismétlések, amik több szinonima használatával megszüntethetők.

A történet olvasmányos, Camila karaktere megkapó, mert a zárkózottabb főszereplők kategóriájába tartozik, megfontolt és bár motivációja nem derült még ki, tisztességgel teszi a kötelezettségeit. Barátnője Nelli pedig remek ellenpólusa minden tekintetben, ők egy elég jól eltalált barátnő páros, ami a valóságban is elég gyakori.

Alapvetően rejtélyes, fordulatos történet, igaz sokszor nem túl realisztikus, ez persze megint egy elég megosztó dolog. Én szeretem, ha egy történet valamilyen fokig ragaszkodik a valósághoz, hogy hihetőbb legyen. Még akkor is, ha az alap koncepció, hogy egy teljesen átlagosnak tűnő normális lány egy vagy több hírességgel találkozik össze, ami alapvetően egy igen ritka jelenség, mégis ugye ez mindannyiunk egyik kedvenc kliséje.

Visszatérve a valószerűségre én nagyon értékelem, ha látszik a történet mögötti munkálat, az utána gondolás, vagy egy kis kutató munka. Fontos, hogy olyasmiről írjunk, amiről van némi fogalmunk. Hogy kiemeljek egy példát arra gondolok, hogy jelen történet Sydneyben játszódik, szeptemberben és egy jelenetben főszereplőnk sálat, kabátot visel és megjegyzi mennyire őszies az időjárás. Sydneyben átlaghőmérséklet 11-20 fok között van szeptemberben, mert ugye decemberhez közeledve melegszik az időjárás. Egy másik alkalommal megjegyzést tesz rá, hogy mennyire szélsőséges az időjárás, ez szintén nem igaz, Sidneyre ez abszolút nem jellemző. Ezek az apróságok emlékeztetik az olvasót rá, hogy ez tényleg csak egy kitalált történet, engem például az ilyesmi könnyen kizökkent, mert nehezebben tudok bele helyezkedni.

Találtam még néhány bakit, például az első fejezetben oda-vissza ugrálunk az időben. Először este van, majd buszon ülve már késő délután, és alig húsz perccel később éjfél múlik öt perccel. Ez talán még sokaknak annyira nem is szúr szemet, de én az igen vizuális típusok közé tartozom, így olvasás közben olyan érzésem van, mintha valaki fel-le kapcsolgatná a villanyt a külvilágban.

A harmadik és ez szerintem talán a legfontosabb mind közül, hogy nem szabad elfelejteni melyik szereplőnk milyen információkkal van tisztában. Például van egy jelenet, ahol Camila reggel az iskola büféjében közli barátnőjével, hogy dolgozni fog – nem szeretnék spoilerezni, nem írom le kinél – el is mondja, hogy hol, amin a lány megdöbben. Ugyanez a jelenet még azon a napon délután – igaz egy fejezettel később - is lejátszódik. A barátnő ugyanígy megdöbben. Rögtönzött, de ja vu érzésem támadt.

Kicsit furcsa volt még az a jelenet, ahol Camila rezignáltan fogadta egy tanára halál hírét. Még ha nem is közeli hozzá tartozó, de ismerjük a személyt, akivel nap, mint nap találkoztunk két éven át, akkor az első reakciónk, hogy sokkot kapunk, szomorúak leszünk, kicsit jár rajta az agyunk még nap közben. Főszereplőnk viszont nem igazán ütközött meg a hír hallatán. Érdemes ilyen területen azért a realitás talaján maradni, kivéve, ha a karakternek jó oka van mindenféle empátia nélkül megélni egy ilyen élményt.

Tudom mindez kötekedésnek tűnhet és őszintén nem annak szánom! Számomra ez fontos, - ahogy legjobb barátnőm szokta mondani az írásról - az ördög a részletekben rejlik. Sokkal hitelesebb lesz tőle a történet, és annyival élvezhetőbb is, főleg hogy egyébként egy fordulatos és ötletes sztoriról van szó, annyira sajnálom, hogy ezek engem mind kizökkentettek közben.

Összességében a történet klisés, de fordulatos, van egy sajátosan nyomott és feszült hangulata a maga könnyedsége mellett. Számomra nagyon élvezhető lenne, némi javítgatás után!

Várom a folytatást!

A 2018-as októberi versenyen elért pontszámai:

Borító: 8 pont

Fülszöveg: 7 pont

Helyesírás: 8 pont

Fogalmazás: 7 pont

Történet: 8 pont

Előadás mód: 7 pont

Összesen: 45 pont

A kritikát írta és pontozta: Mila